Orosz Dénes 1977-ben, Debrecenben született. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen forgatókönyvíró szakon végzett, emellett a filmrendezéshez is kedvet érzett. Először a Melletted című rövidfilmje vívta ki a szakma elismerését, majd első nagyjátékfilmje, a Poligamy (2009) aratott sikert. (Október óta ennek musical változatát telt házzal játsszák a Madách Színházban.) A televízióban tavaly kezdődött a Hacktion című sorozat, most pedig itt a bulvársajtóban jól beharangozott Coming out, amit valószínűleg egyaránt szeretni fog a heteroszexuális és az összefoglalóan LMBTQ-csoporthoz tartozó néző is.
A „coming out” angol cím jelentése ugyanis az, amikor valaki nyíltan felvállalja a másságát, előbújik, bevallja eddig nem ismert identitását. Erre épül a sztori, de másfelől ez a címe annak a népszerű betelefonálós műsornak is, amit a Kálmán (Gyabronka József) által vezetett kis rádióban Vándor Erik (Csányi Sándor) vezet. Erik közismert személyiség, aki olyannyira felvállalja a másságát, hogy még a melegjogok egy részének kivívásában is közreműködött, ezért a Mások Szövetség tagjai őt akarják elnöknek beiktatni, amikor vezetőjük, Vilmos (Hegedűs D. Géza) tisztsége lejárt. Erik meleg büszkeséggel és hideg fejjel vezeti a műsort, amiért viszont naponta atrocitások érik: megdobálják tojással, vagy gyalázkodó megjegyzésekkel azok, akiknek ez nagyon nem tetszik, pl. a játszóteret megszálló, fél-bűnöző utcai elemek, vagy a betelefonálók egy része is.
A pedáns Erik együtt él Balázs nevű kedvesével (Karalyos Gábor), aki ha nem tagadja is, de igyekszik leplezni munkatársai előtt nemi identitását, viszont arra készülnek, hogy Amszterdamba kiutazva házasságot kössenek és esetleg egy kislányt is örökbe fogadjanak. A gyanakvó ellenszenv még otthon is kíséri őket, a kislányát egyedül nevelő mogorva és homofób Pecsák úr (Mucsi Zoltán) személyében, akit a falon áthallatszó klasszikus zene épp úgy idegesít, mint tisztességtudó szomszédjainak vonzalma egymás iránt. De ő legalább nem megy tovább félhangos megjegyzéseknél és rosszalló tekinteteknél.
Egy nap Eriket baleset éri: figyelmetlenül lép az úttestre és összeütközik egy motorkerékpárossal. A kórházban agyrázkódásából ébredve tudja meg, hogy gázolója dr. Szekeres Linda gyakorló orvos (Tompos Kátya), aki egyben a kezelőorvosa is lesz. Lábadozása közben Erik meglepetéssel konstatálja, hogy egyre jobban kezdik érdekelni, izgatni a női domborulatok, ráadásul a kis szingli doktornő is szemet vetett rá. Erik ezt nem tudja mire vélni, de egyre jobban összezavarodik, küzd ellene, mert ahogy nő a vonzalma Linda iránt, úgy kezdi elveszíteni érdeklődését választottjával szemben.
Közben ugyanis más dolgok is bonyolítják az életet. Erik időnként szemüveget visel és mikor a kis doktornő egy kávézóban tetten akarja érni, hogy miért nem tartja be az ágyban maradásra vonatkozó utasításait, Erik barátai egy trükkel elhitetik Lindával, hogy összetévesztette a fiút annak szemüveges ikertestvérével, Tamással. Linda és „Tamás” között pedig egyre intimebb szálak kezdenek szövődni. Egy szélsőjobb pletykalap, a Tomboló Szél főszerkesztője (Scherer Péter) zaftos képriportot akar megjelentetni Erikről, akinek a lesifotós Júlia (Für Anikó) ered nyomába. A riporternő megrökönyödve csak arról tud fotókat készíteni, hogy a férfi Lindával találkozgat, így aztán már azt akarja leleplezni, hogy a magát fennhangon melegnek mondó rádiós valójában heteroszexuális. Továbbá, mikor Erik a szomszédját véletlenül eszméletlen állapotban találja és idejében kórházba viteti, megmentve ezzel annak az életét, pár napra magukhoz kell vegyék Pecsák úr kislányát, Fannit (Nényei Klára). A kórházból visszaérő apa zavarban van, mikor látja, hogy a két meleg mennyi gondoskodással veszi körül, Fannit, aki szinte szüleiként megszerette őket. S miközben Balázst egy kis időre külföldre szólítja a munkája. Erik lefekszik Lindával. Aztán a dolgok tovább bonyolódnak, mindenki mindent megtud, mindenki mindenkivel szakít, mígnem a dolgok – ahogy kell – végül elrendeződnek.
Magyarországon széles értelemben még prűd a társadalom, de mindenkit szeretnék megnyugtatni, a Coming out mindennek ellenére nem „buzifilm” és nincs benne semmi olyasmi, ami az egymásra nézésen és a témáról való együttgondolkodáson túl bárkit is viszolygással tölthetne el. Nincs férficsók és szeretkezés, nincs AIDS, vagy megrontás, és egyes melegek külsődleges jellegzetességei is inkább csak kedves humorral jelennek meg.
Orosz Dénes ugyanis szórakoztatni akar és azt teljes jó ízléssel teszi, nem pedig agitálni, vagy szűk belterjességgel tüntetni. A lényeget tekintve az alaptéma az, hogy mindenkinek bátran fel kell tudni vállalnia önmagát, de a társadalomnak is józan türelemmel kell tudomásul venni, hogy aki más, az is normális ember, nem undorító csodabogár. Mert ebben a másság elfogadásban a saját nemükhöz vonzódókon túl ott vannak a zsidók, a cigányok, és mindenki, aki egy kicsit is kilóg az úgymond nagy átlagból.
Orosz Dénes filmjét több okból is lehet szeretni. Először is nagyon jó a forgatókönyv, amit nagy hozzáértéssel a rendező maga írt meg. Kitűnő a humora, jók és nem erőltetettek a szituációk, természetesek a párbeszédek, sőt a lírája is kedves és romantikus. A néző játékos áthallásokra is felfigyelhet, mint amilyen az E.T. filmre való utalás nem csupán Linda felvillanó ujjaként a jelmezbálon, hanem amikor Erik ingzsebében pirosan lüktetni kezd a nem fogadott hívásjelzés. Meg tudja értetni, hogy amikor szerelemről van szó, maga az érzés mennyire egyforma két ember között, függetlenül a nemétől. Meg tudja értetni, hogy a közhelyek szintjén jelentkező gyűlölet és tudatlanság mennyire ostoba és üres, ha csak szajkózzák.
A forgatókönyv erénye a jó karakterteremtés is, amely nagyszerű színészi játékkal párosul. Az epizódszerepek dicséretét Mucsi Zoltán alakításával kell kezdeni. Ő Pecsák úr, a gyerekét egyedül nevelő, megfáradt, megsavanyodott szomszéd, aki ráadásul rohamrendőr is. Az a folyamat, ahogy ő a „muzik” kedvelő buzik után leskelődésből az elfogadásukig, sőt megszeretésükig ível, Oscar-díjas alakítás, a legfinomabb színészi eszközökkel. A tekintetei, a dadogásai, ahogy megpróbál kikeveredni az elfogadást igazoló, de a viszolygást is ábrázoló mondataiból, ahogy feloldódik az emberi közeledés jeleire, azok felejthetetlen percek.
Scherer Péternek alig van pár snittje, mégis az intelligens humor egyik parádés jelenete, mikor a jobbos lap főszerkesztője és fotósa között mutogatva játszódik le a másokra utaló kommunikáció. Szavak nélkül is minden lényeget értünk és kacagunk a játék nagyszerűségén. Ha már itt tartunk, én szerettem, hogy Für Anikó ezúttal olyan megfáradt, kifacsart fotóst állít elénk Júlia alakjában, akiből érződik, mennyire nem az ő világa, amiért fizetik, de hát ezt kell tennie, ha nem akarja, hogy kirúgják. A jelmezbálban, ahol történetesen a szintén meleg Kálmánnal ismerkedik meg, egy kis időre visszatér belé a valaha volt szép nő sugárzása, de aztán a kötelesség lesz úrrá mindenen. Vagy Gyabronka József, mint Kálmán, aki szereti és félti legjobb alkalmazottját, Eriket, milyen finom játékkal kíséri a műsorvezető megférfiasodó átváltozásait! Remek!
Takács KatiErik anyját játssza. Énekművész, aki teljes liberalizmussal fogadja el fia és Balázs összetartozását, de van ebben az elfogadásban önzés is, hogy nem kell vele foglalkoznia. Ez az ő önző felületessége, ahogy megjelenik a kórházban a fiának hozott süteményekkel, amiket aztán maga kezd el felfalni. Nagyon jó, pár vonással felvázolt karakter. Simon Kornél egy heterót alakít, akinek a barátai történetesen melegek, jó haverok, egyik sem rontja meg, de nem is javítja meg a másikat. Mert ez így volna természetes a mindennapi életben is. Hegedűs D. Géza rokonszenves alakot formál a melegszervezet éléről leköszönő Vilmos megformálásakor. Borbély Alxandra egy harcias nővér szerepében próbálja távol tartani egymástól Lindát és Eriket, végül természetes, rokonszenves, hiteles gyermekszereplő Nényei Klára. Ezek az epizodisták, és aki nincs is itt felsorolva, mind nagyon jó környezetet adva hitelesítik a főszereplők világát.
A három főszereplő is a rendező hozzáértő színészvezetését dicséri.Csányi Sándorhumorában azt szeretem, hogy mindig mentes a túlzásoktól, mégis roppant szórakoztató. Vándor Erik értelmiségi, és a dolgokat is kulturáltan kezeli, még a rátámadó sihederekkel szemben is. Ismét új arcát ismerhettük meg a színésznek, a vívódó, hezitáló talajvesztettségeiben is jó útra találó ember ábrázolása közben. Tompos Kátya tekintetei sokáig megmaradnak az emlékezetben, annyira kifejezőek a szemei. Szekeres Linda fiatal és érzékeny nő, aki vágyna a szerelemre, társra, de sok bizonytalanság munkál benne. Női huncutság és megbántottság, kívánás és lemondás, öröm és csalódottság bujkál ezekben a szemekben, ahogy a jelenet megkívánja. Kettejük ábrázolásában az is ügyes, hogy Erik feminin jellegét elsősorban nem a csípőriszálás, hanem a puha érzékenység, pedantéria jellemzi, míg Linda szereti a bokszot, rendetlen, szóval sok benne a maszkulin vonás.
A férfiasodó nők és nőiesedő férfiak világa mai kortünet, ami ritkán jelenik meg így a vásznon. Karalyos Gábor is nagy érzékenységgel tudja eljátszani az odaadó szerelmes asszonyszerepű férfit, akinek ugyancsak a szemeiben és szelíd arcán látni, hogy mi van épp a lelkében. Nagyon jó, ez a rejtőzködés, mert egy percre sem válik közönségessé. Azt hiszem, a meleg büszkeség napja elfogadásának is jót tenne, ha nem a polgárpukkasztó harsány meleg prostituáltak és primitív ricsajozók adnák meg az alaphangulatát, hanem az olyanfajta magatartású melegek, amilyet Karalyos Gábor is elénk állít.
Egyáltalán: jó, hogy ez a film elkészült, és hogy ilyen lett, nem nyersebb, harsányabb. Fillenz Ádám teljességgel „egy húron pendül” a rendezővel, mert kamerája a sok közelivel épp úgy, mint városképeivel valami jó szeretetet képes rögzíteni, és mégis megvan benne a humor is.
Nem szabad kihagyni a dicséretekből a zenét sem.Bolba Tamás frissés könnyed muzsikja, akár eredeti dallamokat, akár ismert számok feldolgozását adja, a szövegekkel együtt nem egyszerű hangulati elemek, de több ízben slágergyanús szerzemények. A Coming out érzésem szerint filmben és zenében is az idei december nagy befutója lehet.
