Az összességében rengeteg pénz elköltésére leginkább a szülői támogatás van hatással. Csakhogy: a szülők többsége maga is segítségre szorul abban, miként tanítsa meg a gyermekeit az okos gazdálkodásra, a beosztásra, a célszerű a pénzköltésre.

Egy öt évvel ezelőtti felmérés kimutatta: a 8–14 évesek havonta átlagosan 3300 forintot kapnak. Hasonlóan a zsebpénzből gazdálkodók arányához, nőtt azok száma is, akik a házi munkáért pénzt kapnak, valamint egyre többen vállalnak serdülőkorukban munkát. Így biztosan állítható, hogy ma Magyarországon a 8–14 éves korcsoport tagjai átlagosan havi 4000 forint körüli zsebpénzt kapnak, aminek negyedét-felét meg tudják (akarják!) takarítani – vélekedik a szociológus.

A kutató elemzéséből az is kiderül, hogy a szülői viselkedésminta, valamint a támogatás – például a kiadások és bevételek nyilvántartásának vezetésére nevelés, a megtakarításra ösztönzés – hatással van a fiatalok gazdasági gondolkodására. Azok, akik kapnak ilyen jellegű támogatást a szüleiktől, jobban ellenőrzik a kiadásaikat, megfontolják, hogy költsenek-e, ha igen, mire, előnyben részesítik a pénzgyűjtést, a takarékoskodást a pénzköltéssel szemben, gondolnak a jövőre.

Az általános iskolások pénzköltési szokásaira hatással van az, hogy a szülők, nagyszülők nem csak adják a zsebpénzt, hanem sok esetben ellenőrzik is a felhasználását. Az ellenőrzésnek nagyobb súlya van “a pénzügyi szocializációban”, mint magának a zsebpénznek.

„Mi, magyarok sokszor hozunk rossz pénzügyi döntéseket, amelyeknek nem csupán az egyének látják a kárát, hanem a gazdaság egészére is rossz hatással van. Szomorú valóság: a hazai pénzügyi kultúra elmarad a fejlett országokétól. Túlságosan sok készpénzt használunk, túl kevés a rendszeresen megtakarító háztartás, és a megtakarítók távolról sem a legcélszerűbben, legjobban választanak a pénzpiaci lehetőségek közül” – mondja a társadalomkutató.

A múlt 10 év adataiból kiderül: a magyar háztartások bruttó megtakarítási aránya 8,1–12,2, azaz átlagosan 10 százalék körüli. A háztartások az éves jövedelmüknek mindössze tizedét fordíthatják gyarapodásra és megtakarításokra a fogyasztási kiadások után. Ám ennek a pénznek is csak a töredékéből lesz valamilyen pénzintézeti megtakarítás.

A mai fiatalok és gyerekek megtakarítási motivációi élethelyzetenként és korosztályonként változóak. A serdülőkorúak és a felsőoktatásban részesülők a takarékoskodást alapvető eszköznek tartják ahhoz, hogy megvalósíthassák céljaikat. A 14–30 évesek 84 százalékának van megtakarítása, miután rendszeresen félre tesz valamennyit a jövedelméből. Egy-egy jól meghatározott célért kétharmaduk akár fél évig vagy annál tovább is hajlandó lenne gyűjtögetni. A megtakarítási célok között említették a képzési kiadásokat, a nyelvvizsga-költségeket és a jogosítvány megszerzését.

A gyerekek és a fiatalok elsősorban a közvetlen fogyasztási célokért hajlandóak takarékoskodni; például valamilyen értékes műszaki cikk megvásárlása végett, vagy utazásra, nyaralásra, esetleg fesztiválozásra.

„A 8–10 évesek többsége már rendszeresen kap zsebpénzt, rájuk lehet a legnagyobb hatással az okos gazdálkodásra nevelés. A 10-14 évesek többségének a pénzügyekkel kapcsolatos érdeklődése a felnőtt világ felé fordul. Ők már bankkártyát és saját számlát szeretnének, amit sok esetben meg is kapnak a szüleiktől” – összegezte megállapításait Marián Béla szociológus.