(Írta: Iván Gizella) Isten uccse, én már semmit nem értek. Nézem, olvasom, mi történik körülöttem a világban. Kiderül például, hogy az oroszok még a második világháborút sem zárták le. Vagyis náluk minden csak folytatódik, tehát harcban állnak. Pont úgy, mint mi. Vagyis nem mi, hanem a főnök úr. És csapatai. (A nyitó kép forrása: Hírstart.)

Na, de akkor miként várható el, hogy az ukrán háborúban akár pár napos tűzszünetre is hajlandók legyenek?

Sehogy.

Azt is olvasom, hogy Trump elnök panaszkodik ránk. Azt mondja: Európa, igen ez mi vagyunk remélhetőleg még egy ideig, „nagyon rosszul bánik velünk. Asztalhoz akarnak ülni, tárgyalni akarnak, mert nagy vámokat vetettünk ki rájuk, de addig nem lesz semmilyen tárgyalás, amíg nem fizetnek nekünk nagyon sok pénzt. Először is a jelenért és visszamenőleg, mert nagyon sokat elvettek a jólétünkből, és ez a jövőben nem lesz így”.

Hű, a zannyát! Ez kemény. Szóval: fizessünk!

Mindenért. Eddig mi irigyeltük a nagy Amerikát, s vágytunk oda, aki tehette ment is. Akár rövid időre, akár végleg. Na, de hogy mi élünk jobban, és ráadásul az ő zsírjukból? Szegény, szegény Amerika. Nézz ránk! Ne is nézz máshová, csak a magyarokra! A hárommillió koldus országára. A legtöbb adóval sújtott európai hazára. A jogaiktól megfosztottakra, a szabadság után áhítozókra.

Igen, csak áhítozunk, mert tenni nem sokat teszünk. És most ne vitatkozzatok, én is tudom, hogy vannak nagygyűlések, új messiásimádat, hídlezárások… szól az „Orbán mondjon le!”-kórus az éjszakában…

Ám ezek demokratikus játékok a bebetonozott, tisztességtelenül bokszoló ellenféllel szemben. Mert a célt tudjuk, az a rendszer és politikai turnusváltás lenne. Na, de milyen módon? Ezekkel az eszközökkel nem megy.

Választással? Ugyan, ne nevettessetek! Egy demokratikus jogrendben talán, de ahol évente többször is megváltoztatják a választási határok körzeteit, pont úgy, hogy a hatalmon lévőknek jó legyen… ott mit várunk?

Őrült világban élünk. Ahol marad minden a régi. Sírhatunk, zokoghatunk, de a változáshoz más kell. Az ellenzék, legyen az bármilyen oldalon, ha nem ébred fel és csak tüntikéznek, szavalgatnak, zenélnek, meg imádják az új embert, és megtapsolják magukat, semmi nem fog történni.

Mert az új embert hamarosan a padlóba fogják döngölni, ellehetetlenítik, meg az összes támogatóját is, a tüntikézőkön meg jót nevetnek. Na, jó, néha a karhatalmat is hagyják dolgozni, egy kis előállítás, egy kis pénzbüntetés… Szóval jól elleszünk a következő hatalomátadásig. Amikor a jelenlegi uralkodót újra megválasztja az istenadta nép, immár 99 százalékkal. Mint Putyint vagy Erdogánt. Persze, ha a mi kis harcosunk addig nem robbant ki valami helyi háborút a Balkánon. Mert akkor… Á, ha jól belegondolok, nincs olyan, hogy akkor… Nem lesz, mert a nép, az istenadta, boldogan megy majd harcba, csörteti a kardot, és közben azt sem tudja majd, miért adja életét, miért áldozza fel magát. Egy olyan államért, ami már nem állam, egy olyan hazáért, ami már nem az övé. Itt semmi sem az övé. Nagyon erős embereké, akik uralják a lelkeket is.

És közben majd örül annak, hogy micsoda kemény legény a mi utcai harcosunk. Legutóbb is mindenki megszavazta a viszontvámot Amerika ellen, csak ő nem.

Helyezkedni kell, nincs kétség. Na, de mindig a rossz oldalra?

Meg is mondta Trump, „a vámokkal sújtott országok vezetői nyalják a seggemet…” Mit is mondhatnék. Akinek gusztusa van, tegye.