A kisfilmek bemutatásával zárult le a „Soá családi narratívái” elnevezésű projekt leglátványosabb szakasza. Ennek részeként vettek részt szerte az országból középiskolai pedagógusok az Anthropolis Egyesület képzésén, ahol elsajátíthatták a digitális történetmesélés (digital storytelling) technikáját és felhasználási lehetőségeit, hogy aztán iskolájukba visszatérve, saját pedagógiai módszereik szerint szakkörökben foglalkozzanak a diákokkal, akik elkészíthetik saját kisfilmjüket.
A kezdeményezésben részt vevő diákok feladata az volt, hogy keressenek olyan történeteket, családi anekdotákat, tárgyi emlékeket, akár köztereket, épületeket, amelyekhez valamilyen módon személyesen is kötődnek, keressék meg az egyéni csatlakozási pontjaikat a holokauszt történetéhez. A feltárt történetekhez aztán fotókat, képanyagot kellett keresniük, majd egy rövid forgatókönyvet írni, és saját szavaikkal elmondani, rögzíteni a történetet. Végül a képek és a hanganyag összekomponálásával születtek meg a hol megrázó, hol elgondolkodtató, vagy éppen bájos szelídségű kisfilmek. „A történelem oktatását segíti az az alternatív megközelítés, hogy az eseményekben megkeresik a diákok a személyes szálat, megélhető személyes vonatkozásokat, ezáltal jobban megértik a múltat, feldolgozzák a történelmi eseményeket, és elmélyítik ismereteiket ezen a területen” – mondta el Mihalkó Viktória, az Anthropolis Egyesület vezetője.
„Az teszi igazán izgalmassá ezeket a filmeket, hogy nem közvetlenül a holokausztra emlékeznek, hanem – egészen különleges módon – magáról az emlékezés folyamatáról tesznek tanúbizonyságot” – méltatta a Soá családi narratívái kezdeményezést Gács Anna esztéta, és, hozzátette: itt már az emlékezők negyedik-ötödik generációja fejezi ki érzéseit, gondolatait, az emlékek feltárása pedig bizony, kudarcokat is tartogat számukra, egyre kevesebb a pontos emlék, egyre több a ma már feltárhatatlan apró részlet. „Az emlékezésben ezeket a fehér foltokat a diákok már nem tudják befedni, csak a létezésüket felfedni” – mutatott rá Gács Anna.
„Ezek a videók nem úgy filmek, ahogy azt egy professzionális filmrendező elkészítené; bizonyos értelemben számomra ezek meggyőzőbbek, őszintébbek” – mondta elSándor Pál, Kossuth-díjas filmrendező, aki arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy ami vászonra kerül és képes hatni, arra onnantól érvényes filmes eszközként kell tekinteni, legyen az egy pohár víz, vagy egy ismeretlen arc egy régi fényképen. „Számomra az a döbbenetes, hogy érzem ezeken a videókon: a készítőjük szenvedélyesen akar közölni valamit, ettől őszinte és hiteles” – mutatott rá a filmes szakember.
Az Anthropolis Egyesület és a Lindenfeld Partners szervezésében megvalósuló kezdeményezés a kisfilmek elkészítésével és bemutatásával még nem ért véget. A szervezők a hátralévő időben elkészítik azt a dvd-t, amelyet a későbbiekben oktatási segédanyagként használhatnak a tanárok az iskolákban. A munka közben megszerzett tapasztalatokat is feldolgozzák. A szervezők abban bíznak, hogy a most kidolgozott, finomított módszertant több iskola is átveszi, rendszeresíti a képzésben, illetve érdeklődést mutathatnak az oktatás szervezéséért illetékes kormányzati szervek is, különös tekintettel a küszöbön álló holokauszt-emlékév programsorozatra.
A digitális történetmesélés kezdeményezés az Európai Unió „Európa a polgárokért” programja részeként valósul meg.
A 2002-ben kulturális antropológusok által alapított Anthropolis Egyesület kiemelt céljai a világméretű egyenlőtlenségek és igazságtalanságok elleni küzdelem és a kritikus állampolgári magatartás elfogadtatása. Az egyesület 2006-ban kezdett GlobEdu kezdeményezése a múlt években megkezdett szemléletformáló tevékenység folytatása, amely arra irányul, hogy segítse a hazai iskolai és iskolán kívüli oktatás távlatainak, módszereinek megújulását, a nevelés nemzetközi gyakorlatának és tapasztalatainak hazai elfogadtatását és a tudatosság iránti igény erősítését célozza. Az egyesület Anthropolis címmel tematikus társadalmi-kulturális folyóiratszámokat ad ki. Az Anthropolis 2010 óta foglalkozik a digitális történetmesélés módszerének hazai oktatásával, elterjesztésével. Az egyesület kiterjedt hazai és külföldi kapcsolathálóval rendelkezik.
A Lindenfeld Partners azzal a céllal jött létre, hogy a vészkorszak eseményeit családi történetekbe ágyazottan őrizze meg családtörténeti interjúk és a történetekhez kapcsolódó tárgyak bemutatásával. A Lindenfeld Partners küldetése, hogy a holokauszt eseményeit, embertelenségét statisztikai adatok, és a pozitivista történettudomány módszerei helyett az egyes emberek, családok történetén keresztül tegye személyesen átélhetővé, felfoghatóvá a közelmúlt történelmét.
A Vitrin projekt olyan családi történek digitális feldolgozását célozza meg, melyek tárgyi emlékeink tükrében világítják meg a magyar zsidóság 20. századi történetét, különös tekintettel a vészkorszak családi vonatkozásaira – akár zsidó származású, akár nem zsidó származású családból érkeznek. A kezdeményezés módszertana középiskolai foglalkozások keretében elvégzett kutatómunkára, majd az eredmények történelmi értelmezésre és digitális bemutatására épül. A diákok elsajátítják a digitális történetmesélés módszerét, beszámolnak kutatási eredményeikről, végül a rendelkezésre álló információ-technológiai eszközök professzionális felhasználásával elkészítik a különféle digitális hordozókon (honlap, közösségi média, dvd) archiválandó családi történeteket. A kisfilmek itt megnézhetők; tessék kattintani!
