Azt mindig is tudtuk, hogy a nagyvilág irigyen tekint ránk, magyarokra. Próbálják ellesni a titkot, hogy mitől vagyunk ennyire sikeresek, de hiába az igyekezet, a fasorban sincsenek hozzánk képest. Orbán Viktor szerint nemcsak ő, hanem sokan mások is Trump győzelmében reménykednek, csak nem merik kimondani, és Szijjártó Péter is hasonlóképpen nyilatkozott: szerinte többen is velünk vétóznának egy sor nemzetközi kérdésben, csak félnek az NGO-któl, a nem kormányzati, hanem civil szervezetektől meg a liberális médiától. (A nyitó képhez: „csak” 12 000 lélegeztetőgép porosodik egy gödöllői raktárban; ingyen sem kell senkinek sem…)

Terjedelmes interjút adott Orbán Viktor a The Pioneer kiadó podcastjának, s a miniszterelnök egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy nem ő az egyetlen, aki Donald Trump győzelmében reménykedik. Csak ezt nyíltan kimondja, míg a többi politikus titokban teszi ugyanezt. 

Hasonló szellemben (próbált volna másként! – a szerk. megj.) nyilvánult meg Szijjártó Péter külügyminiszter, aki éves meghallgatásán az országgyűlés külügyi bizottsága előtt arról beszélt, hogy az őszinteség fontos, de látja külföldi kollégáin, hogy azt nem teheti meg mindenki: nem ritka, hogy a külföldi kollégák odamennek hozzá és azt mondják: „Pítör, ugye ezt is vétózzátok, ugye ezt is megakadályozzátok?” Mire Szijjártó visszakérdez, hogy tudnak-e ebben segíteni, de azt mondják, hogy „Pítör, ezt nem lehet”. Pítör – most már tudjuk, így nevezik Szijjártót a kollégái – szerint ezek a meg nem nevezett kollégák azért sem mernek vétózni, mert országukban „instabil a politikai helyzet”, például ott vannak „az NGO-k meg a liberális média”.

Persze, nem ma tudtuk meg, hogy bennünket, magyarokat mindenki irigyel. Három évvel ezelőtt, még a covid-járvány csúcsán, miután Orbán Viktor bejelentette, hogy hamarosan egymillió adag kínai vakcina érkezhet Magyarországra, Menczer Tamás – akkor még külügyi államtitkárként – azzal dicsekedett, hogy égtek a telefonvonalak a magyar külügyminisztériumban. Mindenki a magyar csodára volt kíváncsi. Arra, hogy mi ez, és hogy ők miért nem tudnak erről. Menczer akkor úgy fogalmazott: azt, hogy Európának mennyire kell a kínai vakcina, mi sem mutatja jobban, hogy miután nyilvánosságra került, hogy a magyar kormány előrehaladott tárgyalásokat folytat, „néhány órán belül 14 európai ország jelentkezett a kínai gyártónál. Mostanra valószínűleg egész Európa Kínában áll sorban”, erősítette meg a saját szavait az államtitkár.

Sajnos, bármennyire jó lett volna is, nem mindenki támasztotta alá Menczer szavait. Stella Kyriakides például kifejezetten cáfolta, hogy már 14 európai ország jelentkezett volna a kínai oltásért, szerinte Magyarország volt az egyetlen uniós tagállam, amely tárgyalt a kínaiakkal a vakcináról. Márpedig Stella Kyriakides akkoriban az Európai Unió egészségügyi biztosa volt, tehát: ha valaki, ő biztosan tudott volna arról, hogy Magyarországon kívül más uniós ország is bejelentkezett a kínaiaknál.

Nem meglepő persze a velünk szemben megnyilvánuló összeurópai irigység. Miközben mi töretlenül fejlődünk és előre megyünk, nem hátra, a nyugati országok csak hanyatlani tudnak, ahhoz értenek igazán, mert az az ő valódi terepük. Ahelyett, hogy ellesnék a titkainkat és tanulnának tőlünk. Ha nekik is volna Mészáros Lőrincük, Tiborcz Istvánjuk, nem állna olyan rosszul a szénájuk, mint most. Ami pedig a járvány kezelését illeti, már a pandémia alatt is érezni lehetett, hogy teljesen ki voltak akadva a sikereink miatt. Különösen a világpiaci árnál jóval drágábban beszerzett, és csak igen mérsékelten hatékony (finoman fogalmaztunk) kínai vakcina miatt sápadtak az irigységtől. Nem beszélve a másik magyar sikertörténetről, egy maláj szélhámostól szintén méregdrágán megvásárolt, többnyire használhatatlan lélegeztetőgépekről.

Ez a sárga irigység faktor, ami miatt annyi konfliktusunk van a nemzetközi színtéren. Ha a Nyugat is előre menne és nem hátra, akkor egy rossz szót sem szólnának a magyar kormányra, Orbán Viktor pedig nem volna kénytelen magányosan álldogálni (vagy éppen üldögélni) a nemzetközi összejöveteleken.