Hol van már a tavalyi hó? Ja, tavaly sem volt, meg előtte sem, legföljebb csak mutatóba. Igaz, az idei télen (eddig) esett valamicske, a 2–3 centi hó közlekedési káoszt is okozott, például a fővárosban. Bezzeg a régi szép időkben: a tél bizony tél volt! A nemzedékkel előbbi korosztály manapság elég gyakran emlegeti 1987 januárját: az volt az igazi. Január 9. után szó szerint megbénult az ország, az iskolákban kényszerszünetet rendeltek el, és a legkritikusabb napokban dolgozni is csak azok indultak el, akik gyalogosan, az útközépen a hókotrók nyomában el tudtak botorkálni. A szél kétméteres hófalakat épített, mínusz 20, sőt 25 fok dermesztő hideg volt. A legtöbb település elzárva a világtól, a tejet, kenyeret, fontos élelmiszert a még itt lévő szovjetek harckocsijai hordták… Az idő persze mindent megszépít, ám azokat a napokat nem kívánjuk vissza. A körülmények kezdődő normalizálódásakor beszélgettem a győri városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetőjével. (Megjelent: Kisalföld, 1987. február 4.)
«A hóról, pontosabban a hóeltakarítás gondjairól beszélgetünk Jezsó Györggyel, a győri városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetőjével. Alapkérdésünk: miért van az, hogy míg a fő közlekedési útvonalak már viszonylag teljes szélességben tiszták, a megyeszékhelyen még mindig méteres hókupacok között bukdácsolnak az emberek, a város sok útját nem szabadították fel teljesen?
– Ennyire nincs erő, nincs „vállalkozó” a hóeltakarításra?
– Lenne elég erő is, vállalkozó is. A Városgazdálkodási Vállalaton kívül több vállalat, például az ÉPFU, a Volán, a GYÁÉV vesz részt a hóelszállításban. Több munkát is vállalnának, mint amennyi megbízást kapnak.
– A megbízást nyilván a városi tanács adja. Tehát innen kell „elindulnunk”?
– Pontosan. És még pontosabban: a városi tanács rendelkezésére álló pénzről van szó. A megrendelt munkát ki kell fizetni. Maga a takarítás több, mint tízmillió forintba, a hóeltakarítás pedig hárommilliónál többe kerül. Sokan emlegetik például a Tanácsköztársaság utat, ahol nincs végig minden sáv felszabadítva. Félmillió forint lenne!
– Valamihez viszonyítanunk kell ezeket a költségeket: mennyi pénz áll a tanács rendelkezésére az idén az utak karbantartására, felújítására?
– Összesen 48 millió forint. Hóeltakarításra egy évben hatmilliót költhetünk, most már a duplája elfogyott, tehát másra szánt pénzhez kell nyúlni. Azonkívül talán 25 millió forint lesz a kemény fagy okozta károk tavaszi helyreállítása Egy esetleges hirtelen olvadás okozta belvízmentesítés költségét nem nagyon lehet megbecsülni előre…
– Korábban szóba került néhány vállalat, amely a havazás kezdete óta és most is aktívan részt vesz az eltakarításban. Mennyit kell fizetni, mondjuk, egy teherautónyi hó elszállításáért?
– Rakodással együtt körülbelül hétszáz forintot. Pedig a vállalatok nem is bérletbe adják a gépeiket, hanem a tényleges teljesítményt számolják el, így az olcsóbb. Tehát hétszáz forint kocsinként. Eddig úgy negyvenezer köbmétert hordtak el, a forgalom szempontjából legszükségesebb helyekről. (A teherautók a Mosoni-Dunába öntötték a rengeteg havat – a szerk megj.)
– Közbevetőleg, csak érdekességként: mennyi havat kellene elszállítani egy nagyon ideális esetben a város összes útjáról, járdájáról?
– Az utak, járdák felülete (a parkok nélkül) Győrött 2 millió négyzetméter…Hatvancentis hó esett, könnyű kiszámolni.
– A takarításról legelőbb a Városgazdálkodási Vállalat jut az ember eszébe. Az elmúlt hetekben nem sokat dicsérték az utcai járókelők…
– Erről hadd mondjak annyit: a vállalatot általában nem lehet a lustaság, vagy a nem törődömség vádjával illetni, a rendelkezésre álló eszközökkel minden tőle telhetőt megtett. A szóbeszéddel ellentétben a Városgazdálkodási Vállalat abban érdekelt, hogy minél többet dolgozzon, gazdálkodása, nyeresége szigorúan a teljesítménytől függ.
– A munka megrendelője ez esetben is a városi tanács, és már szóba került, hogy a tanács miből gazdálkodhat. A tél nagyon megcsappantja a rendelkezésre álló összeget: miből futja például a tervezett felújításokra?
– Ez az igazi nagy gondunk. Hiszen a város sok helyén esetleg már évek óta várnak az út elkészültére; amikor sor kerülne rá, meg „elviszi” a hó. Azt hiszem, az a kisebbik baj, ha még esetleg két hétig, az olvadásig kerülgetni kell a hókupacokat, mert közlekedni végül is lehet, legfeljebb átmenetileg tanácsosabb gépkocsi helyett busszal járni. Dönteni kell: ilyen két hét – vagy egy sereg, esetleg évekre kiható elmaradás az amúgy sem rózsás úthelyzetben. A legszükségesebb hóeltakarítást tudjuk elvégeztetni, közben már az olvadásra számítva sokan dolgoznak a csatornalefolyók kiszabadításán, tisztításán, az is pénzbe kerül. Kellemetlen kényszerűség: ennyire futja. Ami ennél több: azt kérhetjük a lakosságtól, maga is mérlegeljen…»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
