A megbeszélés egyúttal rávilágított arra, hogy bonyolult szövetségi rendszerek alakultak ki a földrészen. A németek vezette országcsoport szorosabb integrációra törekszik, a másik tábor ellenben a nemzetállamok lazább szövetségét szorgalmazza. Idetartozik Nagy-Britannia is, csakhogy a lengyelek elutasítják, hogy a szigetországban korlátozzák a keleti-európai uniós munkavállalók szociális juttatásait.
A világ legtekintélyesebb üzleti napilapjának vezércikke óva inti az uniót attól, hogy drasztikus intézkedést hozzon Varsó ellen, mert bár az országban tényleg rossz fordulatot vettek a dolgok, de a lengyelek meg tudják védeni a szabadságot. Az elemzés rámutat, hogy az utóbbi évben visszaszorulóban van a demokrácia, és példaként említi meg Magyarországot, illetve Törökországot. Most pedig már Lengyelország is ebben az irányban halad. Jobb hír az, hogy a lengyel társadalom 25 év után meglehetősen erős. Az EU joggal bírálja legutóbb hozott varsói törvényeket, ám ha olyan kemény lépésekhez folyamodna, mint pl. az ország szavazati jogának felfüggesztése, az csak felbátorítaná a Jog és Igazságosságot. Lehet, hogy az új vezetők fenyegetik a szabadságot, de hogy visszaszorítsák ezeket a törekvéseket, ahhoz át kell engedni a vezetést a lengyeleknek.
A Financial Times azt írja az Orbán–Kaczynski-egyeztetés után, hogy Lengyelország modellnek tekinti az orbáni Magyarországot, a Jog és Igazságosság elnöke régóta csodálja a magyar politikust. A bírálók szerint ugyanakkor a két politikus közös veszély az unió demokratikus értékeire és az új, kelet-európai illiberális áramlat előőrsét alkotja. A találkozó egyben megerősítette azt a benyomást, hogy a lengyel erős ember összehangolja a taktikát a budapesti bajkeverővel.
Az új lengyel kormány alig került hatalomra, az EU már azt fontolgatja, hogy alkalmazza azt a megfigyelési mechanizmust, amelyet tavaly éppen az aggasztó magyar fejlemények miatt alakított ki. Kaczynski hasonló módszereket vetett be, mint amilyeneket a Fidesz alkalmazott, és amelyek az ellentábor szerint lebontják a demokratikus fékeket és ellensúlyokat.
Oroszország kapcsán különbség van ugyan köztük, de a két kormánypárt egyaránt euroszkeptikus, hazafias-konzervatív, katolikusbarát és bevándorlásellenes. Azt is vallják, hogy a rendszerváltás hiányosságait ki kell küszöbölni.
Krekó Péter szerint további közös vonás, hogy mindkét politikus azt hiszi: korábban azért szenvedett vereséget, mert nem változtatta meg kellőképpen az intézményi rendszert, és így nem tudta kellőképpen bebetonozni magát a hatalomba. Ám minden párhuzamosság ellenére elképzelhető, hogy a különbségek miatt Lengyelország nem forgatja fel annyira a fennálló viszonyokat, mint a magyarok.
Kim Lane Scheppele azt mondja, az uniónak fogalma sem volt, miként álljon hozzá a tökéletesen kivitelezett puccshoz, amelyet Orbán a kétharmad birtokában vitt véghez. A Stanfordi Egyetem Közép-Európa-szakértője úgy látja, hogy Magyarországon csakis a Jobbik a tényleges ellenzék, a lengyeleknél vannak felelős pártok, amelyek kellő támogatásra építve kihúzhatják az országot a kátyúból, külső beavatkozás nélkül is.
Ugyancsak a Financial Times szerint Cameron ma megpróbál hidakat építeni Budapesten, de ehhez szükség lesz némi jelentéstani zsonglőrködésre a tárgyaláson. Magyar részről ugyanis azt szeretnék, ha a vendég nem használná a migráns kifejezést a szigetországban dolgozó magyarokra, hanem inkább uniós polgárokként, vagy vendégmunkásokként beszélne róluk.
Az ok az, hogy Magyarországon a migráns szó baljós képzettársításokkal jár, miután Orbán Viktor többször is arra figyelmeztetett, hogy a migráció fokozza a bűnözés, illetve az erőszak veszélyét, továbbá, hogy minden terrorista migráns.
A tudósítás felsorolja, milyen alapvető változtatásokat hajtott végre a Fidesz az utóbbi öt évben, és emlékeztet arra, hogy két évvel ezelőtt Obama megvádolta a magyar vezetést, mármint hogy az nyíltan megfélemlíti a civil társadalmat. Az elnök egyben Egyiptomhoz hasonlította az országot.
A Politico írja: a tegnapi dél-lengyelországi tárgyalás összehozta azt a két politikust, aki az utóbbi időben leginkább felforgatta az európai politikát. Nemrégiben – Oroszország miatt – még nem volt túl szívélyes a viszonyuk, de összeterelte őket a közös ellenség: a bírálók Brüsszelben, Berlinben és másutt, akik azzal vádolják meg őket, hogy lábbal tapodják a közösség normáit. Ám hétről hétre jobban kirajzolódik a két rendszer hasonlósága.
A lengyel jobboldal 2010 óta megbűvölten figyeli Orbánt, de miniszterelnökként Tusk is gyakran megvédte a magyar vezetőt a nyugati támadásoktól. A lengyel konzervatívokat leginkább a magyar politikus hatékonysága nyűgözte le. Az orbáni nacionalizmus a trianoni rendezés miatti történelmi sértettségre játszik rá. Emellett politikailag inkorrekt nézeteket képvisel. Gazdasági irányvonala populista. De minden hasonlóság ellenére sem szabad eltúlozni, hogy Orbán mekkora befolyást gyakorol a Jog és Igazságosságra.
A lengyel kormánypárt el akarja mélyíteni az együttműködést Kelet-Közép-Európával, de látja, hogy ez nem fog menni egyik pillanatról a másikra. Az egyik akadály Oroszország. Viszont a szélsőjobbos nacionalisták a lengyel–magyar barátkozást zászlóként használják mindkét országban, mivel egyaránt megvetik a nyugati liberalizmust és elutasítják a bevándorlást. Gyöngyösi Márton (Jobbik) azt mondja, hogy pártját és kicsiny lengyel szövetségesét összekapcsolja a nemzetállam, a nemzeti hagyományok, az etnikai összetétel és a keresztény értékek védelme.
Varsóban ugyanaz zajlik, mint Budapesten vagy Moszkvában: a brüsszeli tiltakozás semmit sem számít, a jobboldali-konzervatívok folytatják az állam tekintélyuralmi átalakítását – olvasható a Süddeutsche Zeitungban. Európa nem sokat tehet ellene, csakis a polgárok állíthatják meg a kormányt. Kaczynski számára Magyarország szolgál modellül. Lélegzet-elállító sebességgel vonja ellenőrzése alá a demokratikus intézményeket, az igazságszolgáltatást és a közmédiát. Pedig nincs felhatalmazása arra, hogy olyan rendszert építsen ki, amely Putyin kormányzására emlékeztet.
De valószínűleg messzire mehet ezen az úton. Orbán alighanem elmesélte neki, hogy az EU időnként ugat, de nem harap. Hogy a politikust jobb belátásra bírják, ahhoz alighanem százezreknek kell az utcára vonulniuk Lengyelországban, ám ennek egyelőre nem sok jele látszik. Úgy tűnik föl, hogy még a rendszerrel elégedetlen tömegek is belenyugszanak a helyzetbe és hosszú politikai jégkorszakra készülnek, ahelyett, hogy cselekednének.
A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!
