Háromezerkétszáz kilométer vasút, 80 ezer kilométernyi autóút, a Szabadság-szobor – csak néhány azon ikonikus építészeti bravúrok közül, amelyek környezetünket egyszer s mindenkorra maradandóan formálták. Talán bele sem gondoltunk még, de sok mérnök és az ő tudásuk teremtette meg azt a világot, amiben most élünk.

Erre hívja föl a néző figyelmét A világot építő mérnöki munka című, holnap, július 9-én este 9 órakor bemutatkozó Viasat History-dokumentumsorozat, bemutatva a múlt két évszázad legjellemzőbb és legértékesebb építészeti csodáinak megszületését és megvalósítását.

Két évszázaddal ezelőtt könnyebb volt az óvilágból New Yorkba jutni, mint a keleti partról Kaliforniába. Ezen változtatott a transzkontinentális vasút. Az Atlantit a Csendes-óceánnal összekötő sínpályát 1863–69 között építette a Central Pacific és a Union Pacific: az előbbi nyugatról haladt keletre, az utóbbi pedig fordítva. A kormány által finanszírozott munkával a vállalatok nem csupán földeket szereztek, de minden egyes megépített mérföldért vaskos díj ütötte a markukat (16–48 000 dollár – a terep nehézségétől függően). Mivel nem volt előre lekötve, hogy ki mekkora szakaszt épít, így az a cég nyert többet, amelyik gyorsabban dolgozva messzebbre jutott. A munka történelmi értéke: az óceántól óceánig tartó utazás hat hónapról hét napra csökkent.

Az amerikai polgárháború végét követően a franciák a demokrácia útjára lépett Amerikát meg akarták lepni valami felejthetetlennel. A Szabadság-szobor ötlete Frédéric Bartholdi, a fiatal és akkor még ismeretlen szobrász fejéből pattant ki, aki úgy gondolta, hogy ha csinálnak valami nagyméretűt, az mindenkinek fel fog tűnni. A szobor megépítését adományokból finanszírozták, egészen pontosan 120 000 személy, vállalkozás hozzájárulásából, és Gustav Eiffel segítségével el is készült 1884-ben. Franciaországból 350 darabban szállították át Amerikába, hogy felépítsék: négy hónapig tartott a nagy munka. A szobor eredetileg rézvörös volt, és csak az évek múltán a korróziónak köszönhetően nyerte el végső, patinás-zöldes színét. A szobor konstrukciója forradalmi volt:előbb felhúztak egy tartószerkezetet, és arra emelték rá rétegezett lepelként a szobor külsejét, aminek köszönhetően a mai napig nincs rajta repedés.

Az I. világháborút követően az autógyártás felpörgött, viszont az amerikai kontinens útjainak 90%-a használhatatlan minőségű volt. Az amerikai kongresszus 1921-ben fogadta el a kontinenst érintő úthálózat kiépítéséről egyben – a történelemben elsőként – a közlekedési szabályokról is. A munkálatok évtizedekig tartottak, az eredmény pedig a 80 ezer km hosszú úthálózat, ami egyébként háromszorosa a Kínai Nagy Falnak. Az eredmény: egykor 63 napig tartott eljutni autóval a keleti parttól a nyugatiig, ma már 45 óra is elég hozzá. Persze egyértelmű közlekedési szabályok segítségével.

Természetesen további csodákkal is megismerkedhetnek a nézők holnap estétől a Viasat History műsorán.