Miért áldozza fel valaki a saját életét másokért egy idegen országban? Miért mennek százával önkéntesek egy háborús térségbe? Lázár Patrícia és férje, Antal Márk évek óta jár Ukrajnába. Egy interjúért indultak, de az önkéntesek munkája lenyűgözte őket, és azóta történeteket gyűjtenek, felvételeket készítenek, és ők maguk is dolgoznak önkéntesként. Lázár Patríciával Csaba Beatrix újságíró készített interjút arról, hogy az önkéntesek közül sokan boldogabbak, teljesebb életet élnek a veszélyekkel teli körülmények között, mint az addigi életükben bármikor.
Miért indul el valaki egy biztonságos európai otthonból Ukrajnába, ahol légiriadó, dróntámadás és rakétacsapás bármikor veszélybe sodorhatja? Nem harcolni megy. Segíteni.
Ukrajnában külföldi civilek ezrei fordultak meg a háború kezdete óta. Segélyt visznek, embereket evakuálnak, állatokat mentenek, egészségügyi feladatokat vállalnak, újjáépítésben dolgoznak. Pontos számuk nem ismert: nincs központi nyilvántartásuk.
A veszély azonban nagyon is valós. 2025-ben az ENSZ 2514 civil halálát és 12 142 sérülését dokumentálta Ukrajnában. A civil áldozatok 63 százaléka front menti térségekben történt.
Egy interjúból önkéntesség
Lázár Patrícia és férje, Antal Márk eredetileg egy interjú miatt utaztak Ukrajnába. Az önkéntesek munkáját akarták megismerni, történeteket gyűjtöttek, felvételeket készítettek. Aztán maradtak.
Azóta rendszeresen visszajárnak, dokumentálják az önkéntesek munkáját, és maguk is bekapcsolódtak a segítségnyújtásba. Lázár Patrícia a Csaba Beatrix újságírónak adott interjúban arról beszélt: több önkéntesnél azt tapasztalta, hogy a háborús körülmények között is – sőt bizonyos értelemben éppen ott – teljesebbnek érzik az életüket.
A magyarázat talán egyszerűbb, mint gondolnánk. Aki egy veszélyes településre gyógyszert visz, pontosan tudja, miért van ott. Aki egy családot kimenekít, az azonnal látja munkája eredményét. A segítségnek arca van.
„Három hónapra jöttem”
A brit Edward Scott 2022-ben három hónapra érkezett Ukrajnába. Segélyt szállított és civilek evakuálásában vett részt. Nem ment haza.
2025 januárjában Pokrovszk közelében egy dróntámadásban súlyosan megsérült. Egyik karját és egyik lábát elveszítette. Scott ennek ellenére később is úgy beszélt Ukrajnáról, mint arról a helyről, ahol lennie kell.
A 69 éves brit Annie Lewis Marffy 2025 májusában segélyszállítmánnyal indult Ukrajnába. Kramatorszk térségébe tartott, amikor egy dróntámadásban életét vesztette. Nem katona volt. Mégis ugyanazt a kockázatot vállalta, amely elől mások menekültek.
Nem a háborúért mennek
A civil önkéntesek motivációja sokféle. Van, akinek ukrán barátai vannak, más a szakmáját akarja használni, megint más egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy biztonságban maradjon, miközben mások segítségre szorulnak. És van, aki menet közben találja meg a saját okát. Lázár Patrícia szerint több önkéntesnél éppen ez történt: a korábbi életükben talán sok minden megvolt – munka, pénz, biztonság –, de hiányzott az érzés, hogy valóban szükség van rájuk. Ukrajnában ezt megkapják. Nem azért, mert a háború jó. Hanem mert egy háborúban nagyon gyorsan kiderül, mi fontos. Egy üveg víz. Egy gyógyszer. Egy ember, aki nem marad egyedül...
Az interjút itt láthatják: https://studio.youtube.com/video/gvK9-P1bv6U/edit
