A Politico – arról szóló beszámolójában, hogy az Európai Bizottság megállapodott Ukrajnával a meglévő szabadkereskedelmi megállapodásnak az új körülményekhez igazításáról – Maroš Šefčovič EU-biztos tájékoztatása alapján megállapítja: az új feltételek javítanak az uniós piachoz való ukrán hozzájutás lehetőségein, de nem jelentik a kereskedelmi liberalizálás teljes mértékű helyreállítását.

A portál emlékeztet arra: az EU-ba irányuló ukrán export szárnyalni kezdett annak nyomán, hogy az orosz invázió miatt lebontották az akadályokat, de az intézkedés politikai ellenhatást keltett az Ukrajnával szomszédos országokban, ahol a gazdák arra panaszkodtak, hogy az olcsó ukrán termékek lenyomják az árakat. Ennek folytán nemzeti szintű tilalmak, illetve engedélyezési előírások rendszerét vezették be Lengyel-, Magyarországon, Szlovákiában és Romániában. Ezek továbbra is érvényben maradnak.

A mostani megállapodás a jelenlegi, bonyolult geopolitikai helyzetben elérhető legjobb kimenetelt jelenti – idézi a Politico a történetesen szlovák Šefčovič uniós biztost, aki szerint a megkötött alku kiegyensúlyozott, tisztességes és realista, amennyiben tükrözi Ukrajna erős politikai támogatását, és ugyanakkor figyelembe veszi egyes tagállamok, e tagállamok gazdáinak és élelmiszer-előállítóinak az aggályait. A megállapodás a kereskedelmi korlátok bevezetését a piac súlyos megzavarásának az esetén teszi lehetővé.

Az EU által a háború miatt ideiglenes intézkedésként eredetileg bevezetett teljes piacnyitás – amit aztán az érzékeny mezőgazdasági termékek vonatkozásában újra elrendelt mennyiségi korlátozások módosítottak – az idén június 6-án járt le, és ehelyett volt szükség új megállapodásra. A most létrejött alku politikai szintű egyezség, és a technikai részleteket a két fél szakértői még további egyeztetéseken fogják „finomhangolni”, jogi formába önteni.

Térjünk még vissza a szombati budapesti Büszkeség-felvonulásra! a The Guardian című, baloldali liberális irányultságú londoni lap szerkesztőségi véleménycikke szerint az esemény megszégyenítő volt Orbán Viktor számára, és az európai értékek győzelmét jelentette. A magyar miniszterelnök, a lemaradását jelző közvélemény-kutatási eredmények hatására azt a megosztó forgatókönyvet választotta, hogy megpróbálja betiltani a felvonulást. Az, hogy ezzel tömegesen szálltak szembe, a „politikai korszellem” változására utal – fogalmaz a The Guardian.

A szerkesztőségi cikk párhuzamot von az 1980-as évek végének Magyarországával, azzal, hogy annak idején a népszerűtlen vízlépcsőprojekt ellen fellépő bátor környezetvédők milyen szerepet játszottak a kommunista rendszer összeomlásában. Az eredetileg a vízminőség védelmét célzó demonstrációk az egypárti politikai uralom elutasításának a kifejeződésévé váltak.

A lap szerint ma még idő előtti lenne az a jóslat, hogy hasonló sors vár az Orbán által illiberálisnak, az Európai Parlament által hibrid rendszernek, választási autokráciának nevezett kormányzatra.

Orbán, miután 2010-ben kormányfő lett, könyörtelenül megszilárdította a hatalmát, nem utolsó sorban azzal, hogy fokozatosan fojtogatni kezdte a médiát és a civil társadalmat. A múlt hétvége rendkívüli eseményei azonban a miniszterelnök hatalmának újkeletű sérülékenységére utalnak.

Orbán – írja a The Guardian – az egész jobboldal támogatását akarta megnyerni magának azzal, hogy az EU-tagállami vezetők közül elsőként megpróbálja betiltani a Pride-ot, és csapdát állít Magyar Péternek. Az eredmény azonban 2010 óta a legnagyobb kormányellenes demonstráció lett, miközben a TISZA Párt vezetője nem jelent meg a tüntetésen, hanem azzal bírálta Orbánt, hogy magyart a magyar ellen próbál fordítani, félelmet akar kelteni. A TISZA a kampányában következetesen az életszínvonalra, az egészségügyre és a korrupcióra helyezi a hangsúlyt, és ez abban az országban, amely Orbán alatt az Európai Unió egyik legszegényebbike lett, józan megközelítésre utal – állapítja meg a brit lap. 

A konzervatív bécsi Die Presse a budapesti és a belgrádi tömegdemonstrációkról egyaránt szól abban a cikkében, amelyben tudósítója, Thomas Roser azt hangoztatja, hogy a magyarok és a szerbek elkeseredetten igyekeznek megvédeni szabadságukat. Ezt nem tudta megállítani sem a tilalmazás, sem a büntetéssel való fenyegetés, sem – Szerbiában – a vonat- és buszközlekedés leállítása, illetve a rendőri erőszak.

Roser szerint közös pont a jogállami viszonyok utáni vágyakozás – az autoriter tendenciák, az Oroszország-barát populizmus és a korrupció ellenzése, a hatalmi ágak megosztásának a követelése. Ez mindkét országban százezreket képes megmozgatni – írja a tudósító, de figyelmeztet arra, hogy sokan az Európai Unió eddigi magatartásában is csalódtak.