Balassi egyik kedvelt tartózkodási helye az akkori lengyel királyi székváros, Krakkó volt, ott készült 1572-ben (18 évesen!) első irodalmi értékű munkája, a németből magyarra fordított Beteg lelkeknek való füves kertecske.
A költő a 16. század nyolcvanas éveinek végén gyakran megfordult a Szent Anna utcában, ahol Zarkándy (vagy Szárkándy) Annáék házában „szívesen fogadott vendég” volt. (Ám Anna egy ismert magyar főnemesi család sarjához, Wesselényi Ferenchez ment feleségül.) A ház úrnőjéhez (?) írt verseiben Caeliának nevezi szerelmének tárgyát Balassi.
Az egykori épület helyén álló Potocki-palota falán ma bronz dombormű örökíti meg a költő emlékét.
A művészi alkotást Bronisław Chromy, a legjelesebb kortárs lengyel szobrász készítette Kovács István krakkói magyar főkonzul kezdeményezésére, s 1995. január 15-én avatták fel.
Magyarországról érkező hivatalos vendégek és magánszemélyek gyakran emlékeznek meg ott egy-egy virágcsokorral a hányatott sorsú poétáról.
Visszatérve Wesselényiékhez: költőnk hosszabb ideig vendégeskedett a vele egyidős főúr dębnói kastélyában is.
Ennek emlékét egy 1988-ban a Magyarbarátok Tarnówi Társasága által ott felállított bronztábla őrzi.
Onnan sem kerültek napvilágra olyan bizonyítékok, amelyek egyértelműsítenék a szerelmi kapcsolatot Wesselényi felesége és Balassi között.
Az akkoriban született Caelia-versek ihletőjét ma már nem Zarkándy Anna személyében keresik az irodalomtörténészek.
Balassi emlékét őrzi a lengyelországi Krosno (szabad királyi város) melletti Kamienec várában elhelyezett bronztábla is – a várat a Balassi család az 1560-as években vásárolta meg. A katona poéta terve az volt, hogy részt vesz a lengyelek által a törökök ellen indított hadjáratban. A lengyelek azonban, a hadikészültség ellenére, 1590 végén békét kötöttek a szultánnal. Ezt követően Balassi Bálint – némi európai utazás után – hazatért, és 1594-ben a törökökkel vívott esztergomi csatában kapott súlyos sebesülésébe halt bele.
