…ezért a csuklyát viselő támadók berúgták a bejárati ajtót, gáz-riasztópisztolyt fogtak a nőre. A földre fektették, majd megbilincselték. Táskájából elvettek a 3500 forintot, majd otthagyták megbilincselve.
A rendőrt elfogták.
A történetet az élet írta. Kisbetűkkel, nyomorúságos papírra. Rabolt egy rendőr, lebukott. Családos volt az őrmester, nyáron, a nyaralás időszakában próbálkozott.
Szinte semmit sem tudunk róla, amikor a mi kutyánk kölke harap, akkor a falka békés része is takarja. Nem tudjuk, hány gyermeket nevelt, hogy hívták a rendőrt, a beosztását sem ismerjük. Lehetett utcai járőr, nyomozhatott brókerek után, kommandósként kockáztathatta nap mint nap az életét…
A száraz és szűkszavú közlemény csak anny, hogy szolgálati viszonyát megszüntették. A zsaru tehát többé nem viselheti a testület egyenruháját, nem intézkedhet a törvény nevében. Munkatársai, kollégái, rendőri illetményének megállapítói, az életpálya modell hirdetői természetesen a helyükön maradnak. És marad a nyomor is, a fizetésükből tisztességesen élő rendőr családoknál.
A felbujtó nem érhető tetten.
