Emberek millióinak élete változott meg 1989 őszén, amikor a keletnémetek békés forradalmának eredményeként megszűnt az ország kettéosztottsága. A 25 évvel ezelőtt zajlott világtörténelmi jelentőségű eseménysor kiemelkedő pillanata volt november 9-e, amikor Kelet-Berlin polgárai megostromolták a diktatúra és a hidegháború leglátványosabb jelképét, az 1961. augusztus 13-án emelt (kezdetben csak szögesdrótként létezett) berlini falat (az NDK hivatalos szóhasználatában: antifasiszta védőfalat), s követelték a határátkelők megnyitását…
Csaknem három évtized dermedtsége után jó ideje pezsgő szellemiség, kreatív hangulat jellemzi a német szövetségi fővárost, amelyet úgy emlegetnek, mint Németország műtermét, eseményvárost, modern metropoliszt, ahol szabad teret kapnak tevékenységükhöz a művészek, az alkotó szellemű fiatalok. Teljesen megújult Berlin arculata. A háborús bombázások és ádáz utcai harcok után maradt üres telkeken, illetve a fal megszűntével felszabadult határsávon és a lepukkant, valamikori keletnémet negyedekben a kontinens legnagyobb építési tervei valósultak meg: a Potsdami tér bevásárló- és szórakoztató-központjai, a Főpályaudvar, a Kulturális Fórum, a Reichstaghoz kapcsolódó új kormányzati negyed. Most zajlik – más, látványos tervek megvalósítása mellett a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, az NDK kikiáltása után nem sokkal lerombolt Berlini Városi Kastély újjáépítése…
Németország 1990-i újraegyesítése után sokan azt kívánták, hogy nyoma se maradjon az „antifasiszta védvonalnak“, a berlini falnak. Végül úgy határozott a főváros, hogy néhány helyen megőrzi maradványait – mementóként az utókor számára.
Izgalmas történelemóra részesei a „falturisták“. Bár a Berlint évtizedeken át ketté szelő, a város nyugati felét teljesen bekerítő fal már nem létezik, nyomai végigkövethetők, járjunk bár a Reichstag vagy a Brandenburgi kapu közelében, a nyüzsgő Potsdami téren vagy parkosított területeken… Néhány helyen ép falrész, másutt dupla sor kockakő, járdába süllyesztett emléktábla vagy fémoszlopok mutatják a határ vonalát. Emlékhelyek, le nem bontott őrtornyok mellett vezet a gyalogosan vagy kerékpárral bejárható túraútvonal.
A látogatók kíváncsian kutatják a valaha éppen német földön megvalósult (most leginkább Észak-Koreában működő) orwelli világ nyomait. A legifjabbak egyik kedvenc helyszíne az East Side Gallery: a Mühlenstraße déli oldalán húzódó jó egy kilométeres falrészt 21 ország 118 művészének festményei dekorálják.
Sokan keresik fel a Trabimúzeumot, s mindjárt ki is próbálhatják a városnéző körúton a keletnémetek nálunk is szerfölött kedvelt népautóját. Az Német Demokratikus Köztársaság életével, a diktatúra működésével, magának a falnak a történetével több múzeum is foglalkozik, például a Dokumentationszentrum der Gedenkstätte Berliner Mauer és a Stasi-Museum (a keletnémet állambiztonsági szolgálat múzeuma).
A családok körében népszerű a korabeli életkörülményeket bemutató, interaktív NDK-múzeum. A szocreál típuslakás kanapéján talán nosztalgiázva üldögélnek a korosabbak, akik aztán a filmdokumentumokba belepillantva, a korszak tanújaként is rácsodálkozhatnak némely nyilatkozatra. Például az NDK (falépítő) vezetője, Walter („malter”) Ulbricht nyilatkozatára, aki még 61 júniusában azt állítja, hogy semmiféle fal sincs tervbe véve. Majd pár hónap múltán köszönetet mond a „védvonal“ építőinek… A falra valójában a keletnémetek tömeges elmenekülése miatt volt szükség, mert félő volt, hogy a mind keményebb diktatúra miatt otthonukat, lakó- és munkahelyüket elhagyó milliók az NDK elnéptelenedését okozzák.
A Nyugat- és Kelet-Berlin határán, az amerikaiak által Checkpoint Charlie-nak nevezett ellenőrző és átkelőhely melletti ház már a hatvanas évek óta gyűjti és bemutatja a hidegháborús idők dokumentumait, a többi között a nyugatra szökések közben alkalmazott módszereket és használt eszközöket: embercsempészetre átalakított autókat, vízi és légi járműveket. Voltak sikeres akciók, ám sok ezer embert elfogtak szökés közben, és bizonyítottan 138-an az életüket vesztették menekülés, szökés közben.
Az áldozatok egy részének története megismerhető a Bernauer Straße-i központi emlékhelyen, a Megbékélés kápolnája közelében.
Korabeli fotók láthatók a tragédiák sorát elindító eseményről: 1961 augusztus 13-ra virradóra az NDK váratlanul hermetikusan lezárta a belnémet határt. Családok, barátok milliói szakadtak el egymástól. A Bernauer Straße házsorának homlokzata a határ keleti oldalára esett, a lakók a túloldali ablakokon kiugrálva próbáltak a nyugati szektorba menekülni… A másfél kilométeres emlékhely egy szakaszán megmaradt az eredeti falszakasz – biztonsági sávval és megfigyelőhellyel. A közelben vezetett túrán megtekinthető az az alagút-rendszer is, amelyet a város lakói a szökés reményében megépítettek.
A nyolcvanas évek légkörébe csöppen az ember a Checkpoint Charlie melletti épületben felállított 900 négyzetméteres 1–1 mértearányos panorámaképet szemlélve; a fal két oldalán élők mindennapjainak részesévé válik néhány pillanatra a látogató.
A 25. évforduló alkalmából sokféle rendezvény lesz – felolvasások, viták, koncertek, kiállítások… November 7–9. között 12 km-es fényinstalláció emlékeztet arra, hogy a demokrácia és a szabadság nem magától értetődő, hanem ki kell küzdeni.
