A turisták még jönnek, fogyasztanak, a bátrabb külföldiek befektetnek, de amikor a világ stadionjaiban előkerül a narancssárga-vörös zászló, és a kórus ütemesen kiabálja, hogy España, España, a szurkolók nem ezt a Spanyolországot éltetik.
Meglepően őszinte film. Talán egy idegenforgalmából élő ország segélykiáltása: a kevesebb „vendég” több lenne. Itt már orosz keveredik ukránnal, törökök, albánok üzletelnek, a viszályban földrészek számolnak le egymással. Aki már járt errefelé, az ismerheti az őslakosságot. Kasztíliai, katalán, baszk, mind egyenes háttal születik, és az idő csak erősít, nem görbít. Az El Niño ezt a büszkeséget siratja. Mintha az euró nemcsak a pesót, hanem a lelket is felváltaná, nemes valutát aprópénzre. Mintha a rendezőnek nem lenne mindegy, hogy mi csörög a zsebben.
Két spanyol és egy arab fiatal fürdőzik a bűnben. Kézmosással kezdik, aztán nyakig belemerülnek. Gazdagságra vágynak, a tenger, a szabadság, a biztos munka már nem elég, ennél több kell. Fogócska maga a történet, rokonszenves és korrupt rendőrök tűnnek fel a vásznon, szálakat varrnak el, olykor belegabalyodnak, néha magukkal rántva a nézőt. Izgalom, feszültség, de sok a 136 perc, főleg akkor, ha a vége felirat hiányérzetével párosul. (Illenék tudni, hogy a képből távozó, leleplezett zsaru megszökik, esetleg agyonlövi magát.) Kár, mert a rendező, Dániel Monzón építészként érthetően figyelmeztet: a ház penészedik, a bútorok dohosodnak, és nem tudható, kik kaparnak a padló alatt: egerek vagy patkányok?
El Niño; 16 éven felülieknek. Rendező: Daniel Monzón. Írta: Jorge Guerricaechevarría, Daniel Monzón. Szereplők: Ian McShane, Luis Tosar, Sergi López, Jesús Castro, Luis Tosar, Bárbara Lennie, Eduard Fernández, Mariam Bachir, Jesús Carroza, Moussa Maaskri.
Spanyol filmhét az Uránia Nemzeti Filmszínházban december 2-7.
