A Magyar Tudományos Akadémia elnöke és főtitkára pontokba szedve cáfolta és utasította vissza az Akadémiát ért támadásokat, amelyeket kormányközeli személyek intéztek az MTA ellen az elmúlt hetekben. A Terror Háza főigazgatója egyenesen sztálinista intézménynek nevezte az Akadémiát, és ezt fejtegette egy ugyancsak kormányzati pénzből alapított intézmény filozófus vezetője. Egyikük sem tagja az Akadémiának.


Az elmúlt hetekben látványosan megszaporodtak a sajtóban a 200 éves Magyar Tudományos Akadémia és egyes tagjai elleni személyes támadások – írja közös cikkében Freund Tamás elnök és Oberfrank Ferenc főtitkár. Ebben a kampányban egymást követik a megszólalók indulatos, az Akadémia egésze és tagjai ellen uszító, fenyegető, vállaltan politikai és ideológiai elfogultságot tükröző támadásai. Ezek többségükben a tényeket figyelmen kívül hagyó vagy önkényesen értelmező, néha személyeskedő, szándékosan megtévesztő, hangulatkeltő írások, amelyek az Akadémia hitelességét és az iránta megmutatkozó társadalmi bizalmat próbálják aláásni.


Ez a lejárató kampány nemcsak az Akadémiával, mint nemzeti intézménnyel szemben méltatlan és ünneprontó, hanem egy olyan országhoz is méltatlan, amely polgárainak – számos történelmi katasztrófa tapasztalatai alapján – egységesen el kell utasítaniuk a személyek és társadalmi csoportok politikai, világnézeti vagy más alapon történő nyilvános megbélyegzését, az ellenük való hangulatkeltést, a minden embernek kijáró tisztelet megtagadását.

A lejárató kampányt folytatók alaptalan, hamis és elfogadhatatlan állításait az Akadémia határozottan és egységesen visszautasítja. Az Akadémia küldetésével, működésével, tagságával kapcsolatban az alábbi tényekre hívja fel a figyelmet, cáfolva valamennyi megtévesztő vádat.

A cikk emlékeztet arra: többször elhangzottak azok a vádak, hogy az MTA fundamentumai legutóbb 1949-ben lettek lerakva, és azóta lényegében nem történt változás. „Sztálinista az Akadémia, politikai tisztogatás lenne szükséges.” Ezzel szemben az Akadémia működését az 1994-ben elfogadott akadémiai törvény szabályozza, amely a rendszerváltozás után alapjaiban alakította át a testület jogállását, megszüntette az állam politikai befolyását, és azóta is megfelelő szabadságot biztosít a testület működéséhez.

Hamis az a vád, hogy az akadémikusok „teljesítmény nélküliek”, idősek, ugyanakkor privilégiumokkal rendelkeznek, és taggá válásuk után az akadémikusoknak már semmit sem kell tenniük. Ezzel szemben az MTA doktora és az akadémikusi cím a tudományos kiválóság hazai elismerésének legmagasabb szintje. Az akadémikusok és az MTA-doktorok egyetemi, kutatóintézeti elfoglaltságaik mellett és aktív kutatói pályájuk lezárulta után is önkéntes alapon támogatják az Akadémia és a hazai tudományos rendszer működését.

Elhangzott az a vád is, hogy alapját vesztett felépítmény az Akadémia, nem teljesíti alapításkori küldetését, nem szolgája a nemzeti érdeket, kérdéses, hogy mi hasznot hoz a nemzetnek. Az Akadémia elleni kampányban megszólalókat nem zavarja az, hogy amit az Akadémiáról állítanak, az egyáltalán nem igaz, áll Freund Tamás és Oberfrank Ferenc cikkében.

A politikai rendszerváltozást követően, évekig tartó politikai viták után megszületett egy egyezség a politikai osztály és a tudományos közösséget alapításától fogva megtestesítő és integráló Magyar Tudományos Akadémia képviselői között. Ez az egyezség határozza meg máig az Akadémia alkotmányos, közjogi helyzetét, közfeladatait, jogait, szabadságát és kötelezettségeit, egyértelművé téve illetékességét, szerepét és autonómiája kereteit. Az így létrejött „paradigmát” alapelemeiben sem a politikai, sem a tudományos közösség részéről nem kérdőjelezték meg.

Az MTA a magyar nemzet egyik közös kincse, amelynek eljelentéktelenítésére az elmúlt két évszázadban nyilvánosan egyetlen nemzedék felelős képviselője sem vette a bátorságot. A Magyar Tudományos Akadémia egyszerű tudósklubbá alakítása nem a magyar, hanem más nemzetek hagyományainak lecsupaszított átvétele volna. Széchenyi eszméinek, víziójának és tudós társaságának a kiüresítése, a fél évezredes nemzeti törekvések ignorálása, a kétszázéves magyar hagyományok megtagadása, a legjobban tudósaiban és Akadémiájában bízó magyar nemzet megfosztása egyik legértékesebb szellemi-erkölcsi erőforrásától. Nemzetárulással határos gondolat! – írja az MTA elnöke és főtitkára, majd végül így fogalmaz:

„Az Akadémia célja a tudománybarát, a tudomány művelését, az Akadémiát támogató társadalom kialakítása. Mindehhez kiegyensúlyozott, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatra, párbeszédre, együttműködésre törekszik a nemzet választott képviselőivel, a mindenkori kormányzattal és a nemzeti elit egészével.”