Ráadásul a románok évente több filmet készítenek, mint mi. Az ezredforduló kezdetétől észlelhető a fellendülés, ha kell, odacsapnak, náluk már fröcsög a lecsó, a koncentrált drámai helyzeteket jó színészekkel élezik. Hol vannak a régi szép idők?! – nosztalgiázhatnánk. Sztankay Istvánt és Ernyei Bélát az 1968-i Bolondos vakáció forgatásakor még hollywoodi sztárokat megillető tisztelettel fogadták Bukarestben. A koprodukció román kishúgát, Ilinca Tomoroveanut megcsodáltuk, aztán a filmmel együtt elfeledtük. A viszonyok később sem alakultak jól, és amikor Bodrogi Gyula főszereplésével, még a diktátor életében leforgattuk a Ceaușescut froclizó, Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája című szatírát, a nem létező kapcsolatok is megszakadtak.
Következett a rendszerváltás, a fridzsiderben felengedett a jég, már csak néhány tökideg focidrukker veri szét mindkét országban a fővárost a válogatott összecsapások előtt, közben és után. A diplomáciában van még néhány pengeváltás, de a film pereg. Szóval a vászon nem focilabda, a mozi nem stadion, a művészek nem kényszerből fognak egymással kezet.
Már tizedszer az idén rendeznek Budapesten román filmhetet, október 13-án a pesti Urániában kezdődik a műsor, és vélhetően békésen kitart a 17-i záró vetítésig. A többi között látható Andrei Gruzsniczki Quod Erat Demonstrandum fekete-fehér filmdrámája a tudományos elkötelezettségről és titoktartásról. A nyolcvanas évek derekán játszódó történetben egy tehetséges román matematikus után nyomoznak, aki azt tervezi, hogy új elméleti munkáját kicsempészi a tengerentúlra.
Cristian Comeagă felnőtt nézőknek ajánlott, A kiválasztott című filmjében egy egykori rendőrtiszt szabadságát keresve visszatér Romániába, ahonnan évtizedekkel ezelőtt épp a szabadság reményében menekült el. A román–bolgár–magyar koprodukcióban készült „Miért én?” egy fiatal és ambiciózus ügyész történetét mutatja be: korrupcióval vádolt idősebb kollégáját kell bíróság elé állítania, akár megfelelő bizonyítékok hiányában is. Hihetetlen a történet, elképzelni sem tudjuk, hogyan juthat ilyesmi eszébe bárkinek is. Ha mégis kíváncsiak lennénk, nem felejthetjük el, olykor tökhülye turisták még ma is Budapest helyett Bukarestbe váltanak repülőjegyet, és még a helyszínen is azt gondolják, hogy ez a világ, az a világ…
