A rendszerváltás esztendejében új hangsúlyokkal köszöntötték országszerte augusztus 20-át. Keleti határunk mentén kiemelt szerepet kapott a romániai forradalom, annak tanulságai mindkét ország számára – ezen belül is az Európához történő, várva várt felzárkózás. A Népszabadság 1990. augusztus 21-én számolt be olvasóinak az ünnep eseményeiről, így az Ártándon lezajlott nagygyűlésről. (A nyitó képen az ártándi határátkelő.)

A talán legforgalmasabb magyar–román közúti határátkelőhelyen, Ártándon szombat reggel borús, esős időben köszöntötte a Hajdú-Bihar megyei MDF-küldöttség – Sápi József országgyűlési képviselővel az élen – a szomszédos Bihar megye Petre Ungur prefektus vezette delegációját.

Az országúton araszoló román rendszámú kocsik utasai is érdeklődéssel hallgatták a hangszórókon át közvetített szónoklatokat. Elsőként Simion Pop, Románia budapesti nagykövete állt a több száz főnyi hallgatóság elé, hogy üdvözlő beszédét anyanyelvén és magyarul is elmondja. Hangsúlyozta, hogy országa is azon államok sorába tartozik, amelyek „mélységesen érdekelitek az új Európa felépítésében”. Ehhez Románia történelmi tapasztalatával és a decemberi forradalom által felszabadított értékeivel is hozzá kíván járulni – mondta, hozzátéve, hogy az egyes országok által járt sajátos utak nem elválasztanak, hanem közelebb visznek egymáshoz az Európa-házban.

Ezután Jeszenszky Géza külügyminiszter szólt az egybegyűltekhez. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy egy éve, midőn hazánk nyugati szélén gyakorlatilag beteljesedett a vasfüggöny felszámolása, keleti határunk túloldalán szögesdrót-kerítéssel, árkokkal, farkaskutyákkal és csőre töltött fegyverekkel igyekezett új vasfüggönyt kialakítani Ceausescu. A decemberi román forradalom ennek a tervnek is – sok más szörnyűség mellett – a végét jelentette. A külügyminiszter a jelenlévők emlékezetébe idézte azt a sokoldalú segítséget, amelyet népünk e forradalom támogatásában kifejtett, és – diplomatától szokatlan szenvedélyességgel – kitért saját romániai kapcsolataira is, cáfolva ezzel a románellenesség személyére vonatkoztatott vádjait, valamint a magyar politikának címzett bírálatokat.

Végül Szőcs Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkára mondott rövid, frappáns beszédet, méltatva Európa szabadulásának jelentőségét az itt élő népek számára. (Beszédét alább közöljük.)

A szónoklatokat művészi műsor követte, amelyben a Marosvásárhelyi Állami Népi Együttes is fellépett. Este az ártándi ünnepség részvevői meggyújtották az európai egység gondolatát jelképező fáklyát.

Emberrablási ügyben nyomoz ismeretlen tettes vagy tettesek után a bűnügyi rendőrség. Az áldozat egy ifjú hölgy, akinek csak keresztnevét ismerjük: Európa. A sértett egy közös házban lakott. A tettesek elrabolták, éheztették, testét keresztül-kasul szabdalták, megalázták, szögesdrótokkal összevissza kötözték, száját felpeckelték, betömték és leragasztották. Ma, 1990. augusztus l8-án délután örömmel jelenthetjük, hogy e hosszantartó és többrendbeli szadista agresszió ellenére a nevezett felépülőben van. Lábadozása még hosszan fog tartani, de legújabb híreink szerint az áldozat lelki épsége nincs veszélyben. A tettesek ellen fegyveres emberrablásért, minősített csalásért, lopásért, folyamatosan elkövetett fajtalanságért, garázdaságért, szószegésért, megvesztegetésért, gyújtogatásért, zsarolásért, izgatásért, hamispénz-verésért és hamis tanúzásért, lélekmérgezésért, népbutításért, túszejtésért, rabszolgatartásért, emberkereskedelemért, okirat- és történelemhamisításért, falurombolásért, rossz szomszédságért és népirtásért indítanak eljárást. Bár a büntetés végrehajthatósága kérdéses, az ítéletnek mégis elrettentésül és figyelmeztetésül kell szolgálnia. Az ítélet pedig nem más, mint az, hogy az erkölcsi és politikai antikrisztust lélekfogytiglanra ítéljük. És éppen ezért jöttünk ma délután ide, vagyis, hogy még egy szeget üssünk a földrészünket bejáró kísértet koporsójába. Ugyanakkor azért, hogy Pán-Európa hajába pántlikát fűzzünk, ezért jöttünk ma ide pán-sípokkal, pán-dobokkal, és pán-nádihegedűkkel. Szőcs Géza

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)