Nem lehet kihagyni az alkalmat, hogy ne emlékezzünk meg az 1944. június 6-i normandiai partraszállás immáron nyolcvanadik évfordulójáról. Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén 25 állam- és kormányfő Franciaország atlanti partvidékén ünnepélyes külsőségek között fejezte ki tiszteletét azon országok, így az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Norvégia, Csehszlovákia, Dánia, Ausztrália, Lengyelország, Új-Zéland, Görögország, Hollandia katonái iránt, akik ott a történelem addigi páratlan katonai akcióját hajtották végre.

Mivel a partraszállás öt helyszínen zajlott le, ezért a megemlékezések is az egymáshoz közeli partszakaszokon történtek.

A világtörténelmivé vált akcióról a Hitler-ellenes koalíció Teheránban tartott megbeszélésén 1943-ban hozott végső döntést, mellyel Európa nyugati végein – a keleti végeken 1941 óta folyó háború mellett – megnyitotta a második frontot és ezzel nagymértékben hozzájárult a náci Németország feletti győzelemhez és a földrész felszabadításához.

Franciaország nagyon gazdag a legkülönfélébb történelmi látványosságokban, de ebben kiemelkedik a normandiai tengerpart, ahol a második világháború eseményeire emlékeztető számtalan helyszín kínál betekintést erre az időszakra.

Az ünnepélyes felszólalások, köztük Macron francia és Biden amerikai elnök beszédei utaltak a partraszállás emberáldozataira és kiemelték a jelenlévő, akkor alig tizennyolc évesek, napjainkban viszont már – akik megérték – százesztendős veteránok áldozatos tevékenységét. Külön megjegyzendő, hogy az idén Oroszországot nem hívták meg e megemlékezésre, ami mutatja, hogy a mai nemzetközi események felülírják az eddig kialakult stabilabb viszonyokat. Hiszen annak idején a szovjet arcvonalak helyzetét nagymértékben befolyásolta a német csapatok egy vagy két tűz közé szorítása, s a szövetségesek érdekében állt a Wehrmacht gyengítése mind a keleti, mind pedig a nyugati fronton. Moszkva tehát döntő fontosságú szövetségesként pozitívan hasznosult a teheráni döntésből. Azonban az elmúlt időszak ukrajnai történései abba az irányba tolták az idő szekerét, hogy a már 1942-ben jelzett szovjet igény eredményeként sok tízezer katona részvételével megvalósult normandiai partraszállás évfordulóját ebben az idén Oroszország jelenléte nélkül ünnepelték meg. A francia és amerikai vezetők beszédeiben szó esett arról, hogy az akkori csaták a fasizmus, a nácizmus ellen, a demokrácia megvédéséről szóltak, s az ezzel kapcsolatos eseményekről, így a normandiai partraszállásról soha nem szabad elfelejtkezni, mert, mind aláhúzták, a szabadságért meg kell küzdeni.

Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy a III. Birodalom alattvalójaként szolgált Pétain marsall vezette Franciaország akkoriban hivatalosan megszüntette az ország „Francia Köztársaság” elnevezését és helyette bevezette a „Francia Állam” formulát. Ezenkívül eltörölte a közéletből a világszerte jól ismert „Szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavát, s e helyett hivatalosan a „Munka, család, haza” jelmondatát vezette be. Ezeket a „módosításokat” Franciaország felszabadulásakor azonnal megszüntették.

Jövőnkre nézve is nagyon fontos, hogy a fiatal nemzedékek ne csak a mára és a holnapra, hanem a tegnapra, a múltra is emlékezzenek. Ahogy múlik az idő, és ahogy „a nemzetközi helyet fokozódik”, ennek egyre nagyobb a jelentősége.

Azaz: hogy például tudják, még akkor is, ha születésük előtti évtizedes eseményekről van szó, mi az a normandiai partraszállás és milyen szerepe volt a második világháború kimenetelében. És hogy milyen következtetéseket kell levonni mind abból, ami világunkban a 20. század során történt.