Mint tetszetős dísznövényt, 1494-ben hozta Európába Kolumbusz orvosa, Diego Alvarez Chanta. Portugál kereskedők révén azonban hamarabb terjedt el Afrikában és Ázsiában. Ott gyógyszerként használták skorbut ellen. Igazi hazája lett Spanyolország, Olaszország, Tunézia és Marokkó. A spanyolok a paprikát füstöléssel tartósítják.
Hozzánk meglehetősen kalandos úton jutottak el. Széchy Margit és Mária (a murányi Vénusz) kertjében még mindig dísznövényként tartották 1570 táján, és csupán 1750 után, török közvetítéssel honosodott meg a melegebb éghajlatú városok környékén: Szegeden és Kalocsán, ugyanis fagyra nagyon érzékeny ez a növény. Eleinte vörös törökbors volt a neve, mert helyettesíteni tudta a drága indiai borsot. A paprika és a paradicsom motívumai ihlették a helyi népművészetet. A paprika nevet 1724-től használjuk. Az 1831-i kolerajárvány idején a betegséget megelőző szerként tartották nyilván.
A Dél-Magyarországra utazóknak csodálatos látványt nyújt kora ősszel a házak tornácain száradó piros paprikafüzérek erdeje. Nobel-díjas tudósunk, Szent-Györgyi Albert a szegedi zöldpaprikából állította elő az életmentő C-vitamin vegyületét, az aszkorbinsavat. (Megjegyzendő, hogy betegség esetén nem elegendő az általa megjelölt napi 60 mg C-vitamin fogyasztása, ilyenkor naponta inkább 1000-1500 mg-ra van szükség.)
A paprika tartalmazza az A-vitamin elő-vitaminjait, B-, C- és P-vitamint, van benne szelén, bioflavon, jó néhány illóolaj, sokféle színanyagok. A legtöbb C-vitamin a zöld fajtákban található. A P-vitamin hatékonyan elősegíti a C-vitamin beépülését a szervezetünkbe, ami szünteti a hajszálerek törékenységét, a vérzékenységet, az ödémákat és az allergiát. A szelénnek a rák megelőzésében jut szerep. A paprika szárának és leveleinek főzete méhösszehúzó, tehát fogamzásgátló – úgy tartják. Gyógynövényként a paprika használatos az emésztés serkentésére, vizelet- és vesekő-hajtásra, migrén, hasmenés ellen, vagy a népi gyógyításban „a homályos látás tisztítására”.
Paprikafajták: a zöld vagy piros chili (nahuatl indián nyelven), a cayenne-i bors nevű csípős változat (szintén paprika!), a magyar bogyiszlói almapaprika és a cseresznyepaprika (szintén csípős), édes kiadásban kedvelt a piros kápia, a zöldpaprika (tulajdonképpen fehér), a pirospaprika és a paradicsompaprika. Az ún. tv-paprika nem a televízióról kapta a nevét, hanem tölteni valót jelent.
Újabban a húsos, édes piros paprikákat a piacon kaliforniai jelzővel árulják – télen is. A trópusokon a kis, csípős fajtákat kedvelik, mert fertőtlenít és tartósítja az élelmiszert. A mérsékelt égövön inkább a húsos zöld fajták a divatosak. A közhiedelemmel ellentétben, a mexikói éttermekben a chilis babpüré egyáltalán nem csípős.
Az erős paprikával bánjunk óvatosan! Ennek hatóanyaga, a kapszeicin idegméreg, főzéskor sem bomlik le. Erős paprika fogyasztása után már más ízt nem érzünk. A bőrrel érintkezése égési sérülést, szembe jutása akár vakságot is okozhat. Erős paprika készítése után ecetes vagy citromos vízzel mossuk le a kezünket! Izomláz és ízületi bántalmak kezelésére az olajban oldott erős paprikát használják. A paprika enzimjei segítik a szénhidrátok lebontását, csökkentik a koleszterint és a cukorbetegséggel járó végtagfájdalmakat, valamint izzasztó hatásúak.
Egy amerikai vegyész állította fel az ún. Scoville-skálát (SHU) a csípősség 0-10-ig terjedő fokozataira.
Recept az emésztés javítására: fél kávéskanálnyi édes pirospaprikaport oldjunk fel 1 dl meleg vízben, és étkezések után igyuk meg. A zöldpaprika kalóriaértéke a többszöröse a paradicsoménak, tehát nem kimondottan fogyókúrás eledel. A télire eltett lecsóval többféle ételt ízesíthetünk (paprikáskrumpli, pörköltek, tökfőzelék stb.), vagy rizzsel rakott ételekbe tehetjük.
A paprika vásárlásakor ügyeljünk arra, hogy a darabok ne legyenek ráncosak vagy sötét foltosak! Főzés-sütés előtt távolítsuk el a szárát, a csumáját, az ereit és a magjait!
Töltött paprika hidegtálakhoz
A magházától és az ereitől megtisztított, kimosott, szép zöld- vagy paradicsompaprikákat töltsük meg a következő keverékkel:
5 dkg márványsajt, 20 dkg juhtúró, 5 dkg durvára vágott dió, csipetnyi fehér bors és 1 dl tejföl alapos összekeverésével 4-5 db paprikát tölthetünk meg. Néhány órai hűtés után éles késsel, keresztben vékonyan felszeletelve, a hidegtálak dísze lesz.
A másik, gyakoribb töltelék a házi készítésű, apróra vágott lilahagymával elkészített tehéntúrós körözött. Szintén hosszabb hűtést kíván a felszeletelés előtt.
Érdekes töltelék a doboznyi szardíniával kevert 10 dkg juhtúró is.
Sült paprika
Salátának vagy előételnek alkalmas a személyenként 1-2 zöldpaprika vagy piros kápia, ha alapos mosás után kissé kiolajozott tepsibe fektetjük az egész paprikákat. Mintegy 20 perc alatt nagy lángon megsütjük a sütőben, majd egyenként hideg vízzel leöblítjük, a száránál fogva papírba csomagolva, lehúzzuk a héjukat. Utána szeletekre vágjuk, kidobjuk a magházakat és a magokat. Citromlével vagy balzsamecettel kevert olajba tesszük a fogyasztáshoz.
Töltött, sült paprika
A fenti módon megsütjük az egész paprikákat, és lehúzzuk a héjukat. Ezúttal nem felszeleteljük, hanem csak a csumát és a magokat távolítjuk el belőlük. 20 dkg feta sajtot törjünk össze 2-3 evőkanál tejföllel és maréknyi frissen vágott bazsalikomlevéllel. Olívaolajjal kikent tepsiben újra átsütjük a töltött paprikákat. Azután melegen tálaljuk.
Paprikatorta
Egy adag mélyhűtött leveles tésztát szobahőmérsékletre felengedünk, lisztezett deszkán kinyújtunk. Ezzel kibéleljük a kiolajozott tortaformát és az oldalát is. Fél kiló paradicsompaprikát megmosunk, felszeletelünk. A héjával felfelé grillsütőbe tesszük, amíg kissé megpirul. Kihűlés után könnyen lejön a héj a szeletekről, amelyeket kisebb kockákra vágunk.
A töltelék: 30 dkg tehéntúrót elkeverünk két egész tojással, a paprikakockákkal, kávéskanálnyi sóval, pirospaprikával és csipetnyi fehér borssal. Ezzel megtöltjük a tepsiben előkészített tésztát. A tetején elosztunk 10 szem mag nélküli, félbevágott olajbogyót. 35-40 percnyi sütés után kész is a paprikatorta.
