Már megint a magyar átok. Előjött, nem vártuk, pedig a Gyurcsány-beszéd tizedik évfordulóján számíthattunk rá. A magyar átok ott volt Bernben a focivébé 1954-i döntőjében, kézilabdás lányainkat molesztálta 2000-ben az olimpia-, 2003-ban a világbajnokság fináléjában. Gyakran megmutatta magát labdarúgóink elmúlt 30 esztendejében, az utolsó percek drámai összeomlásaiban, és most Kölnben a férfi kézilabdázok Bajnokok Ligájában.
A veszprémieknek a magyar átok olyan, mint a magyar Himnusz, balsors énekelve, ez lehetne Soros is prózában: skandináv, spanyol, szerb játékosok honnan is tudhatnák, hogy a kormányzó párt helyett nekik kell hozni a víg esztendőket. Hát nem hozták, Gyurcsány után a magyar átok került az útjukba, nem ismerték fel, a bankjegyeken nincs a képe, a közszolgálati tévében pedig csak migránsokat mutatnak.
Igazából nem érheti szemrehányás a külföldi légiósokat, ahonnan ők érkeztek, arrafelé vendég sem lehet a magyar átok, nemhogy örökös tag. A világ szerencsésebb felén trehányságnak, hozzá nem értésnek nevezik a rossz vezetési stílust, handabandának a hazug kommunikációt, lopásnak más pénzének a lenyúlását, és korrupciónak az új gazdasági elit kialakítását.
Arrafelé kocsmai hőzöngők, háborús uszítók nem lehetnek hősök, és senki sem akar nagyobb mellényt, ha a kicsi lötyög rajta. Szóval furcsa emberek jöttek össze Veszprémben, ahogy Győrött is. Ott egy esztendeje a Quaestor-befektetőket, két héttel ezelőtt pedig a kézilabdás lányokat találta meg a magyar átok. Bejáratott útvonalon közlekedik a magyar átok, járt már a devizahiteleseknél, a nyugdíjasoknál, a kórházakban, az iskolákban is.
Kiseprőzni nem akarják, az átok olyan, mint a Túró Rudi, a Matolcsy vagy a pálinka, hungaricum, mi nem létezünk nélküle, ő pedig nem megy máshova. A globalizáció nem érdekli, marad a nemzetállami határok között, jól érzi magát. Most egy kicsit szidjuk, de nemsokára ismét választások jönnek. Megszoktuk hogy pártok oszlanak fel, ujjak alakulnak, és ha a neve nem lesz is a cédulákon, sokan megint jó érzékkel szavaznak majd rá.
Nem tehetünk róla, a magyar átok ilyen, vonzó.
