Mielőtt a filmre rátérnék, egyes előítéletes tiltakozások miatt is hangsúlyozni kell, hogy a Mancs egy valódi hős kutya ihletésére született, több valós elemmel megtűzdelt fikciós családi mesefilm, de nem a miskolci Spider Mentőcsoport, Lehóczki László Mancs (1994–2006) nevű mentőkutyájának élettörténete! Nem érdemes hát azt keresni benne, ami nincs, hanem úgy kell rá tekinteni, mint a Lassie hazatér, a Belle és Sébastien és hasonló történetekre, csak ez éppen egy mentőkutyáról szól, tisztelegve a világ valamennyi mentőkutyája előtt.
A film felépítését tekintve keretes történet. Egy rajzolt tájban álló, rajzolt falú szobában egy hús-vér fiatal anya (Török-Illyés Orsolya) meséskönyvből olvassa fel kislányának Mancs kalandos életét. Mese közben a könyv illusztrációi életre kelnek, a szereplők megelevenednek, kibontakozik a történet, hogy miként válik egy árva kiskutyából és szerető gazdájából a brassói földrengésben embereket mentő hős csapat.
Élt egyszer a 90-es években egy magyar kisvárosban egy Fehér Zoltán nevű egykori kutyakiképző villamoskocsi-szerelő (Trill Zsolt), valamint felesége, Eszter (Holecskó Orsolya), aki első gyermekét várja. Zoltán elhunyt barátjától kénytelen-kelletlen örökbe fogad egy árván maradt farkaskutyakölyköt, amit azonban feleségének nem mer bevallani, ezért a kiskutyát épülő hegyi házába viszi. A kutyát Mancsnak nevezi el, és minden szabadidejét a kiképzésével tölti. Mancs az erdőben találkozik a Szagtündérrel, aki ettől kezdve kitűnő szimattal segíti őt. Így Mancs hamarosan remek nyomozó-mentőkutya lesz, amit egy eltűnt környékbeli kisfiú megtalálásával bizonyít be. A megmentett kisfiú szülei egy mentőfelszereléssel ellátott mikrobuszt ajándékoznak a férfinak, és biztatják: folytatniuk kell a sikeres mentőmunkát!
Zoltán elhallgatásai és kimaradozó akciói nem sokáig maradhatnak titokban. Felesége először arra gyanakszik, hogy nő van a dologban, a keresést vezető Formanek (Szarvas József) a hatóságok részéről figyelmezteti, hogy munkakutya vizsga nélkül nem vehetnek részt mentésekben, ettől viszont Zoltán azért fél, mert a kutyának veleszületett csípőbaja van, amit meg kell operáltatni, ehhez viszont pénzt kell kivennie a családi kasszából. Főnöke, Garai (Nyári Oszkár) a remízben főleg a kivett szabadnapok miatt orrol rá, de szerelő munkatársa, Józsi (Keresztes Tamás) és orvos barátja, Doki (Szacsvay László) mindenben mellette áll, így meg is alakítják a Herkules önkéntes mentőcsapatot. Eszter és gyorsan növekvő kisfiuk is egyre jobban elfogadják, hogy Zoltán és Mancs sikeres életmentő tevékenységét nem szabad gátolni. Aztán Zoltán is elhatározza magát, Mancs sikeresen leteszi a hatósági vizsgát, így már elutazhatnak a brassói földrengés romjai között életeket menteni. A hatóságok már feladnák a reményt, de a magyar csapat ekkor még életben talál és megment egy romok alá szorult, sérült kislányt. Mindenki ünnepli a hősöket.
Az anyuka befejezi a mesét, hősei éltek, amíg meg nem haltak, és az is kiderül, hogy neki mi köze van a mesélt történethez.
Pejó Róbert és Szy Katalin forgatókönyve két szemszögből mesél, és talán ezért sem a dokumentarista Mancs-történet elevenedik meg a vásznon. Egyrészt a borzalmakból csak annyit mutatni, amennyit egy kisgyerek is megért és fel tud dolgozni, másrészt a dolgokból minél többet a kutya szemszögéből is láttatni – ez az alapelv. Tehát a valós realista és az animált mesés elemek egymásba úsznak át, ami egy gyerek fantáziájának természetes, a felnőttnek pedig elbűvölő és szórakoztató, mert tele van humorforrással. A mesét hallgató kislány beleképzeli magát Mancs történetébe, érzelmei átszínezik eseményeket, a nézők pedig Mancs képzeletébe is belebújhatnak, így a sztori a vásznon a gyerek és a kutya érzékelései szerint alakul. A film játszik a dimenziókkal, a stilizált kellékekkel, perspektívákkal, a színek, a tárgyak félelmetessé vagy vonzóvá válnak, attól függően, hogy az érzelmek mit diktálnak. A rajzolt szoba és táj elsőre talán még meghökkentő, de a könyvből kimozduló képek már nem okoznak gondot, az pedig, ahogy a kölyökkutya először, majd sokadszor találkozik a Szagtündérrel, természetes és bájos. Remek humorforrás, ahogy az illatozó halom virsli életre kelve csábtánccal kísérti az éhes kutyát, de neki ezt is le kell győznie. A film látványvilága Banovits Tamás díszlettervező és Igor Lazin animációs szakember együttműködésének eredménye, így válik a Mancs a játék- és a rajzfilm remek ötvözetévé, amit Márkos Albert könnyed és kellemes zenéje fest alá. Szatmári Péter operatőr és Roszik Gergely vágó is hasonló lazán kezeli a témát, így senkinek sem juthat eszébe reális dokumentarista feldolgozást és tárgyhűséget számon kérni az alkotókon.
A színészek közül jó, hogy kevés a vásznon sokat látott arc. Trill Zsolt kedves hezitálásai és lelkesedése emberi rokonszenvessé teszik a főszereplő alakját, aki a kutya és a gyermek, a munka és a mentés kérdésében mindig úgy tesz, ahogy a néző szeretné. Holecskó Orsolya a feleség szerepében egy tulajdonképp nem állatkedvelő ember elfogadó megenyhülésének történetét játssza el, akinek az a jó, hogy nem ragaszkodik mereven a maga érveihez. Keresztes Tamás és Szacsvay László kellemesen támogató mellékfigurák ebben a történetben, Nyári Oszkár és Szarvas József egy-egy komikus karakterrel színezi a történetet. (A felnőtt néző azért észreveszi azt a humorelemet is, amit a szokásos magyar bürokrácia szolgáltat, például egy olyan esetben, ahol a megmentő sem menthet dokumentumok nélkül.) Meg kell említeni még Pásztor Erzsi és Török-Illyés Orsolya karakteres jelenlétét is. Mancsot gyermek- és felnőttkorában két-két okos kutya alakítja, Alexet és Ropit Halász Árpád kutyakiképző készítette fel a szerepre a Gödöllői Kutyasport-központban.
A magyar mentőkutyák a világ élvonalába tartoznak. Évente több száz esetben segítik az eltűnt emberek kutatását, a mentők és a rendőrség munkáját, nem egyszer határainkon túl is. Ilyen volt a miskolci Mancs is, akinek az elhunyta után még szobrot is állítottak. Minden tisztelet az ő emlékének és gazdája mai tevékenységének is, de a filmet Mancs emlékét meggyalázóként feltüntetni hibás és téves felfogás. Annyiban talán igazuk van, hogy a cím, a név megtévesztő lehet, elvégre a filmbeli mentőkutyát lehetne akár Tappancsnak is hívni, de ebben semmi dehonesztáló sincs sem a gazdát, sem a hős kutyát illetően. Már a kutyavizsga-jelenetben is feltűnnek a falon azoknak az ebeknek a portréi és nevei, Kántorral az élen, amelyeknek nagyon sokat köszönhetnek keresők és megtaláltak egyaránt. Nem véletlen, hogy a rendező is valamennyi mentőkutyának dedikálja művét.
A Mancs más, mint pl. a Fehér Isten, művészi értelemben bizonyára nem is fog ugyanakkora karriert befutni, de a maga kategóriájában hiánypótló. Már nagyon régen készült a magyar filmgyártásban olyan állatos történet, ami 6–106 éves kor között mindenkinek jól fogyasztható, családi szórakozást ígérne és nem csúszik át gyerekek számára rossz érzést keltő megoldásokba. Ezt kell különösen értékelni, és azt is, hogy ez a film okosan nevel. Szól a felelős állattartásról, bemutat érdekességeket a kutyakiképzés és a kutyás mentők világából, felmutat veszélyhelyzeteket, amikben tanít okosan viselkedni a potenciális áldozatoknak és mindezt szórakoztatva teszi. Nem kis teljesítmény.
A film az Új Budapest Filmstúdió produkciójában készült, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával, a TV2 közreműködésével. Érzésem szerint sokan nézik majd meg és sokan fogják szeretni ezt a történetet, és gondolom a külföldi forgalmazására is lesz igény. Márpedig ez is a magyar film sikere lenne, akár fesztiváldíjak nélkül is.
