Egy évszázada még javasasszonyok működtek ott, ahol nem volt kéznél orvos. A háziasszonyok többsége szinte ismerte a család egészségét helyreállító gyógynövényeket (azaz drogokat). Tudták, mi használ köhögés, megfázás ellen, gyulladásra, csípésre, zúzódásokra. A szegény embernek nem volt (soknak ma sincs) pénze orvosra és gyógyszerre, tehát a fűben-fában orvosság elvét és gyakorlatát alkalmazta – a vadnövények nemzedékről nemzedékre öröklődő ismeretei alapján.
Az utóbbi évtizedek mind erőszakosabb gyógyszer-reklámozása következtében háttérbe szorultak a népi gyógymódok, kihalóban az ősi tudás és vele a gyógynövények tisztelete is.Szabó György, a „bükki füvesember” hívatásának tekinti a sokak által lenézett, kuruzslásnak minősített népi gyógymódok megőrzését; tudását javasasszony nagymamájától kapta örökül. A Pécsi Tudományegyetemen előadásokat tart, és „besegít” a természetnek: begyűjti a gyógynövénymagokat, átadja a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola diákjainak, hogy fóliasátorban palántát neveljenek belőlük, majd visszaviszi őket az erdőbe. A „füvesember” szerint a gyógynövények legfontosabb szerepe a megelőzés, akár a gyógyszerekkel együtt is, hiszen erősítik a hatásukat.
Szerencsénkre napjainkban reneszánszát éli az ősi tudás, tapasztalat; néhány egyetemen gyógynövény-tanszék működik, illetve működött. Meggondolatlan döntéssel ugyanis tavaly a Corvinus Egyetem gyógynövény-tanszékétől megvonták a támogatást, ezért már nincs pénze tanulmányutakra, és ingyenes tájékoztatókat sem küldhet már az érdeklődőknek.
