Amikor a varsói 5-ös találkozó után Orbán Viktor arról beszélt, hogy „Európa nem tartja magát az alapelvekhez, pl. a határvédelem ügyében”, Szydlo egyetértően mosolygott, Merkel ellenben megkövült arccal hallgatta.

Ötperces filmriportban számol be a Frankfurter Allgemeine Zeitung portálja arról, hogy százak rekednek – sokszor hosszú hetekre – a magyar–szerb határon, embertelen körülmények között. Nincs megfelelő ellátás, étel, orvosi kezelés, összeeszkábált sátrakban laknak az ott lévők, miközben arra várnak, hogy a magyar hatóságok beengedjék őket a tranzitövezetbe. De oda naponta csupán 15-en léphetnek be, így van, aki 200 napig vesztegel. Emiatt sokan illegálisan, embercsempészek segítségével próbálkoznak. Akiket 8 km-es övezetben elfognak, azokat egy új törvény értelmében visszatoloncolják Szerbiába, jóllehet a menedékkérelem alapvető jog az EU-ban. Magyarország szerint azonban a szabályozás összhangban van a nemzetközi joggal. A tudósítás hangsúlyozza, hogy ez csupán szemforgatás. Ugyanakkor a civil segélyszervezetek nem értik, ha az Orbán-kormány ennyit költ a határvédelemre, akkor miért nem futja a pénzből a rászorulók támogatására.

Kecskeméten várhatóan a jövő elején kezdődik a per annak az öt férfinak az ügyében, akit azzal vádolnak, hogy köze volt az egy évvel ezelőtti parndorfi tragédiához, amikor is 71 menekült fulladt meg egy hűtőkocsi rakterében – tudósít a Die Presse. A kihallgatások során az egyik érintett beismerte, hogy nagyjából 30 fuvart bonyolítottak le, egy-egy úton 100 ezer eurót kerestek. A vádirat előreláthatólag az őszre készül el, de vannak nyitott kérdések.

Tudták-e az embercsempészek, hogy teherautó felépítménye légmentesen zár? Miért erősítették meg a zárat kívülről még egy dróttal is, amikor belülről amúgy sem lehetett kinyitni? Tudták-e a bűnözők, hogy odabent mindenki meghalt, és vajon előtte az áldozatok megpróbálták-e kopogással felhívni magukra a figyelmet? Magyarországon különben pénteken vádat emeltek egy osztrák férfi ellen, aki még júniusban hat szírt próbált meg illegálisan Bicskéről Németországba vinni. Akár 20 évet is kaphat.  

A Der Standard szerint a parndorfi dráma változtatta meg az egész európai menekültpolitikát. Az áldozatokat egy kivételével azonosították, a gyanúsítottakat gyorsan kézre kerítették. Ausztria és Németország azonban nem állta meg, hogy a menekültekkel szemben tanúsított nagylelkűséget ne körítse a diplomáciában nélkülözhető figyelmeztetéssel Magyarország címére.

Budapest a maga részéről ellenben nem riadt vissza attól, hogy a menekültkérdésben színtiszta rosszindulattal torolja meg az uniós partnerek akadozó segítőkészségét. Úgy látszott, a magyar fél nagy-nagy örömét lelte abban, hogy ne árulja el az osztrákoknak, merrefelé tartanak a migránsokat szállító vonatok. Napjainkban pedig a kétféle álláspont, befogadni vagy elutasítani, fronttá merevedett. Az európai társadalmak mélyen megosztottak. A kiindulópont: 2015. augusztus 27.

Az osztrák Die Presse munkatársa azt tapasztalta, hogy mérgezett a légkör a Magyar–szerb–horvát hármas határ térségében, ahol pár hete immár 20 osztrák rendőr is segít az őrzésben. Ausztria gesztusnak szánta a támogatást, mára már nyoma sincs annak, milyen feszült volt a viszony a két ország között egy évvel ezelőtt. Bécs messze sodródott Merkel “Megcsináljuk!”-politikájától, inkább a Kelet felé közeledett.

Magyarország az idén jó 22 ezer menedékkérelemből 252-nek adott helyt. Aki a két tranzitzónánál várakozik, annak az UNHCR szerint átlagosan 40 napra kell felkészülnie. Az ott lévők között egyre nő a feszültség. A magyar hatóságok ugyanakkor nem válaszoltak arra a kérdése, hogy a határvédelem emberei bántalmazzák-e azokat, akik megpróbálnak törvénytelenül átjutni. A segélyszervezetek azonban arról számolnak be, hogy egyre sűrűbben fordul elő erőszak. Nem tudható, hogy egyes rendőrök túlkapásairól van-e szó, vagy netán tudatos számításról, hogy mindenkit elriasszanak. Az erődödő migránsellenes hangulatkeltés mindenesetre a népszavazással függ össze.

Orbán Viktor a konzervatív amerikai elnökjelölt ritka támogatói közé tartozik Európában – olvasható a francia Le Monde-ban. Az ultrakonzervatív magyar vezető egyetért Trump programjával, teljes mértékben azonosul azzal. A földrész fenegyereke csak jót tud mondani a tengerentúli politikusról, úgy gondolja, hogy annak győzelme jótétemény lenne az öreg földrész számára. Fura vélemény ez egy olyan kis NATO-ország kormányfőjétől, akit Trump nemrégiben közvetve szintén megdorgált, amiért nem költ eleget a közös katonai védelemre.

Mégis Orbán kampányol a legnyíltabban a kontinens legfelső szintű irányítói közül a másik mellett. Igaz, mindkettőjük nagy hajlamot árul el a szélsőséges beszéd iránt, továbbá nagy tisztelői Putyinnak. Megvetik ugyanakkor a demokratikus ellensúlyokat, falakkal igyekeznek megállítani a migránsokat és pártolják a gazdasági protekcionizmust. Budapest szívesen lenne az Egyesült Államok megkülönböztetett partnere a november 8-i választás után.

A hagyományos amerikai jobboldal azonban bizalmatlanul figyeli Orbán közeledését a Kremlhez és azt, hogy képes a maga oldalára állítani a többi visegrádi országot. McCain szenátor két éve neofasiszta diktátornak nevezte. Hivatalosan csak Trump közeli hívei állnak vele szóba. A demokraták pedig nyíltan semmibe veszik a magyar vezetőt. A Fidesz ki nem állhatja a volt budapesti nagykövetet, Kounalakist, aki pedig vastagon benne van Hillary Clinton kampányában. De magyar részről ugyanez a helyzet Soros Györggyel. A mecénás olyan civil szervezeteket támogat, amelyek bírálják a magyarországi jogsértéseket.