„A Népszabadságnak soha nem nyilatkozik!” – bocsátotta útnak cikkünk (Ártánd felé induló) szerzőjét egy tapasztaltabb kolléga. A negatív információ Szőcs Gézára vonatkozott, aki a kelet-magyarországi határvárosban egy augusztus 20-i ünnepség vezérszónoka volt. Az élet rácáfolt a jóslatra: a politikus nemcsak a tudósítást fogadta helyeslően, de az interjú-kérelemre is kedvezően reagált. A megjelenés dátuma 1990. augusztus 22.

A harminchét éves Szőcs Gézát az idén áprilisban választották meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkárának. Az ismert költő s újságíró a nyolcvanas évek elején az egyik legjelentősebb romániai szamizdat szerkesztője volt. A Ceausescu-rezsim 1982-ben bebörtönözte, a fogságból életveszélyes sebesülésekkel került ki. A Securitate szüntelen zaklatása elől 1986-ban emigrált, de tovább harcolt a diktatúra ellen. 1989 nyarától a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője volt, ám kényelmes állását feladva, az idén márciusban hazatért és bekapcsolódott a romániai magyarság politikai életébe. Szőcs Géza az Európa-nap ártándi rendezvényén nyilatkozott lapunknak.

– A Romániai Magyar Demokrata Szövetség választói túlnyomórészt magyarok. Vannak-e mások?

– Nyilvánvaló, hogy tömegesen a magyar nemzetiségűek szavaztak az RMDSZ-
re. Ezt azonban nem szabad misztifikálni. Becslések szerint – a kifüggesztett szavazólisták és az eredmények összevetéséből – a magyarok 15–20 százaléka nem az RMDSZ-re szavazott, hanem a Nemzeti Megmentési Frontra. Viszont azok. akik az RMDSZ-re szavaztak, kevés kivételtől eltekintve magyarok. Feltűnő, hogy Bukarestben, amit a Kárpátokon túli Románia legerősebb magyar gócának gondoltunk, mindössze háromezer-valamennyi szavazatot kaptunk. Viszont nagyon sok tiszta román megyében is kaptunk néhány száz voksot.

– Igaz-e, hogy a magyarok abban látják helyzetük, biztonságuk megerősítését, hogy az RMDSZ-re szavaztak? Nem jelent-e ugyanekkor ez a „véd- és dacszövetség” egyfajta izolációt Románián belül? Mintha a magyarok mindenkivel szemben fognának össze…

– A végével kezdeném. Azzal, hogy nem mindenkivel szemben. Hanem mindenkiért. Az RMDSZ a nemzetiségi érdekek képviseletét vállalta fel. Ám a romániai magyarság legfőbb érdeke az, hogy demokratikus jogállamban éljen. Ezért az RMDSZ nem szűkkeblű politikát folytat. A viszonylag szűkebb közösség mesterségesen alacsony horizontján túlemelkedve az egész román állami berendezkedés demokratikus átalakításához kíván hozzájárulni. A cél: pluralista demokratikus jogállam megteremtése.
– Részt vállalunk azokban a folyamatokban, amelyek erre irányulnak. Ez meggyőződésünk szerint a román társadalom érdeke is.

– Mennyiben sikerült a románokkal is e célt megismertetni?

– Azt hiszem, e területen jogos bírálatok érhetnek bennünket. Sok a tennivaló. Ám aki odafigyel Romániában arra, hogy – például június közepén – melyik párt volt az, amelyik a leghatározottabban és leghamarabb lépett fel az atrocitások ellen, az tudja, hogy az RMDSZ volt ez. (A bukaresti diáktüntetés leverése a bányászalakulatok által – A szerk. megj.) S ez nem magyar kérdés volt, ha a dolgokat közvetlenül nézzük. Ha közvetve nézzük, akkor már természetesen magyar kérdés is. Mert emlékeztetett bennünket is valamire, meg hát egy jogállamban ilyesminek nem szabadna előfordulnia.

– Vannak-e román politikai körökben szövetségeseik?

– Politikai körökben tartósnak vélhető szövetségeseink igencsak kis számban vannak. A román értelmiségiek között (ideértve a technokráciát, amely egyelőre nem nagyon erős Romániában), vannak szimpatizánsaink. Parlamenti szövetségeseink, partnereink tartósan nincsenek.

– Eseti kapcsolatok előfordulhatnak?

– Természetesen előfordulhatnak. Sok kérdésben nyilván együtt fogunk szavazni egyik vagy másik párttal, de ez nem jelent tartós szövetséget.

– Ezzel együtt úgy érzem, hogy létezik egyfajta sündisznóállás az RMDSZ részéről.

– Ez valamiféle bezártságot sugall, ezért szeretném aláhúzni: én az RMDSZ-t nyitott szervezetként ismerem, és ilyennek képzelem el továbbra is. Amely minden olyan belföldi és minden Románián kívüli erővel, társadalmi, politikai mozgalommal szívesen együttműködik, amely az ország bekapcsolását célozza az európai civilizációs vérkeringésbe. Mi keressük ezt a kapcsolatot természetesen a román politikai erőtérben is. Hogy ma Romániában nincs stabil koalíciós partnerünk, annak oka az is, hogy a legtöbb politikai képződmény rendkívül változékony, szétesőben és újra összeállóban van. Az RMDSZ viszont a legstabilabb szervezet jelenleg Romániában. Természetesen olyan partnerekkel képzeli el az együttműködést, amelyek már megtalálták arcukat és azt markánsan őrzik.

– Hogyan tud együttműködni az RMDSZ a román vezetéssel? Biztató jel, hogy az RMDSZ fellépésére Kovászna megyében magyar prefektust neveztek ki…

– Romániában a hatalom már nem szupercentralizált, egy házaspári kézben tartott monopólium. Több hatalmi góc alakult már ki. Egyik sem engedheti meg magának azt az illúziót, hogy ő az egyetlen. Ez a mi
szempontunkból bizonyos értelemben kedvező, noha én nem ezt tartom ideális helyzetnek. Nem az a jó, ha rivális hatalmi gócok alakulnak ki, hanem ha erős társadalmi ellenőrzés létezik a hatalmi struktúra fölött. A hatalmi szférákon belüli belső bizonytalanság és kialakulatlanság nem teszi lehetővé, hogy céltudatos, konzekvens és koncepciózusan átgondolt módon próbálják a magyar közösség erejét felőrölni. Én – ha jóindulatú vagyok – azt mondhatom, hogy vannak olyan hatalmi centrumok, amelyeknek nem is céljuk ez. Kétségtelen, hogy ezek közül is néhány bizonyos mértékig a szélsőségesek befolyása alatt áll. Ezeket viszont nem szabad túlértékelni. Nagyon sokan- elkövették azt a hibát, hogy a Vatra Romaneascából mumust csináltak.

– Hogy érti ezt?

– Maga a Vatra is elkövette azt a hibát, hogy magát „megsokszorozta”. Olyan sok milliós táborról beszélt propagandájában, ami (mint kiderült a választásokon, a választások utáni Vatra-rendezvényeken) messzemenően nem létezett. Mi viszont elhittük, mert naivak, tapasztalatlanok voltunk. Sőt elhitték bizonyos román hatalmi szférákban is, mert úgy tűnt föl, hogy a Vatrának komoly befolyása van. Miután mára kiderült, hogy messze eltúlozták a VR jelentőségét, érzésem szerint befolyása csökken.

– Egy másik csoportosulás most kezdi a szárnyát bontogatni. Az Antitotalitárius Demokrata Fórum nemrég alakult meg Kolozsvárott. Hallhatnánk erről bővebben? Emlékezetem szerint Kányádi Sándor az egyik tiszteletbeli elnök…

– Az RMDSZ támogat minden olyan kezdeményezést, amely a romániai közállapotok demokratizálására irányul. Támogatja a tagsága részvételével is, spontán módon, s támogatja politikai formában is.

– Van-e jövője Romániában egy ilyen, a nemzetek és nemzetiségek együttműködésére építő konglomerátumnak? Megerősödhet-e a szervezet, vagy erősebb lesz a nacionalizmus? Erősebbek lesznek azok a tendenciák, amelyek elfojthatják?

– Nem gondolom, hogy a nacionalizmus erősebb. Úgy fogalmaznék, hogy a demokrácia erői gyengék még itt! Ez a társadalom sok évtizedes agymosáson esett keresztül, miután azt megelőzően évszázadokon át egyfolytában agressziót követték el azok ellen a törekvések ellen, amelyek Romániát Nyugat-Európához kívánták kapcsolni. Ez is az oka, hogy még csírájukban vannak csak meg azok a lehetőségek, amelyekből a demokráciának ki kell bontakoznia. Romániában világos képlet előtt állunk. Volt egy szavazás, ahol kiderült, hogy a román társadalom hány százaléka óhajt valós, nyugati értelemben vett parlamentáris demokráciát és jogállamot. Következőképpen el kell még telnie néhány évnek ahhoz, hogy a társadalom megszokja a demokrácia gondolatát, s megerősödjenek azok a generációk, amelyeknek a kezében van Románia jövője. Ha ezeket a korosztályokat sikerül utaztatni, informálni, kinyitni előttük a világot, engedni beáramlani a világot Romániába, akkor a következő választáson, vagy mondjuk 8–10 év múlva a választáson nem 15 százaléka fog a román társadalomnak a demokrácia mellett voksolni, hanem jóval több. Ez a mi egyetlen esélyünk. Nem pedig az, hogy az életszínvonal romlása miatt elégedetlen lakosság megbuktatja a jelenlegi kormányzatot. Ez éppenséggel megtörténhet, ám ez még nem a demokrácia igénylése.

– Mit tehetünk mi, magyarok? Hogyan segíthetünk úgy, hogy ne rontsuk a
helyzetüket, ne ártsunk a hitelüknek?

– Erre a választ már sokszor elmondtuk. Magyarországnak gazdasági, kulturális és erkölcsi értelemben erőssé kell válnia. Ha Közép-Európa olyan kulcsországává lesz, amely morális értelemben nagyhatalom, akkor olyan értékeket sugározhat a szomszédos társadalmakba, amelyek az egész térséget stabilizálhatják és Nyugat-Európához közelíthetik.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)