Egyre több cikket olvashatunk arról, hogy az Y és a Z (illetve a majdan utánuk következő) generációk egészen másként keresik meg a pénzt, mint szüleik, nagyszüleik. Nem csupán olyan, már ma is ismert gyakorlatról van szó, mint például az otthoni munka, részmunkaidő, hanem a gyors változások miatt fel kell készülni az új technológiák mind nagyobb méretű elterjedtségére, hasznosítására. Az informatikai újítások úgyszólván kikényszerítik, hogy mind újabb felületeket (platformokat) vonjanak be a hétköznapi munkavégzésbe.

Ilyen és ehhez hasonló eszmefuttatások hangzottak el vezető állású szakemberek részéről a mai sajtóbeszélgetésen. A vendéglátó Magyar Telekom Nyrt.-t Somorjai Éva HR vezérigazgató-helyettes képviselte; a meghívottak többféle cégtől jöttek: részt vett a vitában Szelecki Zsolt (PwC  Magyarország, HR-tanácsadási üzletágának vezetője), Szakács Balázs (UStream Business Intelligence Manager ), Márton Miklós (Kürt Zrt. üzleti vezérigazgató-helyettes), Bánki Tamás (LinkedIn szakértő).

Abban valamennyien egyetértettek, hogy az új technológiákon túl központi kérdés az offline- és online-felületek integrálása, illetve a bizalom megteremtése/visszaszerzése, amiről minden bizonnyal a davosi fórumon is szó esik majd január végén. Ismeretes, hogy a felhő alapú adattárolásnak köszönhetően egy adott munka akár a strandon, vagy utazás közben is elvégezhető. A jobb okostelefonok ma már úgyszólván „erőgépként” funkcionálnak, s mind több munkaadó járul hozzá, sőt eleve maga kezdeményezi, hogy a dolgozó hozzáférjen a vállalati adatokhoz. Nem kell feltétlenül bejárnia, hogy végezze munkáját, ám ahogyan a Facebookot egyre több kritika éri, úgy a „digitális lábnyomok” olvasásán is egyre több illetéktelent lehet rajtacsípni. Közismert például, hogy a gyanútlan Facebook-használó olyan információkat is megoszt a közösségi oldalon, ami „csemege” a HR-munkatársak és más „adatbányászok” számára. Ugyanakkor a pontatlan, valótlan adatok is sok zavart kelthetnek, ha rákerülnek a LinkedIn-profilokra stb.

Mélyülő generációs szakadékokról is hallhattunk a mai beszélgetésen; például arról, hogy a legifjabb munkavállalók csak vonakodva használják az e-mailes levelező rendszereket, mert számukra megszokottabbak, gyorsabbak a közösségi oldalak. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy nekik (a „digitális bennszülötteknek”) teljesen elfogadott a virtuális csapatmunka, az online menedzselés. A náluk valamivel idősebbek jobban igénylik a közösséget, és szeretnek bejárni (ha ritkábban, ha minden nap nem is) a munkahelyre, sőt arra is szükségük van, hogy a munkatársakkal privát kapcsolatokat ápoljanak. (Elmenjenek együtt sörözni, futballozni.)

Ezzel szemben megfigyelhető, hogy a tízen-huszonéves munkavállaló még társaságban is inkább az okostelefonjával foglalatoskodik, és a szomszédságában ülővel digitálisan cseveg.

A korszerű technológia tehát nem csupán a munkaerő-piacra van elementáris hatással, hanem az emberi kapcsolatokat is gyökeresen átalakítja.

A rugalmas munkavégzés az eddiginél gazdaságosabb lehet, eredményesebb üzleti megoldásokat kínál, ugyanakkor biztonsági kockázatokkal is jár. A technológiai átalakulások miatt újra kell gondolni sok mindent: az üzleti modelleket, a vállalati struktúrát, a dolgozók munkakörülményeinek kialakítását. A folyamatok dinamikája máris lélegzetelállító, a kihívásokra (beleértve a bizalom és a biztonság kérdését) naponta reagálni kell.

Ebből az új világból kimaradni nem szabad, de nem is lehet, hiszen alig van már olyan munkavállaló, akinek az asztalára nem jutott volna számítógép. S aki eddig „megúszta” a digitális kultúrát, azt is utoléri a jelen, vagy a jövő. Itt az ideje, hogy minél többen küzdjék le az új technológiákkal szembeni idegenkedést.