A film főhőse Megan (Analeigh Tipton), a kedvesen antipatikus, húszas évei elején járó leányzó. Pofikára aranyos volna, de nem elég, hogy semmit sem tud kezdeni magával, csak a laptopján lóg, vagy épp be nem áll a szája, annyira el van magával foglalva. Bár magának és környezetének azt hazudja, hogy tanul, azt már rég félbehagyta, állása nincs, barátnője, Faiza (Jessica Sohr) lakásában, annak nyakán dekkol, idegesítve ezzel a lányt és Cedric nevű fiúját (Scott Mescudi) is, mert miatta sosem tudnak zavartalanul kettesben maradni. Megan eljegyzését nemrég bontották fel, a bulizós szingli most az interneten keres magának egyéjszakás szexkalandot, bár állítólag ezt még nem próbálta. Némi felszínes chatelés után így jön össze egy Alec nevű brooklyni sráccal (Miles Teller).
A szextúra után Megan megpróbál egy semmitmondó levélke hátrahagyásával angolosan távozni a lakásból, csakhogy a New Yorkra zúdult méteres hó eltorlaszolja a kijáratot, foglyul ejtve a ház lakóit, akik történetesen Alec kivételével otthon sincsenek. A két fiatal megpróbál egymással valamit kezdeni, ami érzelmek és téma hiányában, továbbá szinte üres hűtőszekrénnyel nem épp könnyű.
Még a tévében sem találnak más programot, mint időjárás-jelentést. Felszínes csevegésüknek legfőbb témája, a „Milyen volt a szex?”, valamint a „Mit kellett volna azért tenned, hogy nekem jobb legyen?” szintjén kimerül, így aztán a filmnek több mint a fele egyfajta iskolás szexuális felvilágosítás serdülőknek arról, hogy mit akarnak a lányok, illetve a fiúk. Kettejük közül a bankfiú Alec egy fokkal felnőttebb, de Megan elég nagy tapló. Talál Alec fürdőszobájában valami újságcikket, amit magára vesz, ezért a kitépett lapot lehúzza a vécén, amivel eltömi a rendszert és kisebb árvizet okoz. Alec a wc-pumpáját történetesen kölcsönadta valakinek, ezért a tetőn és a tűzlépcsőn át be akarnak jutni a szomszédhoz. Megan lazán betör az idegen lakásba, kölcsönveszi a vécépumpát, és ha már arra jár, némi élelmiszert is. Esznek, majd szexelnek, közben Megan női szokás szerint a fiú lakásában kutakodva talál egy fényképet, amiből sejthető, hogy Alecnek van valakije. A lánynak, akivel már nem megy jól a kapcsolat, ma kellett volna hazajönnie, de a hó miatt a repülő sem tudott leszállni. Megan „természetesen” féltékeny lesz, bár erre semmi alapja, a fiú meg magyarázkodik.
Másnap reggel Megan valahogy mégis kijut a behavazott házból, hazamegy, ahol barátnője keserűen veszi tudomásul, hogy már megint itt van, és a fiújával elkezdik rábeszélni a lakótársat, hogy ideje volna már végre elköltöznie innen. Közben Alecre rájön, hogy hiányzik neki új partnere, aki közben törölte magát az ismerkedőoldalról, így nem jut a nyomára. Kóbor ötlettől vezéreltetve feljelenti a lakásbetörés miatt, a rendőrség persze elfogja a lányt, akit Alec megpróbál óvadékkal kijuttatni a fogdából. Közben megérkezik Alec nője és kirúgja a fiút a lakásából, Megannak is mennie kell a barátnőjétől, így a két lakástalan fiatal optimizmussal és közösen vághat neki a további New York-i hóesésnek.
Már ennyiből is látható, hogy ennek a filmnek a szellemi izgalma valahol a standupos és a televíziós reality show műsorok nívóján mozog, magyarán: meg lehet nézni, de minek? Hősei érdektelen tucatemberek, akiknél a szex megelőzi nemhogy a szerelmet, de a minimális megismerést is, gondolkodásuk felszínes, életcéljuk bizonytalan. Akinek ez hiányzik, az persze eltöltheti a moziban a játékidőt, de színészi alakításokat, vagy bármi egyéb jó filmélményt ne várjon! Miles Teller (Képszakadás, Project X – A buli elszabadul, Csajkeverők, A beavatott, A fantasztikus négyes), Analeigh Tipton (Lucy, Eleven testek, Őrült, dilis, szerelem.), Jessica Szohr (A pletykafészek, Gyakornokok, Hogyan lopjunk felhőkarcolót), Kid Cudi (Need for Speed) még jó darabig fogják fizetni a jegyzetlenségi adót az amerikai tucatfilmekben, míg érdemes lesz a nevükre odafigyelni. Amiképp Mark Hammer forgatókönyvíró, vagy Max Nichols rendező nevét sem érdemes az Oscar-díj nomináltjai között keresgélni. Az egész produkcióra a legjobb jelző: felejthető.
