Az eddig ismert adatok szerint tavaly a bruttó hazai termék 3,2–3,4%-kal emelkedett; az Európai Bizottság prognózisa ez évre 2,4, jövőre 1,9%-os bővülést vár. A tavalyi kiemelkedő növekedési ütem főként annak köszönhető, hogy az uniós forrásokat az ország egyenetlenül hívta le, és a hétéves ciklus lezárultával a múlt évben folyt be a gazdaságba az összesen rendelkezésre álló nyolcezer-milliárdos keret csaknem 30%-a. A tavalyi kapkodásnak egyik oka, hogy a kormány 2010-ben leállította az uniós beruházásokat, melyek csaknem két évig nem is indultak újra; többször is átalakította a fejlesztési források elosztásáért felelős intézményeket, a működésképtelenség határára juttatva az érintett szervezeteket. A lemaradást sok szabálytalanság árán, kétségbeesetten igyekezett megszüntetni a kormány, amellyel egyébként a későbbi büntetéseket kockáztatta. Ez az amúgy rendkívül kedvezőtlen helyzet a tavalyi növekedési ütemet érzékelhetően megemelte.

A tavalyi növekedést segítette a járműipari fejlesztések lezárulása, illetve ennek következtében a megnövekedett kapacitások termelést növelő hatása. A mezőgazdaság kiemelkedő évet zárt 2013-ban és tavaly is; az agrárium hozzáadott értéke így jócskán felülmúlta a várakozásokat. A GDP-növekedésben fontos tényező volt a fogyasztás érzékelhető emelkedése, amelyben a választási gazdaságpolitika hatása tükröződött.

Az előző évek erőteljes megszorításai után a három választásra figyelemmel a kormány a fogyasztást növelő intézkedéseket hozott. Természetesen a gazdasági növekedés dinamikája statisztikailag az előző évhez mért változást mutatja, azaz a kiemelkedőnek látszó ütem az előző évek recessziójához mérten értelmezhető. Jellemző a magyar gazdaság állapotára, hogy a múlt évi növekedéssel a gazdasági teljesítmény csupán elérte, pontosabban valószínűleg csak alulról súrolta a válság előtti szintet, miközben a környező országok ezt a szintet már évekkel ezelőtt elérték és meghaladták.

Azaz: a lemaradásunk az elmúlt években nyilvánvalóvá vált.

Az idén azért nem számíthatunk a fejlődési ütem fennmaradására, mert a dilettáns, konfrontatív kormányzati gazdaságpolitika következtében menekül a működő tőke, elmaradnak a beruházások. A múlt években a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika következtében már látható volt a működő tőke kivonásának tendenciája; ez a folyamat tavaly egészen nagy méreteket öltött, és – az anyabankok kényszerű tőkepótlását leszámítva – kétmilliárd eurónyi működő tőkét vontak ki az országból. Láthatóan gyorsuló ütemben romlik az ország nemzetközi megítélése, amely akadályozza a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősítését. A saját gazdasági és politikai közegünkben növekszik a bizalmatlanság, így fokozatosan nehezülnek az üzletkötések, míg a keleti kapcsolatok nem hoztak érdemleges eredményt.

A szerző elemzése teljes terjedelmében itt olvasható, tessék kattintani!