Ott vagyunk, mi is, az olvasók, a 143 oldalban, Petőfi, Vörösmarty, Ady, Faludi György, Timur Lenk, a Kennedy fiúk és a többiek társaságában, közéjük tartozunk, nem néznek ki bennünket. Az erénycsőszök, a szüzesség, a házastársi hűség megkövetelői ne lapozgassák, vélhetően nem értenék, esetleg liberális ármánykodásnak gondolnák a történeteket. Börcsök falvédőjéről nem bakák vagy hadiözvegyek jönnek le, hanem tábornokok, tudósok, és persze a kiszemeltjeikbe csimpaszkodó tinik, a nemzet későbbi nagyasszonyai. Tankönyvek kötelező olvasmányát, az alanyt láttatja papucsban, mások hálószobájában settenkedni, hogy megszabadulva duzzadó gatyától, nedves a bugyitól, ne az utókornak, hanem a pillanatnak szerezzen örömöt.

Ismeretterjesztés ez, nem karaktergyilkosság.  Mintha galambok szálldosnának a szobrok körül, néha lepottyantanak valamit, nevezzük bárhogy, de mégis csak az, a földi lét hitelesítője. Emberek vagyunk, ne szégyelljük, és ahogy a gyári dolgozó félrelépése sem a munkásosztály eltévelyedése, úgy a költők, írók, tudósok sem hivatásuk, esetleg küldetésük árulói. Szürkének találják napjaikat, keresnek hozzá színezőanyagot.

Irigykedjünk, ne ítélkezzünk!

Börcsök Mária imád szakítani. Neki kézre áll minden hagyományos. Történelmünk eseményei, személyiségei a Kettészakadt Magyarországban (Kossuth Kiadó, 2012), irodalmunk nagyjai a Szakadozó mítoszokban (Kossuth Kiadó, 2012) lepleződtek le. Nem emberség, nem méltóság lesz kidobva az ablakon, hanem a máz, a cukros szirup. Egyszerű a magyarázat: ne nyalogassunk feneket, mert ha megszólal, irtó büdös lesz. (Ez nem a kényes ízlésű írónő, hanem az otromba kritikus véleménye, bocs, ha stílustörő.)

Szóval, nincsenek tabuk, a házasság sem az. A közös takaró alá lehet bújni, de jaj, ha szétesik, vagy lerántjuk egymásról. Kígyó, béka és más varangyok csúszkálhatnak a testnedvekben, megható az ellenpélda: gróf Festetics György és Sallér Judit egyezménye a hallgatásról.

Lenyűgöző a szerző tárgyi tudása, tudományosnak álcázott közhelytára. Nála a dobókocka is gömbölyűnek tűnik föl, és miután nincsenek lábjegyzetek, forrásmegjelölések, még arra is gondolhatunk, hogy a fele sem igaz. Börcsök Máriát címzetes címzetesek már megpróbálták hazugságon kapni, de nem lehetett. A legtöbb, ami ellene mondható, hogy nem tévedhetetlen, de szívre tett kézzel ki mondaná magáról, hogy az.

Furcsa az árulás világa: hazát nem szabad, csapatot nem illik, férjet, feleséget szabad. Gyakran nincs is más, véli a szerző, az alkotó elmének új impulzus, a fáradó motornak friss olaj kell, így aztán a házastársi félrelépés nem más, mint az unalomból átmenet az izgalomba. Szóval, kedves tilosban mászkálók: tessék a könyvet megvenni, olvasni, lebukásnál rá hivatkozni!

Börcsök Mária: Közös takarónk, ha már szétesett (Kossuth Kiadó, 2015)