Olyan volt a mai zűrös világban, mint egy bástya, akire biztosan lehetett számítani, hogy ott van őrhelyén. Mindennap, minden rendelésen, és minden nap, minden órájában ott a telefon másik végénél.
Ez a remek, szeretni való doktornő elment egy nap alatt, és egy nap alatt meg is szüntették a rendelőt, ahová az újságírók mehettek.
Hogy ki döntött így, ki foszthatta meg az újságírókat ettől a béke szigetétől – nem tudható, manapság az ilyesmit nem tudni. Csak összekotorták a kartonokat, olyanná vált egyetlen nap alatt a rendelő, mint egy lepusztult csatatér.
Mégis, Ibolyka mintha még mindig ott állt volna az ajtóban, kicsit görbedt háttal, nyájas mosollyal invitálva be a következő beteget. Hallani lehetett a hangját, belülről, hiszen évtizedek óta hallhattuk olyan sokan. Mindig tudott megnyugtató, jó szót mondani.
Temetése február 10-én, kedden, 12,45-kor lesz a Rákospalotai köztemetőben.
