Jegyzet a németországi Szász-Anhaltban esedékes tartományi választásról
A német politikában klasszikus politikai alapvetés volt évtizedekig Franz Josef Strauss CSU elnök kijelentése, hogy „tőlem jobbra már csak a fal van” („Rechts von mir ist nur noch die Wand”) vagyis a CDU/CSU-tól jobbra nem létezhet demokratikusan legitimált párt. A magyar sajtóban ez a gondolat gyakran a plasztikusabb „aki tőlem jobbra van, az leesik” formában maradt meg.
Strauss évtizedekkel ezelőtti kijelentése azt a politikai stratégiát fejezte ki a múlt században, hogy a mérsékelt jobboldali, konzervatív uniónak (CDU/CSU) a saját politikai szárnyán minden demokratikus szavazót be kell fognia és integrálnia kell, hogy ne alakulhasson ki tőlük még jobbra elhelyezkedő, releváns jobboldali vagy radikális párt.
Nos, a holnapi szász-anhalti tartományi választáson a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) történelmi áttörése és győzelme várható, ami alapjaiban rázhatja meg a német politikai rendszert. A felmérések szerint a párt támogatottsága 40% felett jár, amivel messze megelőzi a kormányzó konzervatív CDU-t.
Még az is benne van a pakliban, hogy az AfD abszolút többséget szereza kelet-német tartományban: amennyiben a kisebb pártok (pl. a Zöldek vagy a liberális FDP) nem érik el az 5%-os bejutási küszöböt, az AfD a mandátumok abszolút többségét is megszerezheti, így koalíciós partner nélkül, egyedül alakíthatna kormányt.
Friedrich Merz kancellár pártja, a CDU súlyos visszaesésre számíthat, míg a szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek a bejutási küszöb szélén táncolnak. A tét messze túlmutat a szász-anhalti régión, és közvetlen hatással van a teljes szövetségi politikára.A német parlamenti pártok korábban megfogadták, hogy soha nem lépnek koalícióra az AfD-vel (ez a politikai karantén, a tűzfal, a Brandmauer). Ha az AfD egyedül szerez többséget, a tűzfal külső kényszer nélkül, magától válik működésképtelenné.
A konzervatív szövetségi kancellár, Friedrich Merz pozíciója komolyan meginoghat, mert korábban azt ígérte, hogy visszaszorítja a radikális jobboldalt, ám egy ekkora vereség után felerősödhetnek a párton belüli hangok a leváltására. A tartományi kormányok adják a német törvényhozás felsőházát (Bundesrat).
Egy AfD-s tartományi vezetés közvetlenül blokkolhatna szövetségi szintű reformokat, oktatási pénzeket vagy biztonságpolitikai intézkedéseket. Szeptemberben még két másik keleti tartományban (Berlinben és Mecklenburg-Elő-Pomerániában) is választásokat tartanak. A holnapi eredmény meghatározza ezen voksolások hangulatát, és ugródeszkát jelenthet az AfD-nek az országos hatalom felé, vagyis elindulhat egy dominóeffektus.
Az AFD erőteljes oroszbarát politikát képvisel, így a látványos térnyerése felerősítheti az ukrajnai fegyverszállítások leállítását, a szigorúbb migrációs politikát és az Oroszországgal szembeni szankciók eltörlését követelő hangokat. Mindezt figyelembe véve nem alaptalan az a vélemény, hogy a konszenzusra épülő német demokrácia igen nagy próbatétele következik, ha úgy tetszik érvényes Strauss bon mot-ja után a kérdés: akkor most ki esik le?
