Az ellenzék szerint az alapítványok célja gyakran csak az volt, hogy támogassa a kormányt és annak szövetségeseit. Gazdálkodásuk titokban maradt. A sajtó immár hetek óta lubickol a pazarlásról szóló leleplezésekben. A haszonélvezők közül sokan a Fidesz szövetségesei vagy kötődnek a párthoz.

Matolcsy György jegybankelnök jó ideje azzal büszkélkedik, hogy elutasítja a neoliberális közgazdaságtant. Orbán védi, ám egy korábbi nemzeti bankos szerint az alapítványok működtetése súlyosan ártott az MNB függetlenségének, amit majd az adófizetők fizetnek meg.

Ugyancsak aggódik az Európai Központi Bank. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója szerint hosszú távon politikai következményei lesznek az ügynek, mert megerősíti azt az érzést, hogy a hatalom magánérdekeket képvisel, nem pedig a közjót.  

Az ugyancsak brit The Guardian arra figyelmeztet, hogy Európa középső részén a szélsőjobb befurakszik a politika főáramába. És Ausztriának joga van megválasztani egy kipucolkodott fasisztát, az EU-nak viszont jogában áll felfüggeszteni az ország tagságát. A térségben erősödik a jobboldali nacionalizmus és a nyílt fasizmus. Az osztrákok annak ellenére lendültek a szélsőjobb felé, hogy a kormány szögesdrótkerítést húzott a magyar határ mentén és sok ezer menekültet deportált. A rasszista incidensek száma 60%-kal nőtt egy év alatt.

Pozsonyban a parlamentben ül egy egyértelműen fasiszta párt 14 képviselője. Budapesten a jobboldali-nacionalista kormányfő kihívója a szélsőséges Jobbik, amely a bakancsos gárda után most igyekszik megszabadulni a fasiszta képtől.

Persze, Nyugaton is vannak erők, amelyek ellenzik a bevándorlást és szét akarják verni az uniót. Csak éppen Keleten riasztó a tekintélyelvű nacionalizmus, a leplezetlen fasizmus és a kisebbségellenes rasszizmus, így együtt.

Először: mivel éretlen demokráciákban jelentkezik, ahol a média oligarchikus és ki van téve az állami manipulációnak. A korrupció járványszerű, a demokrácia gyökerei viszont gyengék. Másodszor: hajtóereje nem a rossz gazdasági helyzet, hanem a lét féltése, tehát hogy elvész a megszokott életmód, főleg a menekültválság miatt. Harmadszor: a szélsőjobb felemelkedése a geopolitikai játszma része.

Itt elég csak arra utalni, mekkora a hasonlóság Putyin Oroszországával. Ideértve, hogy ezek az erők modellnek tekintik a tekintélyelvű, társadalmilag konzervatív nacionalizmust. Ebben a helyzetben megbénult az EU és egy sor centrista kormány. Európának azonban világossá kell tennie, hogy nem fogad el egy szélsőjobbos elnököt Ausztriában.

A Wiener Zeitung interjút készített Tamás Gáspár Miklóssal. A filozófus szerint Orbán Viktor még nyerhet ugyan egy-két választást, de a rendszere nem fogja túlélni. A tudós, aki Bécsben tartott előadást, azt mondja, a nagy kérdés, hogy mi jön utána. És nemcsak nálunk, hanem Szerbiában, Romániában, Horvátországban, Bulgáriában – a mostani szörnyetegek után. Meg persze Putyin után. Ez ma nem tudható, mert az ellenzék a 90-es évek liberális reformjait akarja folytatni, ám arra semmi esély. Ráadásul, mivel ezek a rendszerek nem stabilak, még borzalmasabb dolgok jöhetnek, amelyekhez képest Orbán Viktor ártatlan báránynak látszik. A cikk címe egyébként: Orbán hisz a háborúban.

A New York-i Off Off Broadway egyik színházában darabot mutattak be arról, hogy Magyarországon jobbra tart a politikai légkör, és lassan kezd veszélyesnek látszani, ha valaki nem a többség oldalán áll – tudósít a The New York Times.

A mű helyszíne Budapest zsidó negyedében a Sirály nevű bár, amelyet fiatalok részben azért hoztak létre, hogy ápolják zsidó örökségüket. A felszínen a mű a bohém életről szól, ám valójában az igazi Sirály történetét dolgozza fel, amelyet a hatóságok bezárattak. Híveinek el kellett dönteniük, hogy nyugodjanak bele a sorsba, vagy harcoljanak. Így az is felvetődött, vajon Magyarország még olyan hely-e, amelyet a magukénak éreznek.

Az előadás címe: A hely, amelyet építettünk, szerzője Sarah Gancher, aki élt Budapesten.