(Csak arra tessék vigyázni, hogy a fiúk ne gyönyörködjenek a tó tükörképében, mert könnyen úgy járnak, mint a mitológiai Narkisszosz…) Stájerország egyik legszebb (sok legszebb van ám arrafelé!) régiójában, Ausseerland-Salzkammergutban ezekben a napokban, egészen május 31-ig – ha az időjárás is úgy akarja…

Ami a mi Debrecenünknek a virágkarnevál, az Bad Aussee számára a nárciszünnep. A térségben ilyenkor nárciszba borulnak a rétek s mezők. A mifelénk is kedvelt tavaszhozó növények – ameddig csak a szem ellát – illatozó virágtengerré varázsolják a Dachstein, a Loser és a Totes Gebirge közötti hegyes-tavas, már-már idilli vidéket. Idestova fél évszázad óta rendezik meg a nárciszvirágzás idején az egyedülálló fesztivált, ahová tízezrek áramlanak, hogy megcsodálják és megillatolják. Elképesztő mennyiségű, sok tíz-, sőt százezer szálból készítik a virágszobrokat önkéntesek ezrei. A pompás alkotásokon túl a népművészettel, népszokásokkal és egyéb látványos-tartalmas programokkal tölthetik idejüket az Ausserlandba látogatók.

Tekintettel arra, hogy német nyelvterületen különösen kedveltek a különféle évfordulókhoz kötött események, a stájer idegenforgalom szervezői is az évforduló-naptárra alapozták idei kínálatuk egy részét. A világhírű bécsi Spanyol Lovasiskola az idén 450 esztendős. A lóidomítás egyetemének számító intézmény Stájerországból kapja a pompás, fehér állatokat: a legnagyobb lipicai ménest Piberben tenyésztik, nevelik, gondozzák. Aki szereti a lovakat, és alighanem mindenki ilyen, annak jó szívvel ajánlható a nyugat-stájerországi gazdaság fölkeresése. Ott és a környéken nem csupán az istállókban, kifutókban, hanem az alpesi legelőkön – a szabad terepen – is megcsodálhatja a fiatal állatokat, amelyek „tudtukon kívül” edzenek a lovasiskolai évekre. Az idén június elejétől szeptember elejéig minden nap (akár saját járművűvel) felhajthatnak az állatszerető érdeklődők Stubalpéra, ahol a ménes gondozói készséggel bemutatják a lipicaiaikat és beszámolnak a tradicionális lótenyésztés és előidomítás fortélyairól.

A másik évfordulós vidék az idén hatvanéves dél-stájer borút, amelyet 1955-től építgettek az egykoron mélyszegénységben élt stájerek, akiknek az ugyancsak hat évtizeddel ezelőtt beköszöntött szabadság, függetlenség (1955. május 15-én írták alá az osztrák államszerződést!) hozta el a föllendülést ott, nem messze a határtól, az egykori vasfüggönytől. A térséget bemutató úti kalauzok szerint ma virágzó tájegység, különleges építészeti remekművekben bővelkedő modern borászatok és hagyományőrző borkimérések sorakoznak – immár jó húsz kilométer hosszan. A borút mentén mintegy száz (!) borászat működik 82 borkiméréssel, 27 étteremmel, vendégfogadóval (benne 2100 vendégággyal). Jó szível ajánlható a barangolás azon a vidéken.

Írjuk ide, míg el nem felejtjük: kerékpártúrát is ajánlanak a stájer idegenforgalmárok a borvidékre. A nyolc szakaszra osztott négyszáz kilométeren bárhol ráhajthat a turista, hogy két keréken fedezze föl Ausztria zöld szívének déli és keleti tájait, az ott élőket, az ínycsiklandozó különlegességeket, a  szőlőskerteket  és gyümölcsösöket, a szántóföldeket és ártéri erdőket, a Pöllaui-völgy természeti parkját, a termál- és wellnes-szállókat, és persze az ékszerként ékeskedő várakat, kastélyokat, templomokat, történelmi kisvárosokat, Hartberget, Bad  Radkersburgot, Deutschlandsberget és persze a tartományi fővárost, a magyarok által különösen kedvelt Grácot.

Bár a „bor+” kerékpártúra középpontjában az ősidők óta kedvelt nedű áll, keleten a bort az almával, a termálvidéken a gyógyvízzel, délen a tökmagolaj együtt kínálják, és persze kulturális választék is szerfölött gazdag, csábító.

A gleccsertől a borig túra a tartomány egyik újdonsága; északi útvonalát 33 szakaszra (összesen 552 km), a délit 23 szakaszra (403 km) osztották. A kínálat klasszikusan pompás: a Dachstein, a Gesäuse és a Hochschwab-hegységtől az olyan kulturális gyöngyszemekig terjed, mint az admonti apátság, a világörökségbe sorolt és a boldog békeidőket idéző Semmering-vasút. Közben egymás után sorolnak a Natura 2000 természetvédelmi területek, termálfürdők, kitűnő, házias konyhájú vendéglátóhelyek. A Dachstein-gleccsert a Stájerország déli és keleti tájain elterülő borvidékekkel összekötő felfedezőtúra első szakasza jövő hónapban nyílik meg.

Két termálfürdő is jubilál Stájerországban: a loipersdorfi az idén negyven-, a Bad Waltersdorf-i pedig harmincéves. Földrészünk egyik legváltozatosabb termálközpontjának alapkövét 40 évvel ezelőtt rakták le. Idei nagy újdonsága a dallamterápiás kezelés: transzperszonális dallamterápia, szívszimfónia, dallammeditáció.  Azt mondják a szakemberek, hogy a dallamok és rezgések életünk tartozékai. A zenét, a hangokat és az anyai szívdobogását már magzati korban is érzékeljük. Mivel a zene és a dallamok gyógyító erejűek, már az ősi kultúrákban is használták őket különféle rituálék alkalmával. A dallamterápia a holisztikus gyógyászat egyik energiát adó kezelése, amely pszichoszomatikus hatást gyakorol testre, lélekre egyaránt…

Bad Waltersdorf gyógyfürdőjét a megnyitása utáni harmadik évtizedben teljesen felújították: e nyártól modern, otthonos hangulatban várja a felüdülésre, gyógyulára vágyókat. A helybéliek egykoron tejeskannákban gyűjtötték a gyógyforrás vizét, hogy varázsos erejét kihasználhassák. Ma már nincs szükség kannákra; a gyógyforrásból naponta 1,9 millió liter (!) víz tör a felszínre. Bad Waltersdorf messze földön ismert és kedvelt gyógyüdülőhellyé lépett elő, ahol golfpálya, hőlégballon­központ, kötélpark is várja a mozgás kedvelőit. A fürdő 30. születésnapi ünnepségét július 17-én tartják.

Szokták mondani, hogy az úristen jókedvében teremtette Ausztriát, azért olyan szép. Nos, e szépség még rangsorolható is azóta, hogy kiválasztották „Ausztria legszebb helyét”, ami nem más, mint a Grüner See, a zöld tó. Az előzményről így beszéltek a stájer idegenforgalom, a Steiermark Tourismus GmbH minap nálunk járt képviselői (Erich Neuhold, Margot Bachbauer, Claudia Flatscher, Petra Moscher, Matthias Schattleitner) újságírók előtt: a hollywoodi filmekből ismert Ashton Kutcher (a jóképű fickón Demi Moore és Mila Kunis „osztozik”) a tavaly ősszel megrendezett National Geographic-fotóverseny alkalmából feltöltött egy képet a Grüner Seeről a világhálóra ezzel a megjegyzéssel „real life Atlantis”. Hirtelen megnőtt az érdeklődés a smaragdzöld vizű tó iránt, amelyet néhány héttel később egy tévéműsorban Ausztria legszebb helyének választottak. Így lett a sokáig csak „titkos tippként” ajánlgatott felső-stájerországi tóból egyik napról a másikra kedvelt kirándulóhely.

Nevét a kristálytiszta vizéről kapta, amely a fénytörésnek köszönhetően smaragdzöld színben ragyog. A tó ilyenkor, tavasszal a legszebb, amikor a hóolvadást követően a völgy megtelik vízzel. Az egyedülálló tómeder (az egyéb időszakokban jóval kisebb tó partján pihenőpadok, útjelzők szolgálják a kirándulókat!) és a csaknem 50 méteres víz alatti látótávolság vonzza a búvárokat a világ minden tájáról az Atlantisz világát idéző Grüner Seebe.

Pünkösd lévén ne feledkezzünk el Grác csaknem évtized elteltével visszatért, már-már feledésbe merült (Storytelling) fesztiváljáról, amelynek magyar neve: „grazMESÉL”. A világ egyik kiemelkedő fontosságú rendezvénye a maga nemében: e hónap végéig 16 nemzet 33 művésze (sajnos, magyarok nincsenek közöttük!) szórakoztatja a látogatókat a mesélés legkülönfélébb műfajaiban.

A kínálat a klasszikus meséléstől a pantomimon, bábszínházon, bohóckodáson át egészen az akrobatákig, a zenéig terjed. A fesztivál történetében először a Grácon kívüli helyszín, Lassing is fogadja az előadókat. „A mesélés fesztiválja a mesélő művészetek fesztiváljává lépett elő” – mondta az ötletgazda és alapító Folke Tegethoff (a képen), maga is a legismertebb mesélők egyike.

Néhány adat a stájerországi idegenforgalomról: tavaly nyáron 2 053 165 (+2,8%) vendéget fogadott a tartomány; a vendégéjszakák száma 6 288 056 (+1,4 %) volt. Ugyanebben az időszakban magyar útlevéllel 33 589-en (+2,9%)  jártak Ausztria zöld szívében, és 121 339 (+9%) éjszakát töltöttek ott.