Nem szép dolog, de be kell ismernem: nagyon irigy vagyok. Mert eddig semmi közöm sem volt ehhez a tájhoz és ezekhez az emberekhez, pedig milyen jó lenne odatartozni. Ez már az első pillanatban érezhető, ahogy belelapoz az ember a tekintélyes méretű, jó négykilós, csaknem ötszáz oldalas albumba, amelynek képei egytől-egyig varázslatos légkört árasztanak.
Egy olyan tájról, a Balaton-felvidék, Káli-medence tájékáról, dombjairól, virágairól, mezőiről, íveiről, vonalairól, fényeiről, házairól, belső és külső szépségeikről, és a bennük élő emberekről – amilyenekhez csak vágyakozni lehet, és jó tudni, hogy ilyen is van.
Kilenc év munkája van a kötetben. Két ember érzékeny, hozzáértő szeme, tudása és a táj iránti rajongása hozta létre. Rajongás nemcsak a földrajzi különlegességért, hanem az ottani életminőségért, amely az odavonzódott művészek, alkotószellemű emberek közösségéből született. Ki így, ki úgy került kapcsolatba a vidékkel, vett valami öreg házat, aztán szépen felújította, megőrizve a régi formákat, hozzátéve a maga ízlését, otthonossá téve, békés menedékké.
Igen nagy helyismerettel, történelmi és építészeti tudással megírt fejezetek és kivételesen szép képek viszik el az olvasót ebbe a belső, zárt világba, hogy azonnal megérezze, jó helye lenne ott. Az igényes kötet tipográfusa Harsányi Tamás, szerkesztője pedig a tájat nagyon jól ismerő Osváth Sarolta.
