Ám közben tragédiával fenyeget, hiszen Szerbia esetében egy olyan országban torlódhatnak fel a migránsok, amely fájdalmasan képtelen megbirkózni a feladattal – folytatódik a londoni székhelyű világhírügynökség, a Reuters beszámolója. Az egyik belgrádi menekültügyi civil szervezet szakértője, Radoš Đurović arra számít, náluk sokkal többen fognak meghalni, mint Calais-ban, ahol június óta, ha minden igaz, 9 életet követelt, hogy a migránsok megpróbálták áttörni a Csalagút bejáratát. A francia kikötővárosban ugyanis csupán 3 ezren gyűltek össze, Magyarországra az idén állítólag már 100 ezren léptek át illegálisan.
Nem valószínű, hogy a kerítés sokakat megállít, csak lelassítja a rohamot, viszont rengetegen rekednek majd Szerbia északi részén, amikor a tél közeledtével beáll a kemény és tartós fagy. Macedónián át most is naponta több mint ezren jönnek. És mivel Magyarország a schengeni övezet tagja, valószínűleg rengetegen a jövőben is errefelé próbálnak meg átjutni. A szakember azt mondja, a kétségbeesett tömeg mindent meg fog kockáztatni a célért.
Aleksandar Vulin, a szerb kormány illetékes minisztere is humanitárius katasztrófától tart, ha ezrek kényszerülnek megtorpanni a határzár előtt. És az igények már most is jóval meghaladják a szerb állam által kínált ellátás kereteit. Belgrád segítséget kért az uniótól, de az nemigen siet a támogatással, bár illetékesek szerint szeptembertől kezdve 8 millió eurót ad a Nyugat-Balkánnak és Törökországnak. A miniszter azt mondja, Szerbia nem válhat befogadó központtá több százezer migráns számára, de ezek az emberek nem is akarnak náluk maradni.
Orbán Viktor Tusványoson megtartotta a maga faji uszító beszédét a bevándorlás ellen, mint egykor a brit Enoch Powell, de senki sem törődik vele – szögezi le az 1821-ben (!) alapított brit országos napilap, a Guardian. A figyelem az európai neonáci pártocskákra összpontosul, amikor pedig érdemes lenne egy-két kormánytag körmére nézni.
Erre hívja fel a figyelmet egy neves holland egyetemi tanár, a szélsőséges jobboldal kutatója a londoni lap vendégoldalán. Cas Mudde rámutat, hogy Magyarország esetében a világ sokkal inkább aggódik Jobbik felemelkedése, mint a kormányfő egyre radikálisabb retorikája miatt, miközben a Fidesz narratívája valószínűleg szélsőségesebb, mint Vonáéké. A szerző hangsúlyozza, hogy Orbán nem radikális politikus, ezt persze annyi ideológiai kanyar után nem is lehet tudni. De teljesen mindegy is, hogy igazi ideológia vezérli, vagy csupán opportunista vonalat választott, hogy kivédje a Jobbik támadását, a kormánypártot olyan erővé alakította át, amelyet mind inkább a jobboldali radikális ideológia ismérvei jellemeznek: a hazai lakosság védelmezése a bevándorlókkal szemben, a tekintélyelvűség és a populizmus.
Alapja az etnikai nacionalizmus, ami kiterjed a szomszédos államokban élő magyarokra is. Az uniós tagság korlátai miatt a párt nem az országhatárokat, hanem azok jelentését igyekszik megváltoztatni. Amikor pl. állampolgárságot ad a határon túli magyaroknak.
A nacionalizmus társul a tekintélyelvűséggel: a hatalom egyre gyakrabban csap le a sajtóra és a nemzettel szemben hűtlennek tekintett civil csoportokra. De itt kell említeni az erős populizmust is, ami úgy állítja be Orbánt, mint azoknak a magyar embereknek a hiteles hangját, akik az EU támogatásával ténykedő baloldali összeesküvés ellen harcolnak. A miniszterelnök ezt a mérgező keveréket a Charlie Hebdo elleni merénylet óta, de talán már előtte is, nagy mennyiségben vegyíti idegengyűlölettel.
Ne tévedjünk: a tusványosi megszólalás fontosabb volt, mint Powell hírhedt 1968-i beszéde, benne a vérfolyamokkal. A brit politikus a toryk árnyékkabinetjének tagja volt, ám megfogalmazott véleménye miatt ki is került onnan, Orbán viszont Magyarország teljhatalmú vezetője. Nem csupán arra figyelmeztet, hogy az európai értékek és nemzetek fennmaradása a tét, hanem xenofób kampányokat szervez és kerítést emel – 26 évvel a vasfüggöny lebontása után.
Ugyanakkor még riasztóbb az a süket csönd, amivel Európa reagál minderre. Az EU a magyar illiberális rendszer egy-két elemét bírálja csupán, azon belül is főként a bankok és a média politikai ellenőrzését, mivel a földrész konzervatívjai szilárdan a magyar kormányfő mögött állnak. Az Egyesült Államok időnként meg-megszólal ugyan, de a jelek szerint jobban aggasztja a zsidóellenesség és a Jobbik, mint a bevándorlás-ellenes politika és a Fidesz…
A kölni közigazgatási bíróság megtiltotta, hogy visszatoloncoljanak Magyarországra egy iraki férfit, noha a schengeni övezeten belül először a magyar hatóságok regisztrálták – tudósít a nyugatnémet rádió, a WDR. Az indoklás szerint azonban nem számíthat emberséges bánásmódra. Akár fél évig őrizetben tarthatják – lehetetlen higiéniai körülmények között, ráadásul az eljárás ellen gyakorlatilag nincs fellebbezési lehetőség. Ezen túlmenően nincs orvosi ellátás, vagy ha mégis, akkor a menekülteket megbilincselve vezetik elő. Ebben az esetben a 31 éves férfi a hazájában egy merénylet következtében elvesztette az egyik szemét és lábát, de sérüléseit Magyarországon nem kezelték, viszont rács mögé dugták. Ugyanakkor beteltek a befogadó állomások, így abból kell kiindulni, hogy nem lehetséges az emberhez méltó elhelyezés – hangsúlyozza a németországi ítélet.
A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!
