Az Izrael ellen indított háborúban eltűnő, majd újra kivilágló orosz szálról elég keveset írnak, ami részint érthető: nem sok tudható Moszkva szerepéről, viszont, ahogy mondani szokás, a lábnyomát nem nehéz felismerni. (Anyitó képen: rendőrök és a sajtó képviselői egy lerombolt épületnél Tel-Avivban 2023. október 8-án. Előző nap a Hamász palesztin iszlamista szervezet rakétaáradatot zúdított Izrael déli és középső részére a Gázai övezetből, és több tucat fegyverese hatolt be izraeli településekre. Az izraeli egészségügyi tárca október 8-i közlése szerint 2048 sebesültet szállítottak kórházba, akik közül az életveszélyes és súlyos sebesültek számát háromszázötvenre becsülik. Foto: MTI/EPA/Abir Szultan)

Annyi biztos, hogy Izrael már 2018-ban tiltakozott Moszkvának a Hamasszal kialakított kapcsolatai, és konkrétan amiatt, hogy Lavrov külügyminiszter a terrorszervezet vezetőivel találkozott, de ez semmiben sem befolyásolta az oroszokat: a következő évben tárgyalóasztalhoz ültették a rivális Fatah vezetőit a Hamasz irányítóival, egy egységes palesztin front kialakítása végett. 2020-ban a mai Hamasz vezető elődjével, Khaled Masaallal tárgyalt Lavrov, 2022 szeptemberében pedig a mai főnökkel, Iszmail Hanijaval, a szervezet politikai bizottságának vezetőjével, de ott volt a helyettese Saleh Al Aruri is, illetve Músza Marzuk és Maher Szalah, a politikai szárny két meghatározó személye. A legutóbbi találkozóra az idén márciusban került sor.

Ennyi randi már tartós, mély viszonyt és komoly befolyásolást jelent. Nem lehet véletlen, hogy – a Hamasz szóvivője szerint – a találkozókra általában Moszkva kérésére kerítettek sort, és nemcsak akkor, amikor az orosz agressziót elítélő Tel-Aviv és Moszkva viszonya feszült lett. Az oroszok eleinte a palesztinok és Izrael közötti béketeremtő szerepét osztotta magára, de ezt ugyebár Ukrajna lerohanása enyhén szólva is hiteltelenítette. Ezért öltözött át Moszkva a palesztin összefogás békekovácsának kötényébe. De ebben sem volt más, mint az orosz jelenlét erősítésének a vágya akkor, amikor az USA kiszorulni látszott a térségből.

Ezt fejelte meg az ukrajnai háború. Az orosz lábnyom abból is kivehető, ahogy Moszkva terelni igyekszik Washingtont vissza, az általa „árván” hagyott Közel-Kelet felé, persze azért, hogy Ukrajnára kevesebb figyelem és pénz jusson. Nem kétséges, hogy a Hamasz gyilkos betörése jól jött Putyinnak, annyira, hogy azt valamilyen módon elősegíteni is érdekében állt.

Persze, könnyű elbújni Irán konkrét és látható katonai támogatása mögött, amit a State Department jelentése évente 100 millió dollárra taksál, Teherán ennyit költ a Hamaszon kívül a Palesztin Iszlám Dzsihadra, vagy a Palesztina Felszabadítása Népi Frontra. Irán 2006 óta ad át a Hamásznak és a Hezbollah-nak is rakéta know–how-t. Az Iszlám Forradalmi Gárda parancsnoka erről azt mondta: „ahelyett, hogy halat adnánk neki, vagy megtanítanánk őket halászni, megtanítjuk őket horgot készíteni, vagyis technológiát adunk át”. Gázában tehát egy idő után nemcsak az egyre nehezebben becsempészett iráni modern rakéták, és drónok találnak gazdára, de a terrorszervezet maga is gyártja őket, helyben iráni kiképzőtisztek segítik őket, ahogy a Hezbollahot is Libanonban.

Szóval a feltüzelt gyilkos-balek Hamasz, amivel elhitették, hogy Izrael ellenében elhozhatja a „végső megoldást”, valamint az Izrael körül évek óta terrorgyűrűt építő Irán mögött ott leng a Kreml árnya, amit csak az nem lát, aki nem akarja. Fekete és halálszaga van.