Stein 1900–01-ben Kelet-Turkesztán kietlen tájain folytatott régészeti ásatásokat, 1906–09-ben a Takla-Makán sivatagban és a Tarim folyó mentén végzett kutatásokat. Turkesztántól a Góbi-sivatagig 18 ezer kilométert megtéve, 1913–16 között tárta fel Belső-Ázsia műemlékeit, rendkívül gazdag régészeti és művészettörténeti anyaggal gazdagítva a tudományt.
Ezenkívül Indiában – kiváltképp Kasmírban – végzett archeológiai, valamint irodalomtörténeti és nyelvészeti kutatásokat. A delhi múzeum látogatóit a Stein-gyűjtemény bejáratánál elhelyezett portré és életrajz tájékoztatja arról, hogy a közép-ázsiai anyag a magyar tudóstól származik.
Stein Aurél munkáját már hosszú életében komoly nemzetközi elismerés övezte, 1912-ben a brit uralkodó, V. György lovaggá ütötte, számos akadémia és tudományos társaság választotta tagjává, az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem pedig díszdoktorává.
A műveinek egy részét magyarul író régész, nyelvész, történész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja, az ázsiai Selyemút városai kutatásának szentelte életét. Expedíciók során derített fényt a többi között Perzsia, Irak és Szíria vidékein Nagy Sándor hadjáratainak pontos helyszíneire és körülményeire. Afganisztáni útján, Kabulban hunyt el 1943-ban.
A kutató – akinek sírja az afgán főváros angol temetőjében található – sohasem feledkezett meg magyarországi kötődéséről, felbecsülhetetlen értékű könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyományozta, a Stein-könyvtár ma az Akadémiai Könyvtár Keleti Gyűjteményének részét képezi.
Egy magyar felderítő zászlóalj Kabulban szolgált békefenntartó katonái a tudós iránti tisztelettől vezérelve úgy döntöttek, hogy saját költségükön, egy helyi mesteremberrel helyreállíttatják az igen rossz állapotban föllelt síremléket. A sír felújításáért az MTA elnöke zászlószalagot adományozott a honvéd alakulatnak.
Köszönöm Mátyus Sándor volt kabuli nagykövetnek az ott készített fotókat és a segítséget. (A szerző)
