Három tényező ássa alá egyre inkább az együttműködést és játszik a kontinens ellenfeleinek kezére. Az egyik a nacionalizmus megerősödése. A lengyel Jog és Igazságosság győzelmével először tudtak többségre jutni olyan megszállott erők egy nagy tagállamban, amelyek nem érzik magukra nézve kötelezőnek a jogállamiságot és a hatalmi ágak különválasztását. Szóval akkor kelet felől terjednek az orbáni nézetek?

A másik válságjelenség az euró és Görögország, a harmadik pedig a menekülthullám. Utóbbi hatályon kívül helyezte az európai jogrendet. Amikor a magyar kormányfő lezárta a déli határt, a közösségi joggal összhangban járt el, hiszen illegális migránsoknak tekintette az érkezőket, akiket Görögországban regisztráltak, de nem mehettek volna tovább. A humanitárius katasztrófából a volt a kiút, hogy Merkel és Faymann kinyitotta a határokat.

Éppen az európai megállapodások csődje és az állami ellenőrzés összeomlása miatt akarnak a választók és a politikusok nemzeti határokat, és nem kizárólag Magyarországon, hanem Nagy-Britanniában és Lengyelországban. Egybefonódik az euróválság, a menekültáradat és az újnacionalizmus.

Senki se ámítsa magát: a muzulmánokkal szembeni harcias megnyilatkozások a magyarok körében csak még népszerűbbé tették a másutt gyűlöletesnek számító Orbánt. Példáját követik jobboldali populisták, de olyan baloldali néptribunok is, mint a cseh elnök. Itt nem a jobb- és baloldal, hanem Európa hívei és ellenfelei kerülnek szembe egymással.

És a keleti és déli populisták nemzeti méltóságát ezúttal nem lehet leszerelni azzal a német fenyegetéssel, hogy akkor visszafogják a közösségi segítséget. Hiszen a magyaroknál és a lengyeleknél éppen azért erősödött meg az uralkodó párt, mert elutasítja az EU pénz- és támogatáspolitikáját, ami csaliként szolgál a feladott szuverenitásért cserében. Azonkívül miért váljanak meg nemzeti függetlenségük egy részétől a kisebb államok, amikor szükség esetén a német kancellár dönt a sorsukról?

A határok felügyelet és a bevándorlás mederbe terelése nélkül a tömeges migráció időzített bomba lesz az unió számára. Ha Európa nem mutatja meg, hogy mit kínál az erős nemzetállammal szemben, akkor nem lehet megállítani a földrész lopakodó orbanizálódását.

Magyarország és Románia után Lengyelországban is látnivaló a törekvés, hogy a hatalom megtartása végett átalakítsák az államot és annak intézményeit – írja a Die Presse. Kaczynski kommunistaellenes paranoiája ellenére Európa keleti felében – a jobb- és baloldalon egyaránt felbukkan a szándék, hogy saját érdekből privatizálják az államot. Orbán Viktor, aki konzervatív, ezen dolgozik már évek óta. A baloldali Victor Ponta Romániában kísérletezett ugyanezzel. Ez a hozzáállás Moszkvát idézi. A demokratikus normák megsértése láttán az EU nem hallgathat, ha van értelme annak a szónak, hogy értékközösség. A brüsszeli nyilatkozatoknál azonban sokkal fontosabb, mi történik az adott államokban. Lengyelországban amilyen gyorsan lépett a kormány, ugyanolyan sebesen vonultak tízezrek az utcákra. Megmutatták, hogy árgus szemekkel őrködnek a demokrácián.  

Lengyelország minden eddiginél keményebben viselkedik az unióval, ami nemcsak a menekültválság megoldását nehezítheti meg, de hathat olyan kérdésekre is, mint a lengyel–orosz viszonyra, valamint a költségvetési fegyelemre – állapítja meg a The Wall Street Journal/Nasdaq. Ám Varsó most azt kockázatja, hogy a pálya szélére sodródik az EU-ban, éspedig olyan államok mellé, mint Magyarország, amely szintén bírálja migráns-ügyben a németek által követett utat.

A súrlódások átterjedhetnek a NATO-ra is. Az új lengyel retorika visszhangozza a magyar kormányfő kirohanásait. Orbán Viktor az illiberális demokráciát méltatja és mintának tekinti az orosz, török és szingapúri modellt.

Krekó Péter politikai elemző úgy látja, Magyarország és Lengyelország azt gondolja, hogy az unió korlátozza nemzeti szuverenitásukat. Szívesen veszik a brüsszeli pénzügyi segítséget, de az abból fakadó kötelezettséget, hogy fogadják el a közösség politikáját és demokráciáját, már nem. Orbán a populista Fidesz élén dühösen ellenzi Merkel irányvonalát a bevándorlás kapcsán. Itthoni támogatottsága nőtt, jóllehet külföldön bírálták, amiért a kerítéssel megfordította az integráció több évtizedes folyamatát.

Újabban egész Európa aggódik a menekültáradat miatt, pedig a földrész meg tudná védeni a határait, ha akarná. A The Sunday Times cikkének szerzője a helyszíni tapasztalataira hivatkozva említi példaként Magyarországot, amely a szögesdróttal egyik pillanatról a másikra leállította a hullámot, igaz, közben figyelmen kívül hagyta Brüsszel és Berlin szankciófenyegetéseit. A következmény az lett, hogy a szélsőjobbos vetélytárs, a Jobbik népszerűsége zuhant, miközben a szomszédok gyorsan elkezdtek ugyancsak kerítést építeni.

Lehet, hogy Orbán populista, de az általa választott határőrizeti módszer közkedvelt – és nem csupán Magyarországon. Merkel a Time Magazinnál az év embere lett ugyan, de odahaza a kereszténydemokraták esnek vissza, miközben a bevándorlás-ellenes AfD már meghaladta a 10 százalékot. Lengyelországban pedig az ugyanilyen érveket hangoztató Jog és Igazságosság már hatalomra is jutott.

A kancellár ugyanakkor kedvenc a liberális elit számára, amely hitkérdésnek tartja a határok felszámolását. Hogy az unió vezetése rácsavarodott a jelenleg utópiának tűnő kozmopolitaságra, az azt jelenti, hogy a kormányok nem képesek megbirkózni az újjáéledő nacionalizmussal. Pedig a polgárok számára bizonyítani kell, hogy biztosak a nemzeti határok. Európának nemcsak a szélsőségesekkel, hanem az iszlám beilleszkedésével is gondjai vannak. A szigorú határőrizet szükséges a terrorizmus megelőzésére, de kérdés, hogy mennyire legyen szigorú? A megoldásnak része, hogy Merkelnek irányt kell váltania. Ha erre nem hajlandó, akkor Cameronnak figyelmeztetnie kell, hogy az ellenőrizetlen bevándorlás lehetőséget nyújt a merénylőknek. És ha nem használ a szép szó, akkor szembe kell szállni a kancellárral.

A német pénzügyminiszter kompromisszumot szeretne a kelet-európai államokkal menekültügyben, éspedig a kvótajavaslat elfogadtatása céljából több pénzzel igyekszik orvosolni a válság okait – olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.

Schäuble a Bild Zeitungnak kifejtette: a szolidaritás nem ott kezdődik, hogy a két fél kölcsönösen pocskondiázza a másikat. A keleti országoknak is be kell fogadniuk menekülteket, csak kevesebbet, mint a németeknek. Mint mondta, nagy lépést lenne előre, ha végre minden kormány felfogná, hogy nincs más út, mint a külső határok védelme. A politikus bízik abban, hogy jövőre mindenki belátja: a válságot csakis közös erővel lehet megoldani.

Ami Németországot illeti, hangsúlyozta, hogy nem szabad lebecsülni a lakosság félelmeit, de ha sikerül beilleszteni ezeket az embereket, az középtávon sok tekintetben kedvező hatással jár majd. Ide tartozik, hogy az új munkaerő jól jön, hiszen elöregedőben van a társadalom. Továbbá szerinte egész Európa megerősödve kerül ki a válságból. Schäuble arról is beszélt, hogy a kérdés rendezéséhez elő kell teremteni az anyagiakat, akár a kiegyensúlyozott államháztartás rovására is. Fontosnak tartja ebből a szempontból, hogy létrejöjjön az európai hadsereg, valamint hogy a tagállamok az eddiginél nagyobb szerepet vállaljanak a krízisövezetekben.