Egy nemzetközi kutatócsoport első alkalommal vizsgálta a tavak műanyag-szennyezettségét és kiábrándító eredményre jutott. A mikroműanyagok az emberi tevékenységtől még látszólag érintetlen tavakban is jelen vannak, és akadnak olyan tavak is, amelyekben több a mikroműanyag, mint az óceánokban. A kutatásban a Bécsi Egyetem édesvizekkel foglalkozó munkatársa is részt vett, az eredményeiket most tették közzé a Nature című szaklapban. (A nyitó képhez: az alsó-ausztriai Lunzer See © Katrin Attermeyer)

Azt eddig is tudtuk – és tudományosan alaposan bizonyíttatott is –, hogy a tengerekben és óceánokban egyre több a műanyag. És a folyókban, tavakban? Erre kereste a választ egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek a Bécsi Egyetem és a WasserCluster Lunz limnológusa, Katrin Attermeyer is tagja volt. A kutatást az olasz Milánó-Bicocca Egyetem kutatócsoportja dolgozta ki és irányította.

Összesen 23 ország 38 tavából vettek mintát azonos módszerrel. A tavakat úgy választották ki, hogy jellemzőik – például a kiterjedésük, a mélységük, a part hossza, a szennyvíztisztítók megléte, népsűrűség – a legnagyobb változatosságot mutassák, és földrajzilag szétszórtan helyezkedjenek el.

A vízmintákban lévő műanyagokat ezután forma, szín és nagyság alapján csoportosították. Kiderült, hogy a vízben lévő műanyag-részecskék csaknem 94 százaléka mikroműanyag, vagyis 5 milliméternél kisebb. A részecskék kémiai összetételét is elemezték, és arra az eredményre jutottak, hogy nagy részük poliészter, polipropilén vagy polietilén. „A két utóbbi anyag a világ műanyag-termelésének több mint felét teszi ki; a poliészter a textilipar egyik fontos alapanyaga” – magyarázza Katrin Attermeyer.

A vízben előforduló műanyagok és mennyiségük alapján minden tónak elkészítették a saját „névjegyét” és megvizsgálták, milyen összefüggésben áll a vízgyűjtő terület jellemzőivel, valamint a lehetséges szennyezési forrásokkal. Kiderült: két tótípus különösen veszélyeztetett. Mindenekelőtt azok, amelyek sűrűn lakott területeken helyezkednek el, illetve amelyeknek nagy a vízfelülete.

A vizsgálatok során az is kiderült, hogy a kis vízfelületű, sekély és rövid partvonallal rendelkező tavakban főleg kék vagy fekete poliészterszálak fordultak elő. A nagy kiterjedésű, mély, hosszú partvonalú tavakban pedig az átlátszó vagy fehér polipropilén- és polietilén-szemcsék domináltak.

A kutatás rámutatott arra is, hogy a Luganói-tó, a Lago Maggiore és a Tahoe-tó már most szennyezettebb, mint a világon a legszennyezettebbnek számító szubtrópusi óceáni áramlatok. Ráadásul a műanyagszemcsék még az emberi tevékenységtől látszólag érintetlen vizekben is megtalálhatók.

A tanulmány eredményei rámutatnak arra, hogy a tavak is jól mutatják a világméretű műanyag-szennyezés mértékét. Emellett arra is, hogy a mikroműanyag-szennyezés elleni küzdelemben a folyókat, tavakat is figyelembe kell venni.

A kutatás alkalmával csak az alsó-ausztriai Lunzer Seeből vettek mintát. A viszonylag kicsi tó, amelynek partja gyéren lakott, a kevésbé szennyezett tavakhoz tartozik köbméterenként kevesebb mint 1 műanyagrécsecskével.