Ezt követően a levél aláírói – feltételezvén, hogy ügyfeleik/előfizetőik legalább számítástechnikai-informatikai technikusi képzésben részesültek és az oktatás után tudásukat az illetékes szakmai vizsgabizottság  legalább megfelelő minősítéssel jutalmazta – szerfölött részletes leírást közölnek arról, hogy miként nyerhető ki és archiválható az addig használt elektronikus postafiók tartalma webmail-felületen keresztül, kliensprogram segítségével, továbbá Microsoft Outlook régebbi, illetve 2010 jelű verziója, valamint Mozilla Thuderbird esetén.

A mindvégig csupa nagybetűs (verzális), feltehetően a szolgáltatók által ügyfélbarátnak minősített levél „természetesen” még tovább cicomázza a teendőket. Az eredmény:  az ilyesmihez egyáltalán nem értő, vagy a témát legföljebb kapisgáló előfizető  az ötödik mondat után teljesen belezavarodik a „magyarázatba”, a teendőkbe, és föltehetően inkább hagyja veszni az egész addigi levelezését, majd nyit egy ingyenes (mondjuk, „gmail.com” végződésű) postafiókot, majd fölhívja telefonon (netán galambpostával, füstjelekkel, palackpostával és egyéb módon) értesíti rokonait, barátait, üzletfeleit stb. az e-mail-címe megváltozásáról.

Az már csak hab a tortán, hogy a „kedves kettős”, azaz a Magyar Telekom Nyrt. és a GTS Hungary Kft. az értesítés végén megad még 19 (tizenkilenc) linket, amelyen további teendőkről értesülhet a tisztelt előfizető, akinek március 29-én a két szolgáltató megszünteti a postafiókját.

Mélyen tisztelt „kedves kettő”! Tekintettel arra, hogy jó idő óta lehetőség van a telefonszámok hordozására, az előfizetéses internet-kapcsolat áthelyezésére, adódik a logikus kérdés: miért nem hagyja nyugton az évek óta használt e-mailcímeket, és miért nem irányítja át őket a saját berkein belül úgy, hogy az előfizető és partnerei észre se vegyék?

Olyan jó lenne, ha a különféle távközlési és internet-vállalatok (akinek nem inge, ne vegye magára!) végre belátnák: ők szolgáltatók, akik kemény pénzeket zsebelnek be az előfizetőktől? Miért kell az előfizetőnek abban a tudatban élnie, hogy ő meg a kiszolgáltatott?