„Magyarországnak és Lengyelországnak nemcsak komoly pénzösszegeket sikerült szereznie, hanem megvédte nemzeti büszkeségét az európai uniós csúcson”. (Nyitó kép: autógyárak működtetésében is érdekelt…)

Orbán Viktor közölte ezt a veretes magvasságot a nyilvánossággal, a következő hétéves költségvetésről és a gazdasági mentőcsomagról szóló négynapos tárgyalás után Brüsszelben. Még előtte a futball volt a mi nemzeti büszkeségünk, meg a pálinka, a szép nők és a legendás pesti humor – mostantól az, hogy tudunk zsarolni másokat és pénzt szerezni.

A maratoni brüsszeli tárgyalások fő témája egyébként nem a magyar nemzeti büszkeség volt, így azt nem is kellett megvédeni, mert nem támadta senki. Ha Orbán mégis megvédte, lelke rajta, veregesse meg a saját vállát és tegyen a hasára annyi kitüntetést, amennyi csak odafér.

Amúgy meg nem kizárt, hogy Orbán ezúttal valóban győzött Brüsszelben. Nem abban az értelemben, ahogyan ő ezt a hazai közvélemény számára elővezette, hiszen az általa javasolt pontok egyike sem teljesült. Mégis győzött, és ezúttal nem csak úgy, ahogyan máskor győzni szokott. Korábbi győzelmei után ugyanis rendszerint felállt a földről, leporolta a kabátját, megtörölte vérző orrát, két ujjával V betűt formált, majd halkan, de viszonylag érthetően azt mondta: kuss, én így szoktam győzni.

Most azonban tényleg győzött, mégpedig abban az értelemben, hogy tovább csinálhatja azt, amit eddig: arcvesztés nélkül bomlaszthatja az uniót, és komolyabb seggbe rúgás veszélye nélkül költheti az európai polgárok pénzét. Orbán követelései, amikkel őt idehaza brüsszeli ámokfutása előtt „feltarisznyázták” nem teljesültek ugyan, ám hősünket nem semmisítették meg, nem szedték darabokra.

Pedig, ahogy mondani szokás, lett volna rá igény. Ám az EU – mint tudjuk –  megosztott, arról nem is szólva, hogy a többi országot is olyan emberek irányítják, akik, ha nem kedvelik is Orbánt, de a nemzeti iparukat féltik, s ha egy ország, jelen esetben Magyarország nagy tételben vásárol tőlük fegyvereket és hadiipari kiegészítőket, ezenkívül számos autógyár működtetésében is érdekelt, akkor hajlandók szemet hunyni a kisebb-nagyobb pénzügyi turpisságok (magyarul: lopás) fölött.

Nemzeti büszkeségünk megvédése tehát kipipálva. Most egy ideig nyugi lesz, lehet merengeni a négy és félezer éves afgán eredeten, és mindenféle más elmeroggyant kinyilatkoztatásokon.

Aki nem ugrál, nem kipcsak, hej, hej!