Mindenekelőtt némi magyarázat ahhoz, hogy az olvasó megértse az író Stacey Halls „Az Uránia-ház” című regényét. Charles Dickens (1812–70) angol író egész életművét végigkíséri a nyomor megjelenítése. Bár jómódba született, és később is úgy élhetett a könyveinek köszönhetően, de az a pár év, amikor apja adóssága miatt gyerekként dolgozni kényszerült, mélyen belé ivódott. A szegénység és a kiszolgáltatottság ellen nemcsak művein keresztül igyekezett tenni, de kézzelfogható módon is.

A legendás angol író Londonja egyfajta társadalmi pokol bugyraként működött: sok, vidékről érkező, munkát kereső fiatal lányt hálóztak be, csaltak lépre, akik végül kényszer(ítés) következményeképpen a prostitúció hálójában kötöttek ki. A főváros utcáin akkoriban 8-10 ezer nő élt, a szifilisz szinte népbetegségnek számított. A körülmények hatására a bűnözésbe is belecsúszó lányoknak a börtön után alig volt esélyük a normális életre, arra, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba.

Dickens ötlete nyomán épült tehát 1847-ben az Urania Cottage, ami a börtönből szabadult nőknek adott menedéket. Az író sokáig gondolkodott az intézmény célján-hivatásán, mert nem akart olyan házat alapítani, mint az anglikán egyház mosodával egybekötött, rideg posztbörtön intézményei. Először asylium/menedék, később institution/intézet, végül home/otthon lett az általa talált legjobb kifejezés arra, amit létrehozott. Egyfajta szigorú babaház volt ez, melybe a nők nem ugyanúgy voltak bezárva ugyan, mint egy börtönbe, mégis rengeteg kötöttséggel. És olyan kitételekkel, mint: tilos a múltról beszélni bárkinek is. A London egyik leggazdagabb asszonya által finanszírozott terv lényege az volt: az Uránia-házba bekerült, börtönből szabadult nők egy évig nagyon szigorú napirend mellett „tanulnak”, készülnek az új életükre, amikor is majd valaki mellett jó feleségek lehetnek. A napi rutin szigorú volt: a háztartási ismeretek mellett, vallási tudást is kaptak, és még Dickens is igyekezett interjúkat készíteni a bukott lányokkal, hogy még többet megtudjon a nyomorról, arról, hogy miből is jönnek. Az egyéves „jóvá” nevelő folyamat végén, az adott lány készen állt arra, hogy feleséggé váljék. Igaz ugyan, hogy nem Angliában, hanem kötelező jelleggel kitoloncolták Ausztráliába. Dickensnek eleinte úgy kellett vadászni jelentkezőket a házba, hiszen a börtönhajók rabjaival feltöltött Ausztráliába transzportálás még ezeknek a nehézsorsú lányoknak sem volt olyan vonzó. Pedig Dickens igazán mindent elkövetett, hogy csábítóvá tegye az otthont a számukra: a mosodai „Magdalénák” sötét, lenézést szülő ruháival szemben például ő színes szövetből készült ruhákat készíttetett a „lányainak”, ezzel derűt sugallva, a megvetést elkerülve.

A fiatal, mindössze 35 éves Stacey Halls eredetileg újságíró akart lenni, cikkei jelentek meg a többi között a The Guardian, a The Independent, a The Sun című nagy lapokban. Az angol írónő első könyve, az azonnal nagy sikert aratott The Familiars/Familiárisok öt évvel ezelőtt jelent meg.

Legújabb regényében, Az Uránia-házban egy furcsa emberkísérletnek a történetét meséli el. A szerző női sorsokra, kiszolgáltatottságra jellemző érzékenységével nyúl a témához, teljesen más közegből érkező lányok történetét felgöngyölítve, akik „Dickens aranykalitkájában” találkoznak. Van, aki jobb módú családból, a szülei elvesztése után csúszik bele a bűnözésbe és kerül börtönbe, van, aki eleve az utcán nőtt fel, és szinte a vérében van a lopás. De bárhonnan is jönnek ezek a nők, arra kell rájönniük, akár a börtönben vannak, akár csillogóbb, gazdagabb környezetben, mint az Uránia-ház közege: csakis egymásra számíthatnak és arra a történelmi korokon és társadalmi drámákon átívelő szolidaritásra, ami oly sok nőnek segít már évszázadok óta, és amely összetartás legmélyebb lelki mozgatórugóit csakis a nők érthetik igazán.

A Familiárisok, A lelenc és a Mrs. England szerzője Az Uránia-ház esetében is bizonyított: kiderül, hogy bármilyen korról, bármilyen családról ír is, csakis a nők kiszolgáltatottságának bemutatása, és az abból való kiemelkedés a legfontosabb számára.

Stacey Halls káprázatos korleírást, megrendítő lélekrajzot és lenyűgöző történetet sző Dickens Angliájáról. Ezért minden bizonnyal az idei nyár egyik legszívmelengetőbb, legelgondolkodtatóbb, „ezt el kell olvasni” kötete lesz Az Uránia-ház.