– írja a Bloomberg, annak kapcsán, hogy a KSH ma teszi közzé a fogyasztói árak októberi alakulásáról szóló adatokat. Az amerikai pénzügyi hírügynökség felhívja a figyelmet arra, hogy Európában a tíz legmagasabb inflációs rátát megtapasztaló ország mindegyike a kontinens keleti felén található.

Pillanatnyilag a három balti állam vezeti az uniós országok mezőnyét, ezeket pedig Magyarország követi, amely azonban a trendek alapján átveheti a vezetést, tekintettel gyenge valutájára és az élelmiszerárak éves szintre vetített 38 százalékos emelkedésére, ami több mint kétszerese az EU átlagának. A kenyér, a vaj és a sajt csaknem kétseresére drágult az elmúlt év során – emeli ki a Bloomberg.

A The Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök vezető lapja arról a – szintén ma várható – fejleményről számol be, hogy az Európai Bizottság csomagtervet kíván előterjeszteni Ukrajna pótlólagos pénzügyi megsegítéséről, aminek értelmében jövőre havonta mintegy másfél milliárd eurót juttatnának az orosz háborús agresszió sújtotta országnak, részben vissza nem térítendő támogatás, részben kölcsön formájában. Ehhez azonban módosítani kell az EU hétéves költségvetési keretét, ami viszont mind a 27 tagállam egyetértését kívánja meg.

Az uniós végrehajtó testület itt – írja a Wall Street-i lap – beleütközik egy immár jól ismert akadályba: Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormánya, ami egyszerre számos politikai és pénzügyi csatát vív Brüsszellel, ellenzi a tervet, mondván, nem járul hozzá ahhoz, hogy az EU ebből a célból hitelt vegyen fel a pénzpiacon.

A Politico brüsszeli kiadása részletesen taglalja, hogy Magyarország átfogó reformokra készül az igazságszolgáltatásban – így az Országos Bírói Tanács jogkörének a látványos kiterjesztését, a Kúria függetlenségének a megerősítését tervezi – azért, hogy hozzájusson a covid-világjárvány utáni uniós helyreállítási alapból neki szánt 5800 millió euróhoz, illetve az évekre szóló büdzsékeret alapján előirányzott, de részlegesen befagyasztott forrásokhoz.

Az amerikai hírportál tudomása szerint az Európai Bizottság valamikor november vége előtt alakítja ki álláspontját a kérdésben – talán már a jövő heti, de lehet, hogy csak az azt követő ülésen vitatják meg az ügyet. Ha ez megtörténik, a tagállami pénzügyminiszterek, mert az ő jóváhagyásukra is szükség van – december 6-i ülésükön szavaznak.

De hogy megígérik-e a pénzt a magyaroknak mikulás napján, az – mint a Politico cikkéből kiderül – összekapcsolódik bizonyos brüsszeli elvárásokkal, egyebek közt azzal, hogy Budapest egyezzék bele Ukrajna imént vázolt, havi másfél, vagyis az egész jövő évre vetítve összesen 18 000 millió eurós megsegítésébe, valamint abba is, hogy az EU testületileg csatlakozzék a nagyvállalatok nyereségadó-minimumáról kidolgozott globális megállapodáshoz.

A portál hozzáteszi: a feltételes igen esetén is ott van még az Európai Parlament, ahol az alku alighanem ellenreakciókat kelt majd. Egyébként pedig Hollandia is azt szeretné, ha az EU keményebben sújtana le a jogállamiság elleni fenyegetésekre.

A cikk arra is felhívja a figyelmet: a tervezett igazságügyi reformok a jövő év első negyedében lépnének hatályba, és – ami talán a leglényegesebb pont – ezeket a reformokat teljesen végig is kellene vinni, mielőtt a magyar kormány bármilyen folyósítási igénnyel fordulna a brüsszeli Bizottsághoz.

Ennek a médiaszemlének nem célja, hogy versenyt fusson az amerikai félidős választásokról szóló percenként érkező friss hírekkel. Egyetlen véleménycikket azonban kiemelek:

Paul Krugman a The New York Timesban azt írja: akiben nincs rettegés az eredményeket várva, az eddig nem figyelt eléggé. Az ilyen választások hagyományos tétje a gazdaságpolitikára, a szociális juttatásokra, a környezetvédelemre, a polgári szabadságjogokra, illetve a születésszabályozásra gyakorolt hatás. De közben elmondható, hogy bárhogyan alakul a politika, az élet megy tovább.

Most azonban Krugman szerint létkérdések forognak kockán, és immár közhelyszerű megállapítás, hogy a Republikánus Párt, ha teheti, valami olyasmivé változtatja át Amerikát, amilyen Orbán Viktor Magyarországa: papíron demokrácia, a gyakorlatban azonban etnonacionalista, autoriter, egypárti állam.

Krugman azonban ennél a hagyományos bölcselkedésnél is tovább lép, és azt állítja: ha Amerika lesüllyed az egypárti uralomba, akkor az sokkal rosszabb lesz, mint amit most Magyarországon látunk. Megfogalmazása szerint „ronda” dolog lenne a trumpi értelemben vett „Tegyük naggyá Amerikát!” szlogen megvalósulása. Orbán rendszere mélységesen elnyomó jellegű ugyan, de ez az elnyomás viszonylag kifinomult. Krugman szerint Amerikában erre a kifinomultságra nem lehetne számítani.

„Hallgassák meg Trump szónoklatát bármelyik gyűlésén. Tele van vádaskodással, azzal, hogy be fog börtönözni és meg fog büntetni mindenkit, akit az ő mozgalma nem kedvel” – írja a The New York Times kommentátora, és felhívja a figyelmet arra: az ellenfelekkel szembeni erőszak rokonszenves, de legalábbis nem elítélendő az amerikai jobboldal nagy része számára. A demokráciára nézve szerinte mélységes veszély jelent a tekintélyelvű jobboldal. „Amerika, ahogyan ismerjük, még nem veszett el, de már eljutott annak a határára” – zárja írását Paul Krugman.

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu

The Daily Telegraph A cseh pénzügyminiszter kijelentette, hogy az EU csak nehezen nézhet az ukránok szemébe, ha nem teljesíti ígéretét és nem segít, ám a jelek szerint ez a szempont egyáltalán nem érdekli a magyar kormányt. Zbynek Stanjura az Európai Tanács ülése után állt az újságírók elé, és sürgette a szövetségeseket, hogy hagyják jóvá a jövő évre előirányzott 18 000 millió eurós segélycsomagot.

Brüsszel idáig 3000 milliót folyósított a már elfogadott 9000 millióból, miközben a Valutaalap úgy becsüli, hogy Kijevnek havi 3-4 ezer millió kell csak a közszolgáltatások fenntartásához. A Bizottság most azt tervezi, hogy a 18 000 milliót egyenlő részekben utalja, vagyis nem esetenként határoz, nehogy az ukránok kifogyjanak a pénzből. Az összeget hitelből teremtik elő, de az ukrán kormánynak olyan feltételeket kell teljesítenie, hogy megkapja, mint a jogállam fenntartása.

A finn szakminiszter azt szorgalmazza, hogy minél előbb küldjék a támogatást, mert jön a tél és cseppet sem könnyű a helyzet.

Csak éppen a hatályba lépéshez kellene a magyar beleegyezés is, ám az Orbán-kabinet várhatóan vétóval fenyeget. A miniszterelnök egy sor kérdésben csörtézik Brüsszellel, a befagyasztott alapoktól kezdve a jogállami aggályokon át, az oroszellenes szankciók elutasításáig.

Szijjártó Péter két napja kifejtette: Magyarország kétoldalú alapon továbbra is kész segíteni anyagilag az ukrán felet, de abba semmiképpen sem megy bele, hogy az EU-hitelt vegyen fel ilyen célokra.

A The Washington Postvezércikke szerint Ukrajnában túl korai akár még csak beszélni is a rendezési tárgyalásokról. A viszály jelenleg már az akaratok küzdelmét jelenti. Putyin azon van, hogy tovább bírja, mint az ellenfél, miután nem tudta meghódítani a szomszéd országot. Zelenszkij ezzel szemben rendíthetetlenségről tesz tanúbizonyságot. Felsorakoztatta a lakosságot saját véleménye mögé, tehát hogy kérlelhetetlenül ellen kell állni az agresszióval szemben, a helyreállításra kell összpontosítani, utána jöhet a kártérítés megfizetése és a háborús bűnösök elszámoltatása.

Úgy tudható, hogy a Fehér Ház szeretné, ha Kijev engedne a 48-ból, mert nem lenne jó, ha az a benyomás keletkezne, hogy nem is Moszkva a hajthatatlan. A Biden-kormányzatnak azt is figyelembe kell vennie, hogy átalakulóban van az amerikai közvélekedés és a republikánus hívek mind inkább ellenzik Ukrajna korlátlan anyagi megsegítését. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle Trump és keményvonalas táborának nyomása alatt.

Ám egyelőre korai a dialógust sürgetni, amikor az ukrán haderők még nem merítettek ki minden lehetőséget az elvesztett területek visszaszerzésére. Az ugyanis a washingtoni elkötelezettség lanyhulására utalna. És csak arról győzné meg az orosz elnököt, hogy az idő neki dolgozik, továbbá, hogy folytatnia kell a harcokat.

Vagyis: nem szabad forszírozni a megbeszéléseket. A legfőbb az, hogy a kongresszus és a végrehajtó hatalom beindítsa az új segélycsomagot, még mielőtt a republikánusok átvennék a törvényhozás ellenőrzését.

Der Standard Paul Lendvai sötétnek látja az amerikai kilátásokat az időközi választások után, mivel a republikánusoknál hivatalos irányvonallá váltak Trump hazugságai az ellopott elnökválasztásról. Mint írja, a szavazópolgárok most először nem csupán a képviselőházi mandátumokról, illetve a szenátusi helyek egyharmadáról döntenek, hanem magának a választásoknak a sorsáról is. Az ellenzék ugyanis módosítani kívánja a megrendezés és a voksok összeszámlálásának módját és azt, hogy kik dönthessenek az eredményről.

A cél az, hogy meg lehessen kérdőjelezni a kimenetelt, ha az nem kedvező Trumpék számára. Főként a konzervatív többségű államokban kívánják megvédeni az „igazi, fehér, keresztény Amerikát a nem amerikai, radikális baloldaltól”.

Ha most kikap a Biden-kormányzat, módosulhat az USA álláspontja az ukrajnai háború kapcsán is. Eddig mindkét párt megszavazta a Kijevnek adott 65 000 millió dolláros támogatást, ám az alsóház elnöki posztjának várományosa, a republikánusok nevében már jelezte: a jövőben nem szeretne biankócsekket adni Zelenszkijéknek. Egyelőre nem világos, mit gondol ez ügyben Trump, aki csodálja Putyint, ám ez beárnyékolta ellentmondásos külpolitikáját.

The New York Times Izraelben súlyos gondok vannak, de az nem fenyeget, hogy küszöbön állna a fasiszta hatalomátvétel – írja Jeruzsálemből Bret Stephens, a lap külpolitikai elemzője, aki a választás után tartott terepszemlét. Mert a baloldali sajtó jajong ugyan, hogy a szélsőséges Itamar Ben-Gvirre 11% voksolt, de hát a franciáknál Le Penre meg 41%, és ha azt nézzük, hogy ezek az erők mekkora támogatást élveznek az olaszoknál, a svédeknél vagy Amerikában, akkor Izrael sehol sincs hozzájuk képest.

Az ország polgárai belefáradtak a folyamatos szavazásokba, bár a részvétel ezúttal 71%-os volt és az eredményt senki sem vonja kétségbe. Márpedig ez nem a demokrácia hanyatlására utal. Lehet, hogy Netanjahut nem szeretik a Nyugat nagy részén, de alatta virágzott az ország gazdasága és új szövetségeket kötött a Közel-Keleten, illetve Afrikában. A biztonsági szolgálat vezetői tudják, hogy minden kemény hangú nyilatkozata ellenére nagyon is óvatos és kerüli a kockázatokat, ha a nemzeti érdekekről van szó.

Nem tör a Hamasz ellen, és nem akarja felszámolni a Palesztin Hatóságot sem. Azt gondolja, amit a többség: béke akkor lehet az arab lakossággal, ha letűnnek a színről a Hamasz technokratái, illetve a Fatah kleptokratái és eljön a palesztin vezetők új nemzedéke, amely már nem akarja megsemmisíteni a zsidó államot.

Van még itt két fontos tényező. Az egyik, hogy a baloldal politikai öngyilkosságot követ el, mert nincs érdemi mondanivalója a polgárok számára, miután kiderült, hogy téves a helyzetértékelése és nem hoz békét a kivonulás a Nyugati Partvidékről, valamint Gázából. Izraelben is feljönnek a jobbos-populista erők, ha a hatalom nem veszi komolyan az emberek nyugtalanságát a bevándorlás és a bűnözés láttán. Pedig a baloldalra nagy szükség volna a populista, idegengyűlölő, bigottan vallásos jobboldallal szemben.

A másik fontos elem, hogy még jobban mélyül a szakadék a zsidó többség és az arab kisebbség között. Ugyanakkor a választás már megtörtént, de most jön az alkudozás a lehetséges partnerek között. És Netanjahunak még van ideje, hogy kiszorítsa Ben-Gvirt és a többi civakodót a kormányból és végre teljes jogú polgároknak tekintse az arabokat. Ne pedig 5. hadoszlopnak. Ez igazi államférfiúi teljesítmény lenne a részéről, méltó örökség Izrael népe számára.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Az EU arra szólítja fel a tagországokat, hogy minden lehetséges eszközt vessenek be a kibertérben érkező támadások kivédésére. Az idevágó stratégiát elvileg ma hagyják jóvá, de a lap megszerezte a tervezetet. Az előzmény volt, hogy Oroszország közvetlenül az invázió ellen hackerekkel lerohanta az amerikai Viacom által fenntartott műholdas hálózatot és ily módon hozzávetőleg 30 ezer internet-használó találta magát a világhálón kívül, köztük egy sor ukrán energiacég, hatóság, harcálláspont, és európai szélerőműparkok is.

Szakértők szerint a rajtaütés éppen olyan súlyos volt, mint az Északi Áramlat elleni három robbantás. Épp ezért a javasolt ellenlépések egyfelől magukban foglalják az eddiginél szorosabb együttműködést a hasonló akciók elemzésére és hatástalanítására. Másfelől viszont ellentámadásra ösztökél, például a betolakodó szervereinek megbénításával, vagy a kritikus infrastruktúra bizonyos részeinek kiiktatásával.

Itt nemzeti hatáskörről van szó, de a Bizottság szükségesnek tartja az erőfeszítések összehangolását. Pl. közös központ létesülne az elhárítás folyamatos összehangolására. Ilyen célokra még pénzt is szánna az Európai Unió a 7000 millió eurós védelmi alapból.