Főleg tájképeiről vált hamarosan nemzetközileg is elismertté, jó barátságot ápolt Munkácsy Mihállyal, az ő biztatására költözött 1872-ben a francia fővárosba.
Erdei út című alkotásával (képünkön) az 1873-i bécsi világkiállításon érmet nyert, néhány festményét Párizsban is kiállították, a nagyközönség elismerése és az anyagi megbecsülés azonban váratott magára.
Paál László egészsége közben megromlott, tüdőbetegsége mellett egy házi baleset következtében agysérülést is szenvedett.
A charenton-le-pont-i szanatóriumban helyezték el, de állapota folyamatosan rosszabbodott, és 1879. március 3-án meghalt. Ugyanot temették el.
Emlékét a „festők településének” is nevezett Párizs környéki Barbizonban bronztábla őrzi, amelyet Paál László halálának 50. évfordulóján, a nevét viselő Magyar Művészeti Társaság helyezett el egykori lakóházának falán.
Köszönöm szépen Erdős André barátomnak a barbizoni képet és a felvilágosításokat. (A szerző)
