Jack Rayan CIA ügynök figuráját az a képünkön látható Thomas Leo Clancy (1947–2013) alkotta meg, akinek a hidegháború idején, és az utána következő korszakban született számos kémkedési és katonai regényét olvashattuk magyarul is, vagy láthattuk megfilmesítve. (Vadászat a Vörös Októberre, Vörös vihar, Férfias játékok, A Kardinális, Kokainháború / A kokain akció, A rettegés arénája, Bűntudat nélkül, Elnöki játszma, Az utolsó parancs stb.) A jobbközép konzervatív republikánus nézeteket valló író könyveiben az ellenség leginkább a volt Szovjetunió, Kína, India, Irán és Japán, a szövetséges oldalon Oroszország, Szaúd-Arábia, Pakisztán és az Egyesült Királyság jelenik meg. Legfőbb hősei Jack Ryan és John Clark. De nem minden Clancy neve alatt megjelent könyvnek ő a szerzője: neve olyan márkanévvé vált, hogy az engedélyével mások is írtak Tom Clancy-forgatókönyveket, -regénysorozatot, sőt -videójátékot is. A most látott film forgatókönyvét pl. Adam Cozard és David Koepp jegyzi.
Moszkvában elszabadul a pokol, Jack életére törnek, majd Cserevin igyekszik megakadályozni, hogy a cégei ügyletébe bepillanthassanak. Az orosz oligarcha ugyanis felsőbb együttműködéssel valóban olyan tervre készül, amelynek célja az amerikai gazdaság megroppantása és globális káosz kirobbantása, és amelynek része egyfelől egy újabb nagyszabású merénylet, másfelől a dollár ellen intézett összehangolt támadás. És Moszkvában megjelennek a mit sem sejtő, féltékeny menyasszony meg a CIA-segítők is, és egyre inkább kiviláglik, hogy milliók sorsa függ Jack Ryan sikeres küldetésén. A film végén még az akciót indító New York-i merényletet is meg kell akadályozni, hogy szereplőink és a nézők megnyugodhassanak.
Meggyőződésem, hogy az igazán jó akciófilmek nem a pirotechnikusok, trükk-mesterek és izomagyú ex-sportolók szerepeltetésétől függenek elsősorban, hanem a jó forgatókönyvek, kiváló színészek és színészileg is érzékeny rendezők munkáján múlnak. Persze, ha jó a segédszemélyzet, az csak emel a végeredményen. Ebben a filmben minden megvan a titoktól és feszültségtől az üldözéseken, meneküléseken, lövöldözéseken és verekedéseken át a robbanásig. Mégis érdemes megfigyelni, hogy egy olyan rendező, mint Kenneth Branagh kezében miként tolódnak el az arányok, és hogyan kerülnek előtérbe a jellemek és a színészi játék.
Az ír származású brit színész, rendező, forgatókönyvíró, Sir Kenneth Charles Branagh korunk egyik neves Shakespeare-színésze (V. Henrik, Sok hűhó semmiért, Hamlet, Lóvátett lovagok, Ahogy tetszik, Othello). Ettől függetlenül egész más műfajokban is feltűnik (Egy hét Marylinnel, Thor, Valkűr, Mesterdetektív, Varázsfuvola, Harry Potter és a titkok kamrája, Frankenstein stb., ahol akár rendezőként, akár színészként általában az igényesség jellemzi. Az Árnyékügynökben kitűnő színészvezetéssel és nagyon jó ritmusban viszi előre a történetet, színészként pedig az orosz oligarcha bőrében nyújt ragyogó alakítást. Ez a Cserevin ugyancsak Afganisztánban megsebesült, megrendült egészségű, művelt főnök, aki ésszel, de ha kell, nyers erőszakkal küzd az elképzeléseiért. Hazaszeretet és bosszúvágy egyaránt hajtja. Minden szemvillanásában benne van, mennyire kiismerhetetlen és veszélyes ellenfél.
A címszereplő Jack Ryan szerepét Chris Pine alakítja, aki a Star Trek mozisorozat Kirk kapitányaként már ismert. Fizikális adottságai is megfelelőek, bár korántsem szuperhős, és állandóan kutató tekintete mögött is érezni, mennyire figyel a részletekre. Szerelmes énje őszinte, legfeljebb a feladatáról nem árulhat el szinte semmit Cathynek. Cathy viszont az a fajta nő, aki nem igazán bízik. A szép Keira Knightly azt a féltékeny nőtípust játssza, aki megpróbálja tetten érni párját, ezért is hat annyira mulatságosnak az a megkönnyebbülése, amikor kiderül, hogy Jack a CIA munkatársa, nem pedig valami más nővel tölti az idejét. Miután kiderül az igazság, már teljes odaadással segít, mint akit magát is beszervezték.
Kevin Costner alakítja Jack CIA-beli beszervezőjét, főnökét és segítő összekötőjét. William Harper nagyon hisz a fiú képességeiben és elemzései eredményében, szerencsére nem is kérdőjelezi meg őket. Magukban az akciókban is tevékeny szereplő. A színész régi jó formáját hozza, játéka ezúttal is összetett és finom.
Jót tesz a filmnek, hogy vannak benne pontok, ahol felszabadultan lehet nevetni is. Nem csupán a már említett megkönnyebbülés-jelenetben, de pl. akkor is, mikor Jack és Cserevin egymásnak feszül – az amerikai és az orosz lélek, vagy karakter megfogalmazásánál, de néhány egyéb helyen is.
Kicsit meglepő, hogy az orosz fővárosban mekkora az amerikai kémek tevékenységi lehetősége, ugyanakkor a lövöldözések és utcai autós üldözések ellenére sem terem ott egyetlen rendőr sem, csak magántestőr és hasonló alakok, azok viszont mindig pontosan ott jelennek meg, ahol kell. Moszkva viszont szép látványként keretezi a film felének helyszíneit.
A stábból nagyon tetszett Haris Zambarloukos operatőri, Martin Walsh vágói munkája és Patrick Doyle feszült atmoszférát teremtő zenéje.A magyarszinkronnal csak részben vagyok elégedett, mert úgy látszik, elmúltak azok az idők, amikor a szinkronszínészek és rendezők helyes akusztikával tudtak szláv akcentust reprodukálni. Az, ami lejön a vászonról, mikor oroszok beszélnek úgymond angolul, vagyis szinkronban magyarul, valamiféle teljesen elfuserált, de semmiképp sem szláv akcentus, ilyenekre érdemes volna kicsit odafigyelni. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére a Jack Ryan: Árnyékügynök jelenleg a legizgalmasabb, legnívósabb akció-thriller, és ha az ember nem mindig érti is a történet gazdaságpolitikai szálait, azért annyira mindenképp felfogja, hogy felhőtlenül tudjon szórakozni a vetítés 105 perce alatt. Január 16-tól 16 éven felülieknek számos helyen alkalom nyílik erről meggyőződni.
