Egyebek mellett erre a kérdésre kereste a választ az a mai beszélgetés, amit az Európai Unió budapesti információs intézményében tartottak Navracsics Tibor és Balázs Péter, egykori uniós biztosok, illetve Inotai Edit, a rendezvény moderátora részvételével.
Az uniós parlamenti választásokat követően a megalakuló Európai Tanács a minap elfogadta az öt évre szóló stratégiai menetrendjét, újraválasztotta Ursula von der Leyent, aki ismét az EU kormányaként működő testület, az Európai Bizottság elnöke 2029-ig.
Milyen irányba fejlődik az öreg földrész, milyen szerepük lesz a tagállamoknak, hogyan alakul majd az integrációs szervezet versenyképessége? Mit várhatunk a most kezdődő ötéves ciklusban?
Navracsics Tibor (jelenleg közigazgatási és területfejlesztési miniszter) úgy látja, hogy az öt évvel ezelőtti helyzethez képest „rosszabbul” vágunk neki az előttünk álló időszaknak. Több konfliktus várható az EU testületeiben, már csak azért is, mert az Európai Parlementben létrejött harmadik (szélsőségesnek is nevezett) legnagyobb csoport nem elégedett a mostani felállással, nem ért egyet von der Leyen újraválasztásával sem.
Balázs Péter (közgazdász, emeritus professzor, volt külügyminiszter) üdvözli, hogy az Európai Parmentet az a „józan többség” dominálja, ami szembeszegül a szélsőségesekkel. Szerinte a megalakuló Bizottság vélhetően ismét az erős Európa, a jólét és a biztonság megteremtését helyezi törekvései homlokterébe. Kétségtelen azonban, hogy romlottak az esélyek; kiváltképp a versenyképesség tekintetében. Az átlagos várható élettartam magas ugyan Európában, de minden más mutatót illetően Amerika lekörözi kontinensünket. Gondot okoz, hogy Kína egyre nagyobb rivális, és mindinkább erősödik a multipolarizáció. Az európai versenyképesség erősítésének alapfeltétele lenne a 27 tagállam nagyfokú szolidaritása, az együttműködés optimalizálása. „Egyedül nem megy.”
Navracsics szerint versenyhátrányunkat a két világháborúnak és a demográfiai apálynak köszönhetjük. Bár az innováció területén Európa még mindig versenyképes, a gazdasági válságok és a társadalmi kohézió hiánya miatt az ezredforduló utáni időszakra Európa lemaradása állandósult.
Milyen programokat kíván indítani a brüsszeli vezetés a versenyképesség elősegítésére? – kérdezte a beszélgetést irányító Inotai Edit. Lesznek-e közös beruházások?
Lennének…de miből? – hangzott Balázs Péter válasza. A tagállamok nehezen nyúlnak a zsebükbe, holott nemzeti alapon, külön-külön nem fog sikerülni annak az ambiciózus iparosítási stratégiának a megvalósítása, amelynek révén Európa továbbra is versenyben maradhatna.
A covid-járvány, illetve az orosz–ukrán háború gazdasági szempontból az összes földrész közül talán Európát bolygatta meg a legjobban. A 2019-ben útjára bocsátott zöld megállapodás, a Green Deal célkitűzései ismét a viták kereszttüzébe kerültek. A szakpolitikai intézkedéscsomag a teljes zöld átállást, a klímasemlegességet irányozta elő, miközben földrészünket – a szomszédságunkban dúló háború miatt is – sosem látott energiaválság sújtja.
Ami a biztonságot illeti: a növekvő aggodalom következtében felpörgött a fegyverkezés, a hadiipar. Lengyelország már a nemzeti jövedelem öt százalékát költi fegyverkezésre. Itt is az tapasztalható, hogy a nemzeti reflexek az elsődlegesek, nem, vagy csak kis mértékben érvényesül az európai munkamegosztás. Az EU alapeszméje – a politikai közösség megvalósítása – minduntalan a nemzetállami önzéssel ütközik.
Balázs Péter szerint azonban a NATO mégiscsak jó megoldást kínál a védelmi garanciákat illetően egy olyan kis ország számára, mint Magyarország. Az észak-atlanti szervezet vonzerejét jól mutatja Finn- és Svédország belépése a közeli múltban.
A jövő továbbra is igen sok bizonytalanságot rejteget. Hogyan alakul a november 5-i amerikai választás? NATO-tag marad-e Törökország? Kap-e valamilyen vonzó ajánlatot Brüsszeltől az utóbbi állam, amely az Európai Unió „örökös menyasszonya”? Folytatódik-e a bővítés és mikor a Nyugat-Balkánon?
Megannyi bizonytalanság, megannyi kérdés. A cikkünk címében felvetett kérdésre, hogy ugyanis új időszámítás kezdődik-e az EU-ban, Balázs Péter mindenesetre így felelt: igen. Mindig új időszámítás kezdődik egy uniós parlamenti választás után. Ehhez csak annyit tennék hozzá – jókívánságként: csak ne legyen rosszabb az előttünk álló öt év a korábbinál…
