A műkincsekben is otthon vagyunk. Amit akarunk, azt megvesszük vagy rekviráljuk. Szóval a pénz nem számít. A méreg sem. Nemzeti a méreg, vágyik az anyaföldbe. Szivárog Debrecenben, szivárog Pesten, az Illatos úton, a jóisten adta, akárcsak Schmitt Pált a hazának.

A méreg egyébként is hordókban van, nem kell neki doktori cím, elnöki rezidencia, nemzeti sportolói cím. Szóval a méreggel megvagyunk, és bárhová költöztethetjük, a méreg nem akar törvényeket aláírni. Ezért nem félünk az atomerőmű elhasznált fűtőanyagától sem. Majd elhelyezzük. A szeretett vezérek képe mindig mosolyt sugároz, társbérlet a budai várban, jó megoldás lehet. A felújítás nem gond, a pénznyomtatást államosítjuk, titkosítjuk.

A sok nyavalygó, ők a baj. Ha egy kicsit kevesebben lennének! De mostanában nincs igazi járvány, az árvíz szelíd, és a téli fagy sem olyan zord. Pedig mi aztán dolgozunk. Halálos ítéleteket is írnánk, csak valaki pecsételje le a papírokat. Lassan 3 millió magyar kap nyugdíjat vagy más ellátást. Nem bírjuk. Az öregek demokráciát, körzeti orvost szeretnének, nem ígéreteket.

Azt szállíthatnánk éjjel, nappal.  Már az olimpiát is bedobtuk, de nekik doktor kell. Aztán kenyér, tej, ráadásként remény. Mondhatjuk, hogy van program, szlogen a foglalkoztatásra, az ápolásra, mintha süketnél nyomnánk a csengőt. Pedig milyen jól hangzik: a közmunka nemesít. Ezt egyszer felírjuk valamilyen kapura vagy plakátra.

Az ingyenélők csak rágják a kincstári küszöböt. Már megkapták mások magánnyugdíját, földjét, trafikját, álmát: hát semmi sem elég? Amire elődeink gondolni sem mertek, azt megcsináltuk. Kezdtük a 2 millió forintos plafonnal, folytattuk a bankokkal, a rokkantakkal. A tenyerünkből nemcsak galambok, hanem ügyészek, alkotmánybírák is esznek. Erre a nyuggerek a vasúti pótjegyet, a 60 éves korban kötelező visszavonulást, a drága gyógyszert emlegetik. A tévében az igazságot, és nem Isaurát keresik. Még a rezsicsökkentést is feledik. Azt híresztelitek, hogy sodródunk, hogy nincs jövőképünk?  

Pedig van. Idegenek nélkül. Gyönyörű, a tér tele élettel. Virágzó, nagy ország egészséges, nemzőképes fiúkkal, szülni kész (nem roma) nőkkel. Előbb utóbb csak hazatámolyognak. De addig is, nyugalom, munkában megfáradt, esetleg mindig ellenkező honfitársaink! Gondolunk rátok is.

Tároljuk a gázt.