„Ismételten kérem, hogy ne támadja, hanem támogassa a kormánynak a nemzet határokon átívelő újraegyesítése érdekében végzett munkáját, és határozottan kérem, hogy fejezze be a nyíltan magyarellenes politizálását.” Ezt válaszolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Vadai Ágnes képviselő kérdésére a parlamentben. A válaszból arra lehetne következtetni, hogy a DK alelnöke nyíltan becsmérelte a határon túli magyarokat, és lebecsülte a kormánynak „a nemzet határokon átívelő újraegyesítése érdekében végzett” erőfeszítéseit. Pedig a kérdés nem erre irányult. (A nyitó képen: „Mondd neki azt, hogy…”)

Vadai Ágnes ugyanis nem kevesebbre vetemedett, minthogy meg merészelte kérdezni a kormányt képviselő Semjén Zsolttól, hogy „tényleg azt gondolja, nincs jobb helye 570 millió forint közpénznek, csak és kizárólag egy szlovén másodosztályú focicsapatnál?”

Az már nem is meglepő, igaz, nem is mulatságos, hogy a kérdésre e pikírt, a lényeget megkerülő válasz érkezett. A mostani adok-kapok előzményeiről korábban a Hírklikk is beszámolt, akkor arról írtunk, hogy a magyar kormány 570 millió forintot juttat a szlovén másodosztályban szereplő Nogometno Drustvo Lendava 1903 futballklub akadémiájának fejlesztésére. Egy olyan csapatról van szó, amelynek 32-es keretében mindössze öt magyar játékos szerepel, az elnöke viszont a Mészáros Lőrinchez közeli Végh Gábor.

Semjén Zsolt válaszában megpróbálta megindokolni, hogy miért van szükség egy hazánkban ismeretlen, a futball világában nem számottevő futballakadémia félmilliárdos támogatására, ám ez nem igazán sikerült neki. A miniszterelnök-helyettes szerint a befektetés „a muravidéki futballakadémia kialakításához és fejlesztéséhez szükséges infrastrukturális beruházásokat és eszközbeszerzéseket valósít meg, amelyeket a térség iskolái, ezáltal magyar gyermekek is igénybe tudnak venni. Ezek nagyban segítik a Mura vidéki magyarság, különösen a fiatalabb generációk egészséges életmódra, sport iránti szeretetre való nevelését. A megvalósuló fejlesztések pedig új munkahelyeket teremtenek, amelyek hozzájárulnak a muravidéki magyar közösség szülőföldön való boldogulásához is.”

A szándék nemes és felemelő, normális viszonyok között még lehetne is létjogosultsága. Csakhogy idehaza is volna helye ennek a több mint félmilliárd forintnak, nálunk is vannak ugyanis megoldandó problémák. Műtétek maradnak el, kórházi osztályok zárnak be időlegesen, vagy végleg, a Központi Statisztikai Hivatal legújabb adatai szerint pedig tavaly 1 millió 232 ezren éltek a szegénységi küszöb alatt, 76 ezerrel többen, mint tavalyelőtt.

Lenne tehát teendő idehaza is, főleg, ha a kormány nemcsak a Mura vidéki, hanem a magyarországi magyarok boldogulásához is hozzá kíván járulni. Ez utóbbinak jelen állás szerint kevés jele látszik: a boltok a forgalom visszaeséséről panaszkodnak, mert bár a határokon belül élő magyarok tavaly 16 százalékkal többet költöttek élelmiszerre, mint tavalyelőtt, ám ezért a pénzért a már említett KSH szerint hét százalékkal kevesebb élelmiszert tudtak vásárolni, mint annak előtte.

Ötszázhetvenmillió forint persze az államháztartás egészéhez viszonyítva jelentéktelen összeg, ám ha egy kormány fontosnak tartja, hogy a magyar emberek a szülőhelyükön boldoguljanak, akkor az anyaországban élő magyarok érdekeit sem hagyhatja figyelmen kívül. Őket – vagyis bennünket – is támogatni kellene abban, hogy – Semjén Zsolt gondolatait idézve – egészséges életmódot folytathassunk, mert ez szintén fontos eleme a magyarországi magyar közösség szülőföldön való boldogulásának.