„Nem fogom engedni, hogy bárkit kipécézzenek a zenekaromból a származása, bőrszíne, vallása miatt” – nyilatkozott már a New York-i szállodai szobájában Fischer Iván, akiről a cikk szerzője megírja: a karmester a tolerancia és a befogadás hangjaként vált ismertté, amikor hazája nacionalista és mereven bevándorlásellenes politikai irányt vett Orbán Viktor miniszterelnök kormányzása alatt. A 66 éves Fischer, aki a holokausztban veszítette el nagyszüleit, sokszor felidézte magában azoknak a zsidó muzsikusoknak az emlékét, akiket a náci időkben egyszerűen kiemeltek a zenekarokból, majd meggyilkoltak – írja a The New York Times.

Egy nappal azután, hogy Fischer a kettős állampolgárok mentesítése mellett érvelt az amerikai külügynél, valamint brit, kanadai és más részről is diplomáciai nyomásnak tették ki az amerikai kormányzatot, a Trump-adminisztráció bejelentette: a kettős állampolgárok beutazhatnak az Egyesült Államokba. Így a Budapesti Fesztiválzenekar hiánytalanul elutazhatott az öt várost érintő, vasárnap Bostonban záruló koncertkörútjára, a csellista széke nem maradt üresen. A The New York Times beszámolója szerint a Lincoln Centerben adott koncert csúcspontja a legkevésbé sem hagyományos stílusban előadott Beethoven IX. szimfónia örömódája volt, amelynek végén zenésznövendékek lepték el a színpadot, és csatlakoztak a kórushoz.

A svájci Neue Zürcher Zeitung kommentárban foglalkozott a romániai fejleményekkel, és azt írta: félő, hogy az amnesztiával kapcsolatos törvénykezési viták csupán az előhangjai a jogállamiság elleni átfogóbb támadásnak. A románok – vélekedett a tekintélyes zürichi lap szerzője – aggódva tekintenek Lengyelországra és Magyarországra, ahol hataloméhes kormányok a progresszió elleni kultúraharcban már megnyirbálták a demokratikus vívmányokat.

Az olyan nacionalista forradalmárok, mint Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski, éppúgy, mint a romániai posztszocialista Liviu Dragnea, ugyanazon ideológiai elegyet alkalmazzák: nacionalista jelszavakat hangoztatnak, szociális jótéteményeket ígérgetnek az Európában csalódottaknak – fogalmazott a Neue Zürcher Zeitung. 

A bajor baloldali-centrista Süddeutsche Zeitung arról közöl cikket, hogy a menekültügyi politika kapcsán ellentétek és viták vannak a bajor Keresztényszociális Unión, a CSU-n belül. Most legutóbb éppen Florian Riegel, a CSU egyik volt polgármesterjelöltje hagyta faképnél a pártot, amelynek – mint a vele készített interjúban mondta – szerinte immár semmi köze sem a kereszténységhez, sem a szociális érzékenységhez. 

Riegel ellenzi Horst Seehofer bajor miniszterelnök menekültekkel kapcsolatos elzárkózó felfogását. Ezzel kapcsolatban az is visszatetsző volt számára, hogy Seehofer erről a kérdésről Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel egyeztetett.

A Politico című amerikai hírportál Brüsszelben szerkesztett európai mutációja írja: Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke megelégelte, hogy minden szakpolitikai kudarcért az általa irányított, több tízezer fős uniós végrehajtó testületet tegyék felelőssé. Olyan javaslatokat kíván előterjeszteni, amelyek alapján egyértelműbben kidomborodnék a tagállami kormányok saját felelőssége a döntéshozatali folyamatban, és világossá válnék, hogy nem feltétlenül az arctalan bizottsági bürokratákon, hanem a nemzeti kormányok küldöttein múlik számos kérdésben a közös uniós fellépés sikere vagy kudarca.

Lehet, hogy Németországnak hamarosan nem lesz egyetlen nagy szövetségese sem – kongatja meg a diplomáciai vészharangot a nagyon széles körben olvasott Die Welt. Ehhez az 1945 óta soha nem volt helyzet létrejöttéhez persze – írja a szerző – az kell, hogy minden rosszul alakuljon, és Donald Trump amerikai elnökválasztási győzelme után Franciaországban Marine Le Pen diadalmaskodjék. Aggasztó mindenesetre – olvasható a konzervatív napilap elemzésében –, hogy a felmérések szerint a németek körében az elmúlt két hét alatt 50-ről 20 százalékra csappant azok aránya, akik megbízható partnernek tekintik az Egyesült Államokat. Ez nagyjából ugyanaz a bizalmi szint, mint amekkorát Oroszország vagy Kína élvez.