- Egy pályakezdő újságíró elmélkedései
A mai újságírás egyik legnagyobb kihívása az, hogy a mesterséges intelligenciával generált képek és videók, a manipulált adatok gyakran hamarabb jutnak el az olvasóhoz, mint maguk a tények. Mivel az újságíró nem csupán információt közöl, a saját hitelességét teszi kockára, amennyiben nem elég körültekintő. A tét nem kevesebb, mint az olvasók bizalma, olykor a mentális egészsége. Szakmai fennmaradásunk záloga az lett, miként találjuk meg a helyünket a mesterséges intelligencia holdudvarában.
Dall-E AI képgeneráló segítségével előállított illusztráció
A technológiai fejlődés teljesen átalakította a hitelességhez való viszonyunkat és a kommunikáció minőségét. Az online térben a hírközlés gyors, látványos és folyamatos, gyakran egysíkú és felszínes. A közösségi média, az influenszerek világa és az algoritmusok által irányított híráramlás azt eredményezi, hogy a közölt információk sokszor nem a jelentőségük, hanem a kattinthatóságuk alapján rendeződnek. Ez a buborékhatás felerősíti az előítéleteket és sok esetben torzítja a valódi tényeket. Ebben a közegben az újságírónak ma már nem elég csak tájékozottnak lennie, tudatosan kell felvennie a „szkepticizmus szemüvegét”, és egyre többször rá kell kérdeznie arra, hogy amit lát, az valóban tény-e, vagy csak ügyesen megszerkesztett látszat.
A hitelesség és a megjelenés határai elmosódnak
A mesterséges intelligencia lehetőséget biztosít egy valóságosnak tetsző, ám mégis hamis világ megteremtésére. Sokszor a gondosan szerkesztett, idealizált képeken túl a tények teljes torzításával találkozunk és ez kihat a gondolatainkra, sőt egy idő után a mentális egészségünkre is, legyen szó politikáról, közéleti kérdésekről vagy hétköznapi történetekről. A források szinte végtelenek, és előfordulhat, hogy ugyanarról a témáról különböző platformokon, egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményekkel találkozhatunk. Ilyenkor gyakran már nem a bizonyítható tények, hanem a saját értékrendünk alapján döntjük el, melyik verziót
tekintjük realitásnak. Ebben a helyzetben az újságíró feladata egyre inkább az, hogy feltárja a valóságot és etikai szempontok szerint közvetítse mi az, ami valóban létezik, és mi az, ami manipuláció.
Az arc nélküli, digitális párbeszédek – chat, e-mail, komment – akár bátrabb beszélgetéseket is lehetővé tesznek, miközben leválasztanak bennünket az emberi kommunikáció legfontosabb dimenzióiról: a gesztusokról, a hangról, a testbeszédről.
Az olvasóhoz hasonlóan, az újságíró is kerülhet olyan helyzetbe, amelyben azt kockáztatja, hogy a valóság egy részét saját előfeltevései alapján egészíti ki. A torzítás veszélye nemcsak a személyes, hanem a szakmai megnyilvánulásait is érinti.
Kié a felelősség?
Mesterséges intelligenciával támogatott rendszereket komoly szerkesztőségek is használnak. A tartalomgenerálás azonban még olyannyira gyermekcipőben jár, hogy egyelőre nem váltja ki az emberi gondolatokat. A fotós vagy illusztrátor munkáját azonban gyakorta igen, mivel cikkek illusztrációjához egyre többen használnak képgeneráló rendszereket, mint ebben a cikkben is… Ez a gyakorlat egyrészt háttérbe szorítja az alkalmazott vizuális szakmákat, másrészt viszont az újságírói kompetenciákat abban bővítheti, hogy megfelelő utasítások alapján a „robot” olyan illusztrációt készítsen, amely valóban illeszkedik a cikkhez.
Az újságíró tehát rákényszerül arra, hogy nagyon pontosan fogalmazza meg, mit szeretne látni. Minél természetesebbé válik a mesterséges intelligencia bevonása a kreatív munkába, annál könnyebb elfeledkezni arról, kié is valójában a döntés és a felelősség. Az újságíró bizonyos értelemben hasonlít egy jó szülőre, aki felelős a gyermekéért és annak tetteiért. Tehát igenis rajtunk múlik, hogy mihez adjuk a nevünket, mert a gép sosem önmagában működik. Legalábbis egyelőre. A politikai kampányidőszak különösen rávilágít az újságírói munka árnyoldalaira és etikai dilemmáira. Az attitűd sokszor ugyanaz, mint az arc nélküli véleményezés esetében: ha nem én csinálom, hanem egy gép, akkor a felelősség alól is mentesülök.
Dall-E AI képgeneráló segítségével előállított illusztráció
Az épp átalakuló, zavaros médiatérben bárki kerülhet abba a helyzetbe, amikor mások felelőtlen vagy etikátlan működése olyan nem kívánt eseményt gerjeszt, amelyről az újságírónak írnia kell, mert ez a feladata. Ilyenkor felmerül a kérdés: Létezik-e még valódi szakmaiság?
A válasz talán az, hogy ha valóban azt szeretnénk képviselni, amit az újságírói szakmában megtanultunk, akkor látványosan ragaszkodnunk kell ahhoz az alapelvhez, hogy a munkánkkal senkinek nem okozhatunk kárt, értéket teremtünk és ahol csak lehet, következetesen ki kell állnunk emellett. Ez egy újfajta felelőséget helyez a pályakezdő újságírók vállára.
Hibrid megoldások formálhatják a szakmai átalakulást
Az újságíró saját valóságához hozzátartozik a keretrendszer változása is. A mai médiaplatform sokkal gyorsabban alakul át a régi, klasszikus eszköztárhoz képest. Létrejöhetnek szokatlan együttműködések, sok szerkesztőség dolgozik például influenszerekkel, akik ismertségükkel és más irányú gondolkodásukkal, új utakat nyitnak meg a jövő számára. A változások hatására a jól működő üzleti modellek is megkopnak, és ez valószínűleg a szerkesztőségek alapvető működésére is hatással lesz a jövőben.
A hatalmas információs káoszban talán sokak számára újra felbecsülhetetlenné válik a személyes jelenlét az újságírói munkában. A helyszíni riport, a közvetlen beszélgetés más kontextusba helyezi az emberi kapcsolódást, és ez pozitív hatással lehet a szakmai munkára. A fizikai jelenlét és az élő interakció olyan rétegeket tár fel, amelyek a digitális téren keresztül nem mindig érzékelhetőek, emellett a személyes találkozás élményének kulcsfontosságát a technológiai lehetőségek kétségtelenül erősíthetik. Ez az irány újabb kreatív megoldásokat indukálhat, amelyek gyökeresen változtathatják meg az újságíró szakmáról jelenleg kialakított képet.
O. Horváth Réka
mentor: Csaba Beatrix
