Trump azon dolgozik, hogy rendszerváltás következzék be Európában – írja az EUObserver brüsszeli portálon közzétett véleménycikkében Caroline de Gruyter, az NRC című holland lap európai tudósítója, egyben egy másik holland újságnak, a De Standaard-nak a külpolitikai kolumnistája. Az EUObserver-ben közzétett írása eredetileg az NRC-ben jelent meg nemrégiben.

A szerző hangsúlyozza, hogy nem összeesküvés-elméletet terjeszt, hanem egy Washingtonban napvilágot látott olyan hivatalos dokumentumra hivatkozik, amely szorgalmazza a rendszerváltást az európai országokban. Itt most – teszi hozzá – nem csupán az a tét, hogy ki lesz kormányon, hanem ennél sokkal többről van szó, arról, hogy a jelenlegi amerikai kormányzat egyre inkább politikai harcmezőnek tekinti Európát.

Az európai országokban rendezett választásokat – nemrégiben a romániait és a lengyelországit, a közeli jövőben pedig a hollandiait és a csehországit, valamint, bár ennek az esedékessége valamelyest spekulatív feltételezésen alapul, a franciaországit – olyan lehetőségnek tartja, hogy a trumpi napirendet magukénak valló szélsőjobboldali vezetők kerüljenek kormányra.

Ezekkel a vezetőkkel az amerikai adminisztráció úgynevezett civilizációs szövetségre kíván lépni, olyan szövetségre, amelyet a közös kultúra, a hit, a családi kötelékek és a kölcsönös segítségnyújtás tart egyben, de mindenekelőtt az, hogy osztoznak a nyugati civilizációs örökségben. Az ettől eltérő európai politikai pártokkal szembe kell szállni, mert azoknak a nyugati civilizáció ellen folytatott agresszív kampánya növekvő mértékben érinti Amerika biztonságát.

Mint Caroline de Gruyter írja: konkrétan arról a dokumentumról van szó, aminek a szerzője Samuel Samson, a washingtoni külügyminisztérium demokráciaügyi hivatalának a vezető tanácsadója, és azt a címet viseli, hogy „Az európai civilizációs szövetségkötések szükségessége”. A dokumentum J.D. Vance amerikai alelnöknek a februári müncheni biztonságpolitikai fórumon elhangzott beszédén alapul, amelyben Vance azt hangoztatta: a nyugati értékekre és a demokráciára nézve a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy Európa eltávolodik a legalapvetőbb értékek némelyikétől. 

A Samson által jegyzett külügyi dokumentum ugyanakkor – folytatódik az EUObserver vendégkommentátorának az ismertetése – egy lépéssel tovább megy Vance beszédénél, és azt állítja, hogy az európai demokrácia úgymond „visszaszorulása” ártalmas Amerika biztonságára, gazdasági érdekeire, valamint a szólásszabadságra nézve. Az Egyesült Államoknak ezért Samson szerint cselekednie kell, és az európai szélsőjobboldali erőknek úgy kell átalakítaniuk a politikai rendszert, hogy Washington civilizációs szövetségre tudjon lépni „az – idézem – olyan keresztény nemzetekkel, mint Magyarország”. Samson szerint ma az antidemokratikus Európa a digitális cenzúra, a tömeges migráció, a vallásszabadsággal szembeni korlátok és a demokratikus önkormányzatiság elleni támadások, valamint az ultrabalos fanatikusok melegágya. Értelmezésében a mai Európa a hagyományos értékeket, a szellemi és kulturális gyökereket a múlt veszélyes relikviáinak tekinti, és olyan intézmények kezében összpontosítja a hatalmat, amelyek nem vonhatók felelősségre.

Ez a dokumentum – állapítja meg Caroline de Gruyter – Trump elnök Európáról alkotott nézeteit tükrözi, és egyértelmű szakítás az elmúlt nyolcvan év során követett washingtoni Európa-politikával, Trump már nem tartja Európát az amerikai külpolitika központi elemének. Ami álmatlanságot okoz neki, az Kína felemelkedése, és azért, hogy elkerülje a katonai összetűzést Kínával, inkább erős tömböt akar kialakítani Pekinggel szemben. Ezért Trump fel akarja vonultatni maga mellett – amerikai szóhasználattal élve – a szövetségeseket, amin azonban a holland elemző szerint azt kell érteni, hogy az elnök saját vazallusaivá kívánja tenni Európát, Kanadát és Mexikót. 

Trump nyugati blokkja nem a demokratikus értékek körül szerveződik, hanem egész másra összpontosít: arra, hogy ne nőjön meg túlzottan Kína hatalma – hangsúlyozza de Gruyter. Kitér arra, hogy Trump szélsőséges kultúraharc elindításával hódította meg Amerikát, és ezt most Európába is exportálni akarja. Minden európai választás kapcsán agresszív módon támogatja a szélsőjobboldali jelölteket – így tette Karol Nawrockival, a Jog és Igazságosság által jelölt lengyel elnökkel, Alice Weidellel, a német AfD vezetőjével, illetve George Simion román szélsőjobbos aktivistával. A migránsokat a bűnözőkkel azonosító holland Geert Wilders is élvezi a Fehér Ház teljes támogatását.

Mindezekkel szemben az EUObserver vendégkommentátora felhívja a figyelmet arra, hogy a friss közvélemény-kutatások tanúsága szerint az európaiak többsége – különösen a kontinens nyugati és déli részén – kiszeret Trump Amerikájából, és megértette, hogy az a transzatlanti szövetség, amely nyolc évtizeden át a béke és prosperitás alapja volt Európában, nincs többé. Arra kell ráébredniük – és benyomásom szerint ez tekinthető az EUObserver-ben közölt írás legeredetibb állításának -, hogy

Amerika nem visszavonul Európából, hanem megkísérli maga alá gyűrni. Az európaiaknak – hangoztatja Caroline de Gruyter – sokkal komolyabban kellene venniük azt, ahogyan Trump beavatkozik az európai demokráciák ügyeibe, és harcolniuk kell, ellenállást kell tanúsítaniuk.